szombat, szeptember 13, 2014

Ez a szombat

más volt, mint a többi.
Nem volt idő a füvünk növekedését csodálni. Locsolni se. De volt eső épp elég.

Utazások után, ősz elején lett volna mit vásárolni, elrendezni - ahogy sokszor szombaton lenni szokott. Mégis jó volt félretenni mindent, s bár reggel úgy éreztem, mintha megfázás kerülgetne, érdemes volt elmenni kicsit a dombok közé. Itt a közelben nincsenek hegyek.

A valahová tartozás érzése megerősítő.
Estére fáradtan, de feltöltődve értünk haza. A jó ebéd után vacsora se nagyon kellett, elég volt egy jó meleg mézes tea.


Reggel a 121. Zsoltárt olvasta fel a lelkipásztor. Jó volt hallani, hogy "nem szunnyad Izráel őrizője". Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ilyen Istenünk van. Több gyerekkel lehetetlen mindig mindegyiket szemmel tartani. Jó, hogy Isten oltalmára bízhatjuk őket. Nem is gondoltam, hogy épp ma, épp a mieink közül az egyikkel tapasztaljuk meg ezt az oltalmat. Jó hozzánk az Úr.

A hely, a táj nagyon szép volt.
Ebéd utáni sétánk alkalmával ilyet is láttunk:



Persze vannak a faluban szép házak is, de látszik, hogy nehéz itt a megélhetés. Sokan elmentek. Sok ilyen s még ilyenebb hely van ebben az országban. S talán nem csak ebben...

péntek, szeptember 12, 2014

Szép az élet

akkor is ha kevesebb idő jut netezésre.

Ma megjavították a 13 éves mosógépet, egy kis alkatrészt kellett kicserélni, 6 hónap garanciát is adtak az alkaltrészre. Közben megnézhettem, hogy a rozsda kikezdte a gépet. De még megy és én nagyon örülök. Mindjárt megtömöm ruhával.

Az este befejeződött az udvar füvesítése. A hátsó részen egy héttel ezelőtt szórta el a fűmagot a kertész a mi négy gyerekünkkel. A legkisebb egyszerűen kiborította a magot a vedréből és ment kérni új adagot, amit ugyanúgy vetett el. Nem számítok tökéletes gyepre. Ó nem. Többet ér az emlék, amely mosolyt csal arcomra: megy a kicsi a piros kis vedrével, kiborítja a magot s kér új adagot a kertésztől s mindegyik gyerek boldogan részt vesz a munkában. Azért most vigyázunk, próbálunk nem lépni a bevetett részre. S tegnapról az egész terület ilyen. Jó, hogy van egy kis járda és terasz.

A hátsó rész a bevetéstől a negyedik napon:
Az ötödik napon:
A hatodik napon:
A hetedik napon:
A nyolcadik napon:
Egyik napról a másikra nem nagy a változás, de az első és utolsó kép között már van különbség (eltekintve a fény viszonyoktól s hogy nem ugyanabban az órában készültek a képek, hanem amikor eszembe jutott s épp időm volt). Tehát ma ilyen a hátsó kert, mint az utolsó képen. Vagyis ilyen volt reggel, mert azóta volt eső és napsütés és nőtt a fő. :)  Oldalt a ház és a kerítés között kedden, az elülső kis rész pedig tegnap lett beszórva fűmaggal.

Közben meglátogattunk egy kertes házban lakó rokont is. Mióta itt lakunk, már a második ilyen rokon. Milyen más szemmel nézem most már a házakat, kerteket! Mennyit lehet másoktól tanulni!

Növényeket gyűjtögetek. Kaptam innen-onnan s vásároltam is növényeket. S szeretnék még beszerezni ezt-azt. Miből mi lesz, hol lesz a helye, megmarad-e még nem tudom. Eddig gyűlt: orgona, mogyoró, kis tuja, babér (ezt télire be kell hozni), rózsák, levendula, árnyékliliom, amire rákaptak a hangyák, petrezselyem, citromfű, kakukkfű - kétféle, kövi rózsa, borostyán, kecskerágó, krizantém, s van még pár aminek a nevét sem tudom. Hol legyen a helyük? Van min gondolkozzak, de tetszik. Mióta itt lakunk a türelmet tanulom. Mert semmi nem lesz csak úgy máról holnapra. A fű is lassan nő. Csak a füvesítés, ami eredetileg 2-3 nap lett volna elnyúlt több mint egy hétre, mert az időjárás miatt nem lehetett dolgozni.
Őszintén szólva nem tökéletes itt minden, ó nem. De sok jó van, ami aztán nagyon jó. És reméljük, hogy jó és szép lesz. Szeretem, hogy olyan könnyű kimenni, bármikor. Persze több szemetet tudunk behozni, mint amikor a harmadik emeletig lépcsőzve minden sár megszáradt, leragadt a cipőnkről még a lakásajtó előtt. Most kerül belülre is. Kell valami tervet programot készítsek magamnak, hogy rendszeresen mindenhol takarítsak, olyan FlyLady félét.
No de megyek, máris sokat időztem itt, pedig mennyi bejegyzés csak gondolatban íródott meg.