Ünnep után

A fehér-szürke köd ünnep után fehérbe öltöztette a fákat. Az ünnep utáni kábulatából ébredező város reggeli csendje friss és pihentető volt.
Egy ember biciklipumpával fújta fel a leeresztett autógumit.
Egy autó fékezett, hogy a vadgalamb nyugodtan átsétáljon az úton.
A turkáló előtt három asszony beszélgetett nyitásra várva.
A gyógyszertárban most nem volt sor.
A boltban is csak egy-két reggeli vásárló.
Itt-ott egy-egy ember igyekezett haza kenyereszacskóval.
Elmúlt az ünnep. Jó volt nyugodtan készülni, kimaradni a rohanásból. A három napos láz szenteste ért véget Csengénél, maradt a torokfájás, mely az ünneppel múlt el, egy magától jött-ment szemgyulladással. Ez utóbbi miatt jobbnak láttam itthon maradni az ünnep alatt (kivéve szenteste, mikor a szeme még rendben volt). Aztán vasárnap délután rájöttünk, hogy valószínű nem megfázás (mindehova együtt mentünk, hol fázott volna meg egy, ahol a többinek semmi baja nem lett?) hanem valami virus lehetett az oka Csenge betegségének, mert Apa is lázas lett. Így otthonülősre sikeredett ez az ünnep, kivéve a vasárnapi ebédet Mamánál.
Csendes ünnep volt. Együtt voltunk. Volt öröm és játék és veszekedés-sírás, láz, köhogés, pihenés. S lehet fárasztó az sok ünnepi program, jövés-menés-evés, de a bezártság csendje (vagy épp zsivaja), a lázmérő lesése is. Mégis mindeközben marad az öröm, hogy nem csak ennyi az ünnep, hogy Isten emberré lett, része lett mindannak aminek mi emberek, kivéve a bűnt, hogy nem vagyunk egyedül, magunra hagyottak. S még mindig azt mondhatjuk, Isten kegyelme hordoz. Milyen jó, hogy soha nem egyszerre betegszünk meg, hogy van gyógyulás és különleges oltalom.                                                                                                     

Áldott ünnepet!

Minden kedves olvasómnak kívánok békés, boldog karácsonyt! 

Elkészült

-az ünnep előtti utolsó adag mézeskalács, az előzőek mind elfogytak és ez lett a legfinomabb
-az ajándékoknak a csomagolópapír: rendes fehér papíríveket a gyerekekkek befestettünk vízfestékkel, egyedi és nagyon szép lett
-feldíszítettük a karácsonyfát
-a becsomagolt ajándékokat a fa alá tettük és szombat estig, mert nálunk nem jár télapó, angyal vagy jézuska. Karácsonykor Jézus születésére emlékezünk, Isten kimondhatatlan Ajándékára és szeretteinket mi is megajándékozzuk.

Itt ősz van

Bár már több mint két hete decembert írunk, itt meleg, enyhe az idő. Most épp esik az eső, de volt sok napsütés is. Szeretem a téli napos napokat, mert a Nap lejjebb van a látóhatáron és jobban besüt a lakásba, mint nyáron.

Nagyon korán sötétedik, de szép naplementéket is láttunk. És tudjuk, hogy még egy kevés idő és újra hosszabbodni kezdenek a nappalok. A kicsi fiú minduntalan azt kérdezi, mikor lesz már tavasz.

Egyszerű lesz az ünnep. Csak amire nagy hajsza nékül futja. Elmarad pár dolog, a képeslapkészítést sajnálom, de most így van. Nem lesz nagy sütés-főzés. Inkább pihenés kellene.
A gyerekeknek tetszik a karácsonyi vásár a központban. Főleg a kürtös kalácsért. "Anya, úgy-e a kürtös kalács télen terem?" -kérdezte a kicsi. Mire a másik: "És húsvétkor." (A húsvéti vásár alkalmával.) De közel állunk, hogy csak ennyi legyen az ünnep...  Gondolkozom az ünnep eredetetén, miért, mióta, miért éppen most. És kevés marad a csillogó fények, a reklámokat, vásárlásokat elhagyva. De igyekszünk megtölteni a hagyományt tartalommal, mert ünnepelni jó (s van úgy, hogy fárasztó). -Látszik, hogy most nem süt a Nap, hanem esik az eső.

Mostanában olvatam Kálvin János imádságát.

Mindenható Istenünk és Atyánk! Mivel sok harcot kell nekünk e földön megvívnunk, kérjük a te Szentlelkednek erejét, hogy bátran menjünk át tűzön és vízen; hogy magunkat alávetvén a te uralmadnak, támogatásodnak teljes bizonyosságával és félelem nélkül nézzünk szembe majdan halálunkkal.
Add meg nekünk azt is, hogy el tudjuk hozdozni az emberek minden nemű gyűlölködését és ellenségeskedését, míglen eljutattsz ebnnünket a végső győzelemre; hogy végül bemehessünk az áldott nyugalomba, amelyet a te egyszülött Fiad az ő vérén szerzett meg nekünk. Ámen."

Gyümölcsturmix

Megfogyatkoztak a hazai friss gyümölcsök, zöldségek. :(
A narancs gyakran még savanyú, a gyerekek nem szívesen eszik.
Nyáron ittunk  narancs-banán turmixolt szörpöt - szép ára volt, de szép volt kint ülni és csak úgy fagyizni szörpözni. De aztán itthon kipróbáltam a nem is olyan rég vásárolt turmixgéppel a házi készítéű turmixolt szörpöt. Sokkal olcsóbban sűrűbb és több szörpünk lett.
Így mostanában újra készítek narancs-banán-alma turmixot a gyerekeknek és nekünk. Így a narancs nem olyan savanyú. Nem édesítek és nem is hígítom vízzel. Ezért inkább bekanalazzuk a turmixot. És így bizotos mindenki eszik egy kis rostos gyümölcsszörpöt. Finom.

Közben gondolkozom, hogy erre sok változat létezik. Elbírna-e egy kis répát? Céklát? Pl. alma-cékla? Ha a gyerekek nem is innák meg, ki kellene próbáljam csak úgy magamnak. Egy kis zöld levéllel. Mert kell a nyers étel-ital.

Már két hét

eltelt a legszebb őszi vakációnk óta. Szinte minden nap emlegetjük még mindig. Pedig de messze voltunk! A gyerekek kérdezik, mikor megyünk még? Nézzük az itthoni hideg ködöt és emlékszünk milyen szépen szállt le a köd Kirchbergben. Emlegetjük a cicákat, nyulakat, a meleg csokit, a szeretet, a erdőt, domboldalt...

Közben éljük itthoni hétköznapjainkat.
A kicsiknek csorog az orra, de ez természetes így ősz végén.
"Azt akarom, amit én akarok és nem amit te akarsz, Anya." - mindennap előjön csak más megfogalmazásban a háromévesnél. De ez is természetes.

Örülünk a mindennapi kenyérnek. Mert jó dolgunk van, nem kell éheznünk. És szabad nem megvenni mindent, amit megkíván a szemünk.

Nincs szebb és jobb játék kint a parkban az avarnál! S a napsütés aranyat ér ezekben a hideg novemberi napokban.

Tanuljuk, hogy ha már egy család vagyunk, akkor egy mindenkiért és mindenki egyért. Ez nem mindig kellemes, de biztos hasznos.

Olvasunk. Ki hogy tud. Könyvből, képernyőről, könyvolvasóról. Szinte mindent ami elérhető és érdekes. Csodálkozom, amikor a középső a nyestről beszél, soha nem tudtam azt, amit neki volt ideje kiváncsiságból elolvasni és megjegyezni. Ahogy  a hároméves is megdöbbentett a komoly kérdésével hosszú utazásunk alkalmával: "Anya, miért forog a föld?"

Mostanában újra sokat babáznak a gyerekek. És szeretik és bosszantják egymást, összevesznek és kibékülnek.

Közben a legnagyobb rohamosan közeledik a kamaszkor felé. Már nem is tudom, ma ez mikor kezdődik. Érdekes időszak lesz. Remélem mindnyájan túléljük és végül kicsit bölcsebbek leszünk s megszelídülünk.

Most röviden ennyit hétköznapjainkról.

Regen, park.

gyönyörű

(bajor) ősz.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt, gyönyörű hetet töltöttünk a hegyekben kettesben, október utolsó hetét. Az erdők szinte szemünk láttára lettek egyre rozsdásabbak. Gyönyörű volt! S most évek múlva mintha itt ez lenne a folytatás... Egy sokkal szebb folytatás, amire akkor gondolni se tudtam volna. November első hete, már többen... egy még szebb ősz.

Gyerekkoromban mamámnál kezemebe került egy régi kis könyv, Fanny J. Crosby életéről. A történet szép és érdekes volt, de azt hiszem csak később értettem meg ki is volt Fanny Crosby.

A napokban egy újabb énekét ismerhettem meg. Leírom a szövegét magyarul az énekeskönyvből.

Jézus híven vezet engem;
Lelkem mit kívánhatsz még?
Mért nem bízol kegyelmében?
Nála kész a segítség!
Békét, nyugtot nyer a lelkem, 
Hogyha Jézust követi,
/: Súlyos, kínzó szenvedésem
Egyedül Ő enyhiti! :/

Jézus híven vezet engem;
Segít bajban, szükségben.
Sötét völgyön átvezérel, 
Táplál életkenyérrel.
Hogyha megremeg a léptem,
Szomjas lelkem eleped,
/: Kősziklából fakaszt nékem
Életadó friss vizet. :/

Jézus híven vezet engem;
Ó mily nagy e kegyelem!
Atyám égi otthonában
Helyet készített nekem.
Majd ha mennybe száll a lelkem,
Fönn az égi trón előtt
 /: Örök hálával dícsérem,
Hűségéért áldom Őt. :/

Brrr... de hideg van!

Próbálunk hozzászokni a hideghez. Nagyon és hirtelen hűlt le az idő. Vasárnap estétől fűtenünk is kell. Nem emlékszem, hogy ilyen sokáig tartott valna a meleg bent a lakásban.

Nem szakítottam időt mostanában az írásra. Pedig zajlik az élet felénk is.

Nem mindennapi volt a történet, amit egy lyme beteg mondott el. Két részben lehet meghallgatni, román nyelven, de érdemes. Első rész, második rész. A betegségről románul itt: lyme.ro. A lyme betegséget a kullancs terjeszti, nehezen felismerhető és nehezen kezelhető. A két bizonyságtevés (egyik a délelőtti istentisztelet alkalmával, másik a délutánin) több, mint érdekes, sőt az érdekes szó nem is illik rá. De mindenképp elgondolkoztató. A szenvedésről, hitről, milyen, ha Isten hallgat, ha ígéretei ellenére nem jön segítség, barátok és a szenvedés és arról, hogy több féle teológia van, amelyek különbőzőek, mert van amit füzetekbe, könyvekbe írnak, van olyan ami térden és olyan ami a szenvedésben születik. Nekem megérte rászánni az időt és meghallgatni.

 Gondolkozom, mi is volt, amiről írni szerettem volna...

Örömmel olvasom Liv "tudományos" írásait, mert egyszerűen érthetően ír.

Néztem egy videót nem rég, ami elgondolkoztatott, címe Divided, román felírattal. Egyház és fiatalok közti munka, gyerekmunka, a család felelőssége a gyerekek keresztyénné nevelésében. Van pár megválaszolatlan kérdésem a film után, mert sok minden adva volt, soha nem kérdeztem mióta, miért gyakoroljuk, hogy volt előtte, mert nyílván volt valahogy. És félelmetes, ahogy ma le van véve a szülők válláról a gyereknevelés felelőssége, mert jobb mindnet szakemberre bízni. Pedig...

Máskülönban sok apró öröm van körülöttem, bőven jut minden napra. Egy kis jó olvasnivaló, egy beszélgetés, közös játék, kedvesség, napsütés, mosoly, bátorítás. S ha hideg és borús kint, örülünk hogy bent nem kell fáznunk. És remélünk. S ha már nem bírjuk azt mondjuk: "menjen már el a tél!" (B. mondta ma :D)

NEM EJT HIBÁT

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet

Ígéret van, hogy meghallgatható, letölthetők lesznek az előadások innen.

Letöltés :
Együtt járás - együtt hálás ?

28 fok bent,

mint nyáron. Rég nem volt ilyen meleg és száraz ősz. Az elmúlt években volt, hogy annyira lehűlt a lakás szeptemberben, hogy pár napra bekapcsoltuk a fűtést. Nézem az előrejelzést, kitart még a meleg, napos idő, de azért már inkább harminc alatt. Az jó lesz, mert jobban lehetne pihenni és csak úgy lenni, ha bent nem lenne ilyen meleg. A napsütésnek örülök, mert ahogy  felettem az évek, úgy érzem szervezetem fény és napsütésfüggő. Azt meg olvastam, hogy az immunrendszernek jót tesz a napsütés. Igyekszek is a gyerekekkel kimenni amikor süt a nap. Ma azért még kerestük az árnyékot.

Sok mindenről gondoltam, hogy "ezt majd lejegyzem", de aztán elmaradt, mert van itthon mit tenni mindig, nincs idő unatkozni.

Egy hirre figyeltem fel, a mindennapin olvastam, hogy új bogárfaj jelent meg, ami génmódosított kukoricát eszik. Ez a tehnika sem tökéletes, hogy egészséges-e, sokat vitatott. És egy kanadai tanulmány szerint (mindennapi), a várandós nők 80%-nak a köldökzsinórban találtak Bt méreganyagot, amit a génmódosított terményeknél használnak. (hatáskról és mellékhatásokról talán majd évek múlva) Állítólag ez nem csak a termények fogyasztása által kerül a szervezetbe, hanem olyan állatok húsát, tejét, tojsát fogyasztva, amely génmódosított takarmányt kap enni. Már rég olvastam, s biztos van cáfolata is valahol a neten, hogy az ilyen kaja kihat a bélflórára is. Nem tudom. Ma már egyre kevesebbet tudhatunk. Pedig hát jó lenne kicsit tisztábban látni... Még jó, hogy az igazán fontos dolgokban Istennek gondja volt ránk, hogy tudjuk mi végett vagyunk a világon.

{this moment} -15

Itt van az ősz!

Ennek örültek ma a gyerekek... vagy inkább a változásnak amit szavakban ki lehet fejezni.
Meleg van, de már jobb, mint egy héttel ezelőtt.
Szeretem ezt az időszakot, a meleget, a sok gyümölcsöt, zöldséget, a színesedő leveket.

Az elmúlt napokban olvastam újra dolgozó gyerekekről. Nem azokról, akik otthon port törölnek, elmosogatnak, hanem olyanokról akik gyárakban dolgoznak. Egy cikk szerint Kínában gyerekek dolgoznak játékgyárakban, önkéntesen túlóráznak, mérgező anyagokkal dolgoznak, hogy a nyugaton élő gyerekeknek legyen elég játékuk. (mindennapi).
De itt közel sem csupa rózsás az élet. Szeretném hinni, hogy a cikk írója jól eltúlozta a dolgokat és ez cseppet sem általános, hogy a mai fiatalok 10-11 évesen kezdik a nemi életet. Ezelőtt másfél évvel az évzárón negyedik lányokat nézve jegyezte meg egy anyuka, hogy úgy öltöznek (nem öltöznek), viselkednek, kifestik magukat, mintha legalább 18 évesek lennének és ... Ma ez a norma? Talán ezt a vidót megnézni sem időpocséklás azoknak akiknek közelében kiskamaszok vannak.

S mert már ősz van, lassan be lehet tervezni a házi vegeta készítését, így egy évig lesz nyers zölséges ételízesítőnk ízfokozók és egyebek nélkül, amit még száraz fűszerekkel nagyon jól lehet variálni.

{this moment} -14

Meleg, nem, hőség van!

Bár az előrejelzések szerint nincs még vége, nehezen viseljük a kánikulát. Kint meleg, bent meleg. A gyerekek kérik a főtt ételt, ezért főzök rendesen. Ha nem így lenne, nem lenne itt délben két fogás. A légkondi nem képes hűteni a lakást, de azért jó hogy van, tűrhetőbb így a meleg, sőt, ha délután bejön valaki a kinti harmincvalahány fokról, benti 28,5 egész kellemes.
Közben a naptár jelzi, hogy a nagy meleg ellenére ez már a nyár vége. (Hamarabb is sötétedik.) Jó lesz újra számot vetni, véget vetni a henyélésnek és legalább új lelkesedésel, tervekkel szembenézni az új tanévnek.
Örülök a változásoknak amiket csak úgy egyszerűen a gyerekek növekedése, fejlődése magával hozott, új feladatok, új kihívások. Türelem és kitartás kell a jó munkához, Isten segítsége, kegyelme, áldása.

{this moment} -13

Kicsit

szétszórt vagyok, nehezen tartom a frontot négy blogon, de egyiket se akarom még feladni, és egyiken se írok rendszersen. Mi ebben a jó? Talán annyi, hogy itthon ülve nagy ritkán kényszerítem magam néhány szó összerakásara románul, a kézimunkákat, recepteket külön helyre írom, könnyebb keresni, a gyerekekről, itthoni életünkről, tanulásról külön írok, és végül még ide is írok néha kis semmiségekről.
Mint például arról, hogy egy nagyon szép hétvégénk volt fent Máramarosban. És most ültem életemben először libegőben vagy nem is tudom mi a rendes magyar neve a felvonónak. Ez élmény volt, amit a képek nem tudnak visszaadni, csak emlékeztetnek.

Sikerült nagy nehezen beállnunk családi képre úgy, hogy mind ünneplőben voltunk, DE öten négyfele néztünk és a gyerekek cseppet se voltak elragadtatva ki másnak, mint Anyának az ötletétől, hogy két másodpercnél hosszabb időre szépen egymás mellett kell állni.
De az élet azért szép. A valóság más mint a kép.

{this moment} -12

Az idei táborokról...

Azt írtam családbarát táborok voltak amiken részt vettünk. Ezen azt értettem, hogy részt lehetett venni gyerekekkel. Szerintem ez elég ritka, mert vagy gyerektáborokat vagy ifjúsági táborokat szoktak szervezni. Akik pedig nem esnek ezekbe a kategóriákba mehetnek a görög tengerpartra vagy a "tengeripartra", kinek mire futja.

Egy hetet töltöttünk Szurdukon a Precept Ministries misszió központjában. Már többször voltunk itt egyhetes bibliatanulmányozó hétre. Itt bárki részt vehet. Idén is voltak fiatalok és nyugdijasok. A tanulmány fiataloknak, felnőtteknek szólt, gyermekeink csak mellettünk voltak (vagy épp nem voltak). Az ellátás nagyon jó, nem drága, mi akik városiak vagyunk egy hétig távol lehetünk a városi zajtól, portól. A bibliatanulmányozás hasznos, de nem túl megerőltető, lehetett pihenni, játszani (van sportpálya), lemenni a néhány percre levő tóhoz sétálni, úszni, vízibiciklizni.
Idei képek:
Reggeli áhitat, éneklés.

Az ebédlő.

A tanár. Itt épp az induktiv bibliatanulmányizást leíró könyvet mutatja be. Ezzel a módszerrel tanulmányoztuk a Bibliát.

Minden héten szoktak szervezni egy kirándulást. Idén is elmentünk a Cornesti vízeséshez, és megálltunk a Nadrág előtti szép játszótéren is.

A gyerekek itt mellettünk voltak, olvastak, játszottak, rajzoltak a tanulmány ideje alatt, néha a szobában maradtak olvasni, játszani, rajzfilmet nézni (itthonról vittunk laptopot, mesét). De nem csak tanulmányból állt a hét, volt lehetőség pinenni, kint lenni.
Több kép és info: http://eletrevaltottigek.blogspot.com/


A másik tábor a Declar és az International Messengers által szervezett Family English Camp volt, a Dragán völgyében. Itt angolt is tanulutunk, szintünknek és korunknak (külön a gyerekek, kistinik, fiatalok, felnőttek) megfelelően. Angoltanárok Angliából és az Államokbók jöttek, nagyon kedvesek voltak. Délelőtt volt az angolozás, először Angol olvasás, amikor a Bibliából olvastunk és beszélgettünk, itt szintekre való tekintet nélkül voltunk kis csoportokra osztva, aztán pedig szintünknek megfelelő angoltanulás következett. Délután volt egy-egy szeminárium, gyereknevelésről, férfi-nő közötti különbségről, időbeosztásról, Ószövetségi áttekintő, hegymászásról, életelvekről. Vacsora után közös program játék, verseny. Este későn "Gyere, meséljünk" - amikor valaki elmondta élettörténetét. Nagyon érdekes, szép, elgondolkodtató, hasznos volt az a hét, a testnek és a léleknek egyaránt. Hétköznapi és mégis rendkívüli embereket ismertünk meg. Kaja szállás jó volt, mi ötágyas szobát kaptunk :D.
Visszavágyok.

Tanáraink egy része.

  Angol olvasás (az Újszöveségből olvastunk, beszélgettünk).

Két csoport összevont angolórája (eső miatt) a szobában ahol mi laktunk, ez elég tágas volt.

Tábortűz is volt, kora este az eső miatt.

Kirándulni is voltunk.

Dragan tó.

Játék.

Délutáni előadásból részlet.

Sok kép van még, de emlékeztetőül ez is elég. Csoportképet, a gyerekecsoport tevékenységéről majd ősszel kapunk képeket. Nagy munka volt megszervezni, de jól végzett munka volt, jó csapat. Nekünk pihenés, tanulás, kikapcsolódás. Áldás.

Augusztusban már a nyár

kissé őszben sántikál - mondjuk újra a Fésűs Éva verset.

Olyan jó idő van mostanában. Van szél, felhő és persze napsütés. Nappal meleg, de éjjel már hűvösebb, és érezhetően rövidülnek a nappalok. Meleg van, de mióta hazajöttünk elvoltunk légkondi nélkül is. Igaz, a téli eltevésben sokat segít édesanyám. Van sok gyümölcs, van zöldség. És még vakáció van, bár ez nem jelent olyan sokat a mi esetünkben, az mégis jó, amikor együtt lehetünk az egész család, s jók az esti séták.

Év elején úgy tűnt, az idén nem kapunk menyegzői meghívót. Nem bánkódtunk feletébb, bár a kiadások mellett haszna is van a menyegzőknek, nem is kevés. Például az, hogy összehoz olyan rég nem látott ismerősökkel akikkel már rég nem találkoztunk és az is, hogy nem csak kaját és könyvet veszek, hanem valami rendesebb ruhát, és nem csak olvasok a 'szabad időmben' (van még ilyen?), hanem megnézem magam a tükörben, nem csak futtában és örülök a kevés de jó kozmetikumomnak, melyeket az elmúlt évben csak igen ritkán használtam.

Ó, és mint az évák általában, kiindulva egy bármilyen témából eljutok sok-sok más témához... eszembejutott, hogy nem írtam még arról, hogy kénytelen, kellettlen búcsút mondtam a hosszú hajnak. Az utóbbi időben nagyon kiritkult a hajam, lánykoromban legalább kétszer ennyi hajam volt. Mondta is a fodrásznő, hogy nagyon rossz állapotban van a hajam. Így pár évig nem lesz hosszú haj, se copf, menteni kell ami még menthető. Ajánlott valami Gerovitálos kezelést. Erre kiváncsi vagyok. És rendszeres (kéthavonta!) hajágást. Végül akkora lesz a hajam mint a kedvesnek? Meglátjuk. Tehát a változások időszaka következik. Nem is tudtam, hogy olyan bűvös szám a 35, de kell legyen benne valami. Hej, amikor még én is fiatal voltam, olyan 20-25 éves! ... Most másként szép az élet. Mert Isten gondviselése nem szűnt meg, szeretete sem változott. És képzeljétek, egyik "családbarát" táborban találkoztam egy mindig mosolygó, nevető nagymamával. Derék asszony lehet!

De megyek, mert itt is szombat van. Áldott vasárnapot!

{this moment} -11

Háttérkép

Már harmadik hónapja nagyon szép háttérképeket találtam egy blogon a gépemre, lehet még tetszik valakinek.

Az augusztusi itt található: link.

A júniusi is nagyon tetszett.

Volt...

Elmúlt a július,
a nagy meleg
és a szabadságunk is.

Két hét - két tábor. Pihenés, tanulás, kikapcsolódás, szép élmények, emlékek, utazás, röpke látogatások s minezt együtt.

Most szokunk vissza az itthoni rendhez. Próbálom összeszedni magam. A két táborozás között voltunk egy napot itthon, gyors ki- és bepakolásra. Talán ezért sikerült most hamar kicsomagolni. Maradt még mosnivaló, ami itt nálunk sose fogy el, és a vasalni való.

{this moment} -10

{this moment} - 9

{this moment} - 8

Rövid "életű"

Mikor ma este hazajöttem, a nappaliban kiégett az égő. Míg a sötétben kerestem egy másikat, hogy kicseréljem, eszembe jutott egy film, amit Esztinél láttam, nem is olyan rég.
Miért is tart sok dolog olyan kevés ideig? Régen sokkal ritkábban égtek ki az égők vagy gyerek voltam és rosszul emlékszem? Egy-egy háztartási gép egy életre szólt. Sokkal kevesebb volt a szemét. Nem lehet visszamenni az időben. A múltból tanulni kell.
...

Hála Istennek

gyógyultnak mondta az orvos Józsi kezét! Egy évvel ezelőtt kezdődött. Fél évig ide járt bőrgyógyászhoz és minden előírt vizsgálatot elvégzett, hiába, közben egyre rosszabbodott a keze, volt hogy használni se tudta, nem volt képes lenyomni egy billentyűt. Fél év után és miután többen is ajánlották menjünk át Szegedre, tettünk egy próbát. És nem hiába. Lassan, de javulás állt be. És -reméljük- tegnap volt az utolsó látogatásunk az orvosnál. Nagyon szépen, nyom nélkül gyógyult a seb. Az ekcéma okát nem tudjuk, az még néha előjön, tippelünk, hogy mi válthatja ki, de biztosat nem tudunk, vigyázni kell.
Jó volt kicsit ketten lenni, sétálni, a szükségeset a kellemessel összekötni. Örülünk, hogy vége lett, hogy Isten gondot viselt mindenről.

Közben kezdtünk otthonosan mozogni Szeged központjában, tetszenek a régi épületek, a belváros hangulata.

Olvastam

valahol már régebb Lomb Katóról és a nyelvtanuláról. Ezután elolvastam "Egy tolmács a világ körül", de tudtam, hogy nem ezt kell elolvassam, hanem a nyelvtanulásról szóló könyvét. Végre sikerült megtalálni a könyvet és időt szakítani az elolvasására.
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket. Hátha egyszer írhatok majd arról: így tanulok nyelvet. Addig marad a tanulás gyakorlása, mert jobb későn, mint soha.

{this moment} - 7

Legyen már szöveg is a képek között

Néha úgy érzem megkopott a blogozás varázsa. Nem tagadom, hozott olyan online ismeretségeket, amelyenek örülök, úgyanakkor a már meglévők nem válnak mélyebbé a blogozástól, mert ez egy elég egyoldalú megnyílvánulás amely már nyilvánossága által korlátokat, határokat állít az írója elé. (Miért nem inkább lehetőséget?)

Úgy érzem nagyon gyorsan telik az idő.

A legértékesebb pillanatok nem kaphatók lencsevégre.

Újra itt a meleg a szinte két hét hideg után. Furcsa az időjárás.

Örülök a finom édes hazai dinnyének. Jobb, mint a fagyi.

Egy jó beszélgetés, egy könyv, egy ölelés, egy kis gondolkozás, egy jó nevetés - széppé teszi az életet. 

Furcsa ráébredi néha, hogy az amire vágyom nem is olyan vonzó, semmit sem veszítek nélküle. Nem váltja be a hozzá fűzött reményeket...

Érdemes feljegyezni, hogy ebben az évben az érettségizők felének nem sikerült az érettségi? És még sok mindent. Furcsa bolygón még furcsább lakók...

{this moment} - 6

{this moment} - 5

semmiségek

Vasárnap délután fázósan hideg volt a szél, de jót tett a lehűlés és eső, ma gyönyörű kék volt az ég reggel és tiszta a levegő.
Már a harmadik hétvége, ami más mint a közönséges, ha van egyáltalán ilyen. Először voltunk Szegeden. Aztán Szilágyságban. Ezen a hétvégén pedig itthon, két beteggel és egy "vendéggel" szép hétvégénk volt. Amolyan apró örömök.
Vírushaláltól mentette meg a gépem a kedves. Erről eszembe jut egy ma olvasott újságcikk, amelyben az E.colit egyik mondatban vírunak másikban baktériumnak nevezik, majd újra vírusnak, majd baktériumnak. És ezzel vége a cikknek és az ijesztgetésnek és az emberek összezavarásának, hogy most baktérium vagy vírus... ez lényegtelen, félni kell.
...és finom a görög görögdinnye így júniusban már.
Mozgalmas napokon szeretek egy könyv mögé bújva kicsit pihenni. Mostanában volt és van elég járnivaló, elintézni való. Fő a pozítiv hozzáállás, akár a minen nap újra gyűlő mosogatáshoz: jó, hogy van ki után elmosgatni. :)

Itthon

ülök és olvasok.
Megvan minden ami kell egy csendes, nyugodt estéhez és úgy általában az élethez is.
Mások - olyan emberek mint én - máshogy élnek.

A hitüket nem titkoló iráni keresztények életveszélyben vannak. Háttérbe szorítják, folyamatosan üldözik, és a napi életben is mindenütt gáncsoskodások érik őket. A 75 millió lakos mindössze 0,5%-a (380.000) keresztény, de ők az Iráni Iszlám Köztársaságban nyíltan nem vallhatják meg, és nem gyakorolhatják a hitüket. (forrás)

Egyre gyakoribbak a keresztények ellen elkövetett gyilkosságok. Egy iszlámista pap nemrég nyilvánosan fejpénzt ígért annak, aki megöl egy Mohamed meggyalázásával gyanúsított keresztényt. A pakisztáni keresztények minden eddiginél jobban rászorulnak a szolidaritásunkra. (forrás) 

és sajnos van tovább is...

{this moment} - 4

Színek, formák, alakok

Az elmúlt napokban szántam egy kis időt két (számomra) érdekes könyv átlapozásához.

"Találd meg a színeidet!" (hölgyeknek) és "Találsd meg a stílusodat" (férfiaknak).
Úgy érzem ez nekem nagy segítség. Családomban a ruha, az öltözködés nem tartozott a fontos dolgok közé. Tiszta és rendes ruhákba járattak. Mire felnőttem a kényelmes ruhákat kedveltem. Nem szerettem vásárolni ruhákat, inkább bementem egy könyvesboltba, mint egy ruhásüzletbe. De ruhát azért néha kellett vásárolni. De milyet? Olyan nehezen találtam nekem tetsző, kényelmes ruhát, lehetőleg nem műszálasat. Nem igazán tudtam mi áll jól nekem. Persze azért volt ami első látásra megtetszett. Nem tudtam, miért. De nem is szántam sok időt, hogy a divat terén műveljem magam. Még nehezebb volt aztán a férfiruha vásárlás. A gyerekeken tapasztalom, hogy ami az egyiknek jól állt, a másinak már nem áll olyan jól. Közben olvastam a évszakelméletről. Ez már segített egy kicsit.
A fenti könyvek még ennél is részletesebbek, eligazítást adnak, kinek mi áll jól haj, szem, bőr, alak, stílus  szerint.  Persze nem áll módómban egyből átalakítani a ruhatáram, de jobban figyelhetek mit vásárolok ezután és a meglévőket hogyan veszem fel vagy mit nem veszek fel. Nem kell sok ruha, elég ha megfelelő a ruhatár, amit jól lehet kombinálni. Remélem sikerül lassan javamra változni, sok pénz, idő és energia befektetése nélkül. Mert azért számít a külső megjelenés is. Van akinek ehhez nagyon jó érzéke van. Akinek nincs meg tanulhat.
Egy fontos irányelv hölgyeknek: Semmiféle ruha ne érjen ott véget rajtad, ahol a legszélesebb vagy, mert oda vonzza a tekintetet.

{this moment} - 3

Széppé teszik az életet

az apró örömök.
Hálás vagyok Istennek, hogy bőven adott nekem a napokban.

Tegnap családi napunk volt. Úgy-e nem kell mondjam, hogy nagyon szeretem ezeket a napokat?
Szegeden voltunk. A városban is sétáltunk egy keveset.
Az Oskola utcai gyógyszertárban megint kaptunk finom csokit :). Örültek a gyerekek.
A központban fagyiztunk a gyerekekkel, idén első családi fagyizásunk, ha nem számítom be az itthon készített finom eperhabot, amit lefagyasztottam és persze már megettünk.

Szeretnék még kedvemre sétálni a központban. Nagyon tetszik. Az épületek, a szobrok.

Záróra előtt betoppantunk a Líra könyvesboltba is miután megnéztük a fekete mozdonyt.
Bevittük a gyerekeket a Dómba. A kicsikkel azt hiszem most voltunk először katolikus templomban. Most nem volt mise, így körbesétáltuk. Tetszett a sok színes ablak. Nekem is tetszik a Dóm hangulata. A belső díszítés annyira egyedi hangulatúvá tesz minden katolikus templomot.

És a fő cél, amiért mentünk, a Szegedi Vadaspark.

Már rég tervezzük, hogy tavasszal elmegyünk a Vadasparkba. De hol ezért, hol azért elhalasztottuk. És észrevétlenül nyár lett. Most is talán péntek délután volt az, amikor biztos tudtuk, hogy ha élünk, akkor megyünk.
Nagyon meglepődtem, hogy milyen sokan voltak a vadasparkba. Igaz, ősszel hidegben, esőben is voltak ott rajtunk kívül mások is. A gyerekek kipróbálták a pónilovaglást. Meghatározó élmény maradt ez nekik, a fagyi mellett a nap fénypontja. Alaposan elfáradt a lábam, míg végigjártuk az állatkertet. A lányok nagyon jól bírták. Balázst vittük a nyakunkban is.
És akkor legyen itt a három állat, ami nekem a legjobban tetszett most.
A zsiráf.

A zebra.

Hópárduc.

Nagyon meleg volt. Ilyenkor egyik gond a friss, hideg víz. Egyik nagynéném mondta még a tavaly, hogy ők mikor hosszú útra indulnak, lefagyaszt egy palack vizet, így több órás úton mindig van friss víz.
Így péntek este két félliteres palack vízet betettem a fagyasztóba. Reggel ezeket újságba, zacsiba tettem, mellé még három liter vízet, és szendvicseket. Délután négykor még volt pici jég az egyik üvegbe, ezen kívül amíg volt víz a mellette levő palackokban az is jó hideg volt és a szendvicsek se melegedtek át. Olyan apróság - a víz lefagyasztása, mégis kimondhatalanul sokat jelentett a hideg víz a nagy melegben.

És újra hálas vagyok Istennek csodálatos családomért. Ajándék ők nekem.

Más apróság.
Mikor gyerek voltam, sokat hallagattuk otthon a Kurucz lányok énekeit. Én azt hiszem soha nem láttam őket. A zenéjüket viszont nem tudom elfelejteni. Már kerestem régebb a neten, mert nekünk otthon kazettán voltak, jó régiek. Már azt hittem soha nem hallgathatom őket. S ma szólt Valaki, hogy letölthetők az énekeik Kémeri Baptista Gyülekezet oldaláról, a Szolgálatoknál. Apró örömök. Eszembe jutott, amikor még fiatal voltam... sok szép emlék...

Hálat adok azért, hogy mikor fiatal voltam olyan lelkipásztorunk volt, aki jó emberismerő volt, megbízható,  segítőkész, lehetett kérdezni, mindig volt ideje őszintén meghallgatni, válaszolni a kérdéseinkre, bölcs volt és soha nem kellett félnem, hogy amit elmondok neki, feleségének majd máshonnan fogom visszahallani. Külön élmény volt velük együtt utazni. Betekintést engedtek életükbe. Maradandó hatással voltak rám.

Hálás vagyok azért, mert itthon szeretve, tisztelve és becsülve érezhetem magam. Nem mintha hiba nélküli lennék... Ez is ajándék.

Nehezen értem meg, hogy nem amit birtoklunk tesz gazdaggá.

S közben gondolkozom ... hogy mennyire nehéz másnak lenni mint a tömeg. Más értékeket képviselni, nem mert úgy könnyebb, kényelmesebb...
Család és gyermeknevelés... Valakikről hallottam: bölcsődébe jártak mégis egyik orvos másik nem tudom mi... Ezek a sémák, amik segítenek egyszerűen eligazodni az életben... nélkülük nem boldogulnánk. Mégis ezt hallva arra gondoltam, hogy ez túl egyszerű. Szükség van sajnos bölcsődékre, de hogy valaki aki bölcsibe is járt és nem tudom milyen karriert futott be, nem igazolja  hogy a  bölcsőde jó a gyereknek, jobb, mint együtt lenni anyával, bár lehet néha jobb. Nem örülök, mikor azt látom, hallom, hogy a szülő alig várja, hogy gyerekét intézményben lássa. Mai világunkban annyi minden más mint régen, elképzelhetetlenné vált az élet a korai nevelőintézmények nélkül, mégis, úgy tanultuk -és tapasztalom- hogy a gyereknek három éves korig legjobb a családban nevelődni. Tudom ez nem mindig kivitelezhető. Aztán ... hogyan mérjük, hogy valaki sikeres lett (én is sajnos sokszor így gondolkodom): mi lett belőle, mire vitte, jól kereső állása van? Akkor minden rendben, követendő példa lett.  Életet, egészséget, békességet boldogságot, elégedettséget, becsületességet, megbízhatóságot, hűséget, áldozatvállalást, Krisztuba vetett élő hitet elfelejtettünk értékelni, ezeket nem lehet pénzben, sikerességben mérni. Kicsit túlzó a kérdés, amit olvastam valahol: ha választanod kellene mi legyen a következő kettő közül a gyereked, mit választanál: jogász, ügyvéd aki gazdag de nem becsületes, istentelen vagy utcaseprő, becsületes és istenfélő, mit választanál? Nagyon sarkított, bántó a kérdés. Nekem azt mondták mikor gyerek voltam, ha nem tanulok utcaseprő leszek. (Kell-e írjam, hogy ez cseppet sem motivált jobban a tanulásra?) De azt hiszem a kérdés arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem a pénz, siker, hírnév a legfontosabb az életben. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem számít tanulnak-e a gyerekeink, hanem hogy milyen értékeket adunk át. Mi a nevelés céla? A nevelésé, nem a tanulásé. Ki nevel? Mikor? Ki közvetíti az értékeket? Mindenki akarva, akaratlanul - talán nem is tudatosan -a saját értékeit képviseli, adja át. És azok szerint is él.
Jobb lesz hallgatnom.
Jót tenne most a csend és az önvizsgálat... hogy Isten kegyelméből változzam és szebb legyen az élet-em, -ünk, -ük.