Kicsit

szétszórt vagyok, nehezen tartom a frontot négy blogon, de egyiket se akarom még feladni, és egyiken se írok rendszersen. Mi ebben a jó? Talán annyi, hogy itthon ülve nagy ritkán kényszerítem magam néhány szó összerakásara románul, a kézimunkákat, recepteket külön helyre írom, könnyebb keresni, a gyerekekről, itthoni életünkről, tanulásról külön írok, és végül még ide is írok néha kis semmiségekről.
Mint például arról, hogy egy nagyon szép hétvégénk volt fent Máramarosban. És most ültem életemben először libegőben vagy nem is tudom mi a rendes magyar neve a felvonónak. Ez élmény volt, amit a képek nem tudnak visszaadni, csak emlékeztetnek.

Sikerült nagy nehezen beállnunk családi képre úgy, hogy mind ünneplőben voltunk, DE öten négyfele néztünk és a gyerekek cseppet se voltak elragadtatva ki másnak, mint Anyának az ötletétől, hogy két másodpercnél hosszabb időre szépen egymás mellett kell állni.
De az élet azért szép. A valóság más mint a kép.