fáradt vagyok

megyek lefeküdni.
az elmúlt két este későig vendégeskedtünk, Csenge is jól bevacsorázott, alig szopizott.
az este ráadásul nagyon későn feküdtem, ahogy max. kétszer egy évben, 3 körül.
ma rém fáradt voltam, nem kávéztam.
este szegény Csengi nem tudott jóllakni tejcsivel.
Tehát pihenni kell!
Jane Eyre a film címe, amit az este néztem. A könyv sokkal jobb, bár a film is elég jól próbálja visszadni, de ez nem sikerülhet. Főleg a vége. A könyvben más - ez természetes. Na, de jó volt.:) Olyan 'kislányoknak való' ahogy én mondom.
Holnap pakolás...

az Este margójára

Nagyon szép esténk volt G.-nál. Csenge is jól bírta a vendégeskedést, jól evett a nagyon finom vacsorából, előtte kint megevett majdnem egy egész körtét, eljátszott, sétált este 10 utánig. Anita is jól érezte magát. :) És nekünk is jó kis kikapcsolódás volt.
Gondolkozom ezen-azon, az életen, arról a valóságról , mely van, csak én nem érzékelem, mely lehet ijesztő is, de főként térdre kényszerítő, mert tenni lehet és kell valamit. És nagyon-nagyon örülök, hogy vannak még akik imádkoznak. Vannak, akik nem feladásra gondolnak, mint néha én. Milyen jó, hogy Istennél sem a feladás, a félretevés a megoldás.
Őrállók kerestetnek! Ki áll a résre? (Ezékiel 22:30)

... szóval,

igaz, hogy el vagyok maradva a Hírek nézésével, hallgatásával, de tegnap 'véletlenül' hallottam a rádióban, hogy kötelezővé akarják tenni az ovodát 3 éves kortól.
Szerintem elég az egy év iskolaelőkészítő. Miért "kötelező"? Pl. ha egy anyukának van egy 4 éves és egy 1 éves gyereke és az anya gyereknevelésin van, miért ne maradhatna otthon a 4 éves. Különösen télen nehéz, ha nincs kocsi s az ovi sincs közel... Miért kell a gyereket minnél elébb elvenni a családjától? Hogy az ovodában rajzfilmet nézzen? Valahol olvastam, hogy nem veszít a gyerek, ha 4-5 éves koráig otthon marad lehetőleg Anyával, sőt! Persze ez az anyától is függ, ha nem érzi túl nagy tehernek a gyerekeit.
Nemrég mondta nekem valaki, hogy két gyerekkel nehéz. De szép is, mondtam neki. Igazából, ahogy nő Csenge már nem is olyan nehéz. Szeretem őket. Örülök, hogy vannak.
Már olvastam egy keveset az otthonoktatásról. Várom mit ír majd Livia ebben a témában (megígérte itt, hogy erről is írni fog).

emlékek nem csak Parajdról

Az idén negyedik éve lesz, hogy szabadágunkat Parajdon töltjük. Anitának jót tesz a bánya sós levegője, naponta 3-4 órát tart a 'kezelés'. Jól lehet utánna aludni :).(tavaly óta tudom, hogy ez csak a felnőttekre érvényes)
Néhány kép az elmúlt évekből, legtöbb tavalyról.

A sóbánya kápolnája. a bányában
a gyerekek nem kell unatkozzanak
"Isten szereti a kis cigányt, minden gyermeket a föld színén"

Mânrda, Bandika, Anita ülnek a hintán.
Gyergyóban is jártunk
ezt hazavinni mentünk másodjára Gyergyóba :)
Székelyudvarhelyen nagyon jó
Hargitai táj
itt is
szállásunk tavaly

szállásunk tavalyelőtt (ugyanaz az udvar)
kedvünkre hintáztunk
a homokozást sose lehet megunni
pár napos nyuszik
2005-Medve tó, Szováta

2004- Udvarhely, ahol mindig kedvesen fogadnak :)

egyéb apróságok

-amit bármely napszakban lehet enni (Anita szerint): vajas kenyeret mézzel és reszelt almát keksszel.
-Csenge ebédje ma: krumplis tökfőzelék csirkemellel, krémes keksz ( a konyhaszekrényről jeleztek egymásnak), azután uborka nyersen. S eközben kekszes uborkás pakolással gondokodott arról, hogy kerekedő pocakján a bőr sima és bársonyos maradjon. Inni ma kivételesen szépen ivott, nem áztatta el se magát, se mást.
-örülünk a reggeli jó hüvösnek (ezen a gépen nincs hosszú ü), s hogy úgy érezzünk, vége a kánikullának.
-lassan készülünk Parajdra: mosás, itt-ott egy varrás, fejemben n darab lista, s sok szép emlék.
-Csenge arcára ma kis lila csík került, puszi az ágy szélétől.
-a parkban a körhinta a kedvenc, én már rég félájult vagyok, Csengének még mindig nem elég.
-néha még keresi a hajgumit a feje búbján, s megtépi a saját haját Csenge.

ez-az

Az előbb nagyon nem akart menni a net. Most megy, remélem 'megjavult'.

Ma csak egyet olvastam Anitának az állatos könyvből. Hiányzott is neki az olvasás, de nem jött össze, Csenge csak két rövidet aludt. A kettő rendben, a röviddel van a baj. És állandóan járna... ha meg elfárad, ölike kell.

Gondolkodom az elfogadásról. Hogy néha nehéz, pedig kell... S ha magamba nézek kiesik a másiknak szánt kő a kezemből, mert nem vagyok jobb, mint ő. S lehet megérteni a másikat. S abban a helyzetben lehet én, még úgy se tettem volna. S végül a szeretet győz.
Más. Vajon megírták-e már a házasságtúlélési könyvet? Nem rég láttam-hallottam egy kívülről tökéletesnek tűnő házasság tragédiáját... a kezdjük újra... nem megy...nem bírom így tovább... vége. S emlékszem egy esetre amikor az egyik 'nem adom' fel módón harcolt azért akinek hűséget ígért, annak hűtlensége ellenére is, bár mások azt mondták, hiába, nem érdemes... s most bárki láthatja, érdemes volt, bár nagyon nehéz volt, de Istennek semmi nem lehetetlen.
Más. Nagyon nehezen változom. A legtöbb gondom magammal van.

A ma meglepetés-öröme: Nagyon szeretem a kekszszalámit. Ma nagyon akatram enni. S vettem is magamnak (ez nagyon ritkán fordul elő). S este Józsi is hozott nekem kekszszalámit :)) -hát nagyon örültem. Valaki kedveskedik nekem :) Ilyen apróságokkal is törődik. (J. nem vásárolt nekem kekszalámit, hanem ezt kapta ebédre, nem rajong érte és mindig -ami elég ritka- hazahozza nekem) Hálás vagyok Istennek és örülök, hogy Józsi ilyen kedves :). Annyi apró öröm van -bárcsak észrevenném őket.

Vasárnapról

Krónikus fáradságban szenvedek, pedig nem dolgoztam agyon magam (vagy tán épp azért?). S ha netán nappal aludni akartam egy kicsit Csengével, Csenge épp akkor ébredt fel, amikor én is elaludtam volna...

Na de a tegnapi nap szép volt.

Délelőtt egy jó óra késéssel mentünk el az istentiszteletre Csengivel. Nehezen, de kibírta a babakocsiban a jó félórás utat. Örülök, hogy nem kellett ölben cipelnem.

Szüleimnél ebédeltünk, és most ez így roppant kényelmes volt.

Aztán itthon sziészta következett a család 3/4-ének. Én kávéztam (vasárnap tiszteletére cukorral ittam) s közben blogolvastam és gondolkoztam...

A délutáni istentiszteletere pihenten mentünk. Mivel többen hiányoztak s Józsinak nem kellett orgonázni, énekkkarban ülni, egymás mellett ültünk az istentiszteleten - s ez nekem nagyon tetszett, olyan ritkán van ez így, pedig nagyon szeretem hallani a hangját ahogy énekel, meg jobban érzem magam, na. S bár Csenge elég rendes gyerek volt, ő mégis csodálkozott, hogy-hogy bírok vele. Ez úgy jól esett. Aztán tetszett az egyik ének szövege. És nagyon tetszett a beszámoló a hargitai zenehétről és az ének amit Katiék énekeltek. Jó volt a végén pár szót váltani az emberekkel, nem csak Csengéről.

Este pedig mi is a Rózsaparkba mentünk a koncertre amiről kisvirág is írt. Egész elől ültünk, oldalt, azaz én is ültem volna, de Csenge nem volt elragadtatva a koncerttől, aludni szeretett volna, így vele inkább sétáltam míg elaludt, de így is jó volt, hisz mindent hallottam. S milyen szép volt a hölgyek ruhája! És láttunk hárfát. Ja, nem írtam, Strauss operakoncert volt. Gyönyörű! Találkoztunk a gyerekek védőnőjével és a főnöknőm férjével. Láttam a főnöknőmet is. Láttam több szülőt és tipegő gyerekeket, sőt egy anyukát egy 2-3 hónapos babával, aki aludt -az első sorban ültek. Mikor besötétedett egy pár a rózsalugas mellett keringőzött - aranyosak voltak (míg Csengivel elalvósat sétáltunk láttam). Aztán szabadtéri koncerten mindenféle ember volt, laza fiatal, kiöltözött hölgyek és urak. Mivel oldalt ültem mikor Csenge aludt, a színpadot nem láttam, de nagyon érdekes volt látni ki hogy hallgatja a zenét. Komolyan, beleéléssel, a kedvesért, becsukott szemmel, összesúgva, a kedves vállára hajolva, egyedül, egy hölgy cigizett, volt aki közbe sört ivott (lehet inkább a Poli meccsére illett volna, az is akkor volt)... Kibírtuk a visszatapsolásig, a lányok kis hősök, Anita itthon egyenesen az ágyba ment, Csengét se kellett sokat altatni. Engem sem.

Szép nap volt

jegyzet

Este amikor haza indultunk a parkból, Csenge nem csak mosolygott és integetett Ani néninek, hanem, mondta is, hogy táj-táj-táj.
Mutatja, ha éneket akar, összefogja a két kis kezét és mozgatja le-fel, ha "Édes Jézus légy vendégünk"-öt énekelünk, akkor is így tesz néha. És persze mosolyog.
Ma vásároltunk a lányoknak ruhaneműt. Néha gondolkozom, hogy mi mindent kell pakolni, ha megyünk Parajdra. Vagy talán könnyebb lenne azt számba venni, amit itthon hagyhatunk?
Amúgy itthon voltunk. Nagyon meleg volt kint is, bent is.

... ... ...

Milyen bénító tud lenni egy-egy szó! Sokkoló! Pedig meggondolatlanul könnyen oda lehet vetni, gondolni rá, mint megoldásra, vagy fenyegetni vele. S ha elcsitúl a vihar, belegondolva azt mondani, meggondolatlan voltam, nem, az nem megoldás, sajnálom. Örülök, hogy neked nem fordul meg ilyesmi a fejedben. Már nekem se, régóta. Pedig napjainkban minduntalan hallani, olvasni. Ezeridegen, nem érint. De ma fáj. Jobban tán, mint a halál. Nem értem. Ez hihetetlen. Darabokra törik a világ...

szusszanok

A lányok építőkockáznak. Fáradt vagyok. A héten minden éjjel későn feküdtem. No, de többet olvastam. S az este filmet is néztem. Evan Almighty. Hm...
És olvasok. Magamnak, Anitának, Csengének.
Nagyon meleg van, az este 7-kor is 38 fok. Bent kicsit jobb.
Át kell gondolmon néhány dolgot.
És nem enni szénhidrátokat délután, este.

Szóval,

ez így nem mehet tovább! Két (vagy három) éjjel későig olvastam. Fáradt a szemem. Két nap egymás után kávéztam, harmadikon már nem, nehogy függővé váljak. :))  Azért fáradt az voltam. Aludni tudtam. Sokat olvastam. Mostmár komolyabb olvasmányaim lesznek.
Holnap be fogom fejezni az elpakolást, hisz hétfőtől készülünk Parajdra: számba veszem mi kell, előkészítem, vásárlás, ... ajaj.
Elkészítettem az almaecetes mézes szörpöt. Két litert. De ezután inkább ízlés szerint fogom adagolni az almaecetet és a mézet. Finom volt. Anita is szerette.
Fáradt vagyok.

Meg kell tanuljam én is ezt a játékot...

Ildikó mutatta a Kálvin Könyvesboltban ezt a könyvet, azt mondta nagyon érdekes, ő is tanult belőle. Hát megvettük. Érdemes volt.
Eleanor H. Porter: Az élet játéka, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 2003. Az ÉLET játéka vagy az öröm játéka. Miben áll? Pollyanna elmondta, megélte, s egy egész kisváros megtanulta, gyakorolta s annyi minden megváltozott, szinte hihetetlen. Regényben minden lehetséges. S talán nem csak ott. Betti, tegyél egy próbát. Nincs mit veszítened.

-..."Pollyanna kisasszonyt az édesapja tanította a játékra. Egyszer, amikor nagyon kívánt volna egy babát, mankók érkeztek helyette a missziós-hordóban. Ő persze sírt, mint afféle gyerek. Úgy látszik, akkor az apja megmagyarázta neki, hogy semmi sem lehet olyan rossz, hogy valami örülnivalót ne találjon az ember benne, és hogy a mankóknak is örülhet.
-A mankóknak? Hogyan lehet az ilyesminek örülni?
-Én is azt mondtam és Pollyanna kisasszony is azt gondolta akkor. De az édesapja elmagyarázta: annak örülhet, hogy nincs rá szüksége.
...
-Ez volt a játék kezdete - folytatta Nancy. Azontúl mindenben kerestek valamit, aminek örülni lehet. Ez a játék. Pollyanna azóta is játssza.
...
-Majd meglátja a kisasszony is, hogy van valami a dologban! - ... - ... Engem is megtanított, hogy mindenfélének örüljek, kicsi és nagy dolgoknak. És azóta sokkal könnyebb az élet. ..."

Kicsit gyerek lettem újra

A hétvégen vettük. Kiolvastam.
George MacDonald: A királykisasszony és a manó, Harmat Kiadó, 2000.
Nagyon tetszett. Az "Útószó felnőtteknek" is.

Egy pár idézet, ami tetszett:

"-De bizony öreg vagyok. Akkora ostobaság az emberektől - nem rád gondolok, hisz te még olyan fiatal vagy, hogy nem tudhatod az igazságot -, szóval butaság az emberektől, hogy azt képzelik, az öregség csupa görnyedés és fonnyadás és gyengeség és sétabot és szemüveg és reuma és feledékenység! Ez butaság! Az öregségnek mindehhez semmi köze. Az igazi öregség csupa erő és szépség és jókedv és bátorság és tiszta tekintet és erős, egészséges végtagok. El sem tudod képzelni, milyen öreg vagyok, és..."

... "Mindannyian nagyon szeretnénk, ha mások megértenének, és nehéz úgy élni, ha nem értenek. De van egy sokkal fontosabb dolog.
-Mi az, nagyanyó?
-Hogy mi magunk megértsünk másokat."

-... "Olyan volt, mintha ő tényleg látná és elhinné mindazt, amiről beszél. És közben semmi sem volt ott! Komolyan mondom, nagyon kellemetlen volt.
-Talán vannak dolgok, amiket az egyik ember lát, míg a másik nem, Lóci - mondta komoly arccal az anyja. - Én is láttam egyszer valamit. Elmondanám, de lehet, hogy nekem sem hinnél!"

..."közönséges, sőt megvetésre méltó dolog nem bevallani egy hibát vagy akár valami rosszaságot, ha már megtörtént."

mennyi dolgom lenne! kipakolni, elpakolni. főzni. mosni. átnézni Anita ruháit, mi jó még, mi kicsi, lássam mit kell vásárolni, főként pamutharisnyát, nadrágot, vastag ruhát, legyen, ha megyünk Parajdra. ránk férne a takarítás is. sétálni menni a lányokkal. játszani. olvasni mesét. olvasni magamnak. gondolkozni. és élni.

Amit elolvastam

A múlt héten fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását.

Kay Kuzma: Önkéntes engedelmesség Avagy hogyan tanítsuk meg gyermekeinket az önfegyelmezés titkaira. "Viaţă şi sănătate" Kiadó, Bukarest, 2003.

A télen kaptam kölcsön Kláritól. Először furcsálottam a címet. Önkéntes engedelmesség. Lehetséges ilyen? De most azt mondom: nagyon jó könyv. Kár, hogy fél év kellett a kiovasásához. Ha látom valahol megveszem, jó lenne néha még belelapozni. Azt hiszem, az elejét még átlapozom mielőtt visszadom. Én talán azt az alcímet adnám a könyvnek, hogy szeretettel nevelés.

'magyar' hétvége

Pénteken késő délután sikerült elindulnunk Kopáncs tanya felé. Az út kb. 2 óra volt megállás nélkül. A vámnál annyit se álltunk mint egy jelzőlámpánál. Szép hétvégénk volt.

Íme néhány kép:

méhecske

finomakat ettünk, ittunk

Anita nagyon örült, jól érezte magát, szeretett volna ott maradni. Amikor csak lehetett kint volt. Péntek este vacsora után kiültek a padra csak úgy, csendben lenni. Olyan furcsa volt az a nagy sötétség, de lassan hozzászokott a szemem és jól láttam pl. Anita piros ruháján a mintákat. De mikor a házból kiléptem az orrom hegyéig sem láttam. Csend volt, csak a kutya ugatott néha. Otthon volt az egész Nagy család-örömömre, mert rég nem láttam őket így együtt. Sajnos beállós kép nincs. Csenge megcsodálta a tyúkokat, a két kutyát, a cicát. Ő is szeretett kint lenni.

Szombaton délelőtt bementünk Hódmezővásárhelyre. Legutóbb mikor voltunk jót vásároltunk a Kálvin antikváriumban. Most is jól elidőztünk ott, vettünk új és 'antik' könyveket a család minden tagjának. S már dél is lett. Csenge aludt egyet a nyakamban. Aztán a Tescoban sétáltunk. Ott is elidőztünk a könyvek, dvdék résznél, aztán csak átrohantunk a többin, nem is tudtam rendesen vásárolni, mert Csenge már nem bírta. Na de a babáknál olyan szépen mondta, hogy ba-ba :). Majd bepillantottunk a Lidlbe. Tehát van egy listám arról, hogy mit nem vettem. No, de remélem lesz lehetőség máskor. Délután lett mire visszaértünk. Anita Anikóval maradt, neki is és nekünk is jobb volt így. Délután már semmi kedvem nem volt bemenni Szegedre, csak Józsi és Józsi mentek be a Multimédiába. A délután lazítás volt.

Vasárnap Hódmezővásárhelyre mentünk istentisteletre. Jó volt. Jól éreztük magunkat. Ebéd után lassan összeszedelőzködünk és hazaindultunk. Kicsit nyűgösebb volt Csenge, de kibírtuk. Este itthon zuhanyzás, kaja, alvás. Én 2 óra körül feküdtem le, miután vagy 5 könyvbe beleolvastam. Anitának is olvastam az úton, míg Csenge aludt, s már ott a tanyán is olvastak felváltva neki Adina és Ilikó. Eddig a Gőgös Gúnár Gedeon tetszik neki a legjobban, de ez változhat még. (milyen jó, hogy láttuk ezt a könyvet Klárinál, annyi gyerekkönyv van, nem is tudja az ember lánya melyiket vegye meg...)

Magyarország. Jobb utak. Több útjelző tábla. Magyar szó. Kedves emberek. Más.

Mindenütt jó, de a legjobb itthon.

Még lenne mit írjak, de fáradt vagyok. Ma délután ittam egy kávét.

Még annyit: Kaptunk mézet. És megtudtam egy pár dolgot a mézről. Azért is fényképeztem le a méhecskét, Csenge majdnem megfogta... Kérdeztem Jóskát, hogy a méz amit az üzletben veszek miért nem cukrosodik. Azt mondta azért mert pasztörözve van. Na, gondoltam magamban, akkor annak annyi, minden enzimjének vége (lásd ezt). Tehát jobb lesz nem üzletből venni a mézet. Csakis megbízható forrásból. Az első méz az akácméz, az utolsó a napraforgó. Már ezt is kipergették. Ez utóbbi ha kezd vastagodni, cukrosodni mixerrel kicsit megkeverve olyan állagot kap mint a margarin, úgy lehet kenyérre kenni (két évvel ezelőtt ilyet is ettem, most kaptam napraforgó mézet, ki akarom próbálni, ha nem esszük meg így frissen). Télire, mivel elvették a mézet a méhektől, cukros vízet kapnak, hogy abból éljenek meg, állítólag abból is mézet gyártanak. Aztán ittunk finom szörpöt. 1 pohár vízhez 1 kanál almaecet (mézzel erjesztett) és 2 kanál méz. Jóska ezt 2 literes üvegekben tette asztalra, nagyon finom volt :)

na,befejezem, jó éjt

u.i. Csengének kibújt a hatodik foga ott

Csenge

augusztus 20.án lesz 9 hónapos, ma a orvosnál meg is mérték.
9,5 kg.
70 cm.
fej 44 cm,  mellkas 46cm.
nagyon jó!

Rohanós délelőtt

Csenge tegnap már egész jól volt a fülével, így este fürdéskor engedtem belefeküdni a vízbe. De a fültörlés már nem tetszett neki, s ma reggel újra érzékeny lett a fülére. Ezért reggeli után elmentünk a doktor nénihez. Nem tett jót a víz a fülének, megnézte otoszkóppal, jobb mint kedden, de írt fel fülcseppet. Elmentünk két gyógyszertárba is, de nem kaptunk, állítólag már nem importálnak, tel. a dokihoz, mondott egy másik fülcseppet. Remélem Józsinak sikerül beszerezni. Majd elmentünk egy kicsit a parkba. Most gyorsan ebédkészítés, csomagolás és indulás! (vajon mikkora sikerül elkszülni?).

Listát kell írjak 1. arról mit ne felejtsek itthon (Csengének pohár, kanál, víz, keksz, lázhúzó, pellenka, bili, ... Anitának... nekünk...), 2. mit szereték vásárolni, illetve csak megnézni. A kettes pontot megbeszéltük Józsival, de biztos bővülni fog (ahogy magamat ismerem).
2005 tavaszán voltunk utoljára Magyarba. Itt egy kép Anitáról kint a tanyán. Most is ide megyünk. Nagyon jól éreztem magam a múltkor itt. Vajon most Csengivel hogy lesz? Hogy viseli majd a gyűrődést? Enged-e vásárolni? No majd meglátjuk.

Ma délután szerettem volna egy kicsit én is aludni. Épp elaludtam volna, amikor Csenge pihenten felébredt.

Aztán gondolkoztam. Arról, hogy Magyarország... Hogy milyen sokan áttelepedtek... S hogy még többen itthon maradtak... S hogy lehet, hogy én is mennék, ha... De ha nem, hát nem. Nekem úgy látszik itt kell élnem és halnom. Nem baj. Itt magyar vagyok. Igazolvány nélkül. Csak úgy egyszerűen, mert annak születtem. És ezt cseppet se bánom. Szép ez a magyar nyelv. S úgy bánt, amikor Magyarba annyi csúnya szót hallok épp magyarul, ezen a nekem drága nyelven, hisz Istennel is legtöbbször magyarul beszélek. Barátaink is szépen beszélnek. Itt a trágár szavakat inkább román nyelven hallom, ezért bár örülök a sok magyar szónak (mint Parajdon, Udvarhelyen), kicsit fura...

Amúgy ma a parkban újra a Jóérzés Hiányával találkoztam... Mit is mondjak? Itt ez van. Talán nyugatabbra kicsit más? Nem biztos, bár lehet... No, de a rosszat jobb nem leírni, inkább elfelejteni.

És befejeztem egy könyv olvasását :)

ma

Most mindjárt elalszok itt a széken...

Kenyérsütő gépen töröm a fejem.

Amúgy egy szép napunk volt ma. Itt van Eszter. Délután, este kint voltunk a parkban. Miután Csengi elaludt és míg Anita biciklizett mi 'nagyok' egy jót labdáztunk. Vacsora: főtt kukorica (tata kertjéből, tehát bio), dinnye. Mindenki elégedett volt e szokatlan vacsorával.

Csengivel csak a családi orvosnál voltunk. Piros a torka, fáj a bal füle, de nem vészes a doki szerint. 5 nap Nurofen, Svéd cseppes vatta a fülébe. Szépen viselte magát a dokinál. Minden gyerek "baba" volt a váróteremben. A Nurofen ízét kezdi megszeretni. Ma nagyon jól evett. Hétvégén szeretnénk elutazni, remélem rendbe jön addig.

Kávét!

Mától átállok a kávézók táborába. Elméletileg. (most épp nincs kedvem kávét inni)
Mert állítólag
-a rendszeres kávéfogyasztás csökkenti a májrák kockázatát
-csökkenti a vastagbélrák kockázatát nőknél
(lásd itt)
-nem ártalmas, sőt... aki kíváncsi, olvassa el.

Tehát utánna kell nézzek, melyik az igazán jó kávé. S mivel a cukor nagyon mérgező (itt és itt), a cukor nélküli kávéra kell rászoknom.
Aztán hogy is kell kávét főzni? Kaptunk egyszer egy kávéfőzőt, sokáig azzal főztük a teát. Ha vendégünk kávét kért, megkérdeztem, hogyan készítsem el, esetleg ha el akarta készíteni magának... Tehát ha vége a szoptatásnak vagy ha jön egy szesszió (vajon jön még, mi lesz velünk?), gyakorlatban is átállok a kávézók táborába. Addig is tiszteletem a kávézóknak!

tapasztalatlan anyuka

Az igaz, hogy Csenge frontérzékeny, de most mégse ez a baja vagy mégse csak ez.
A bal füle érzékeny, fáj. Erre csak ma este jöttem rá, amikor fürdetés után meg akartam törölni a fülét. Úgy sírt! Mint ma és tegnap már többször, csak nem jöttem rá, mi a baj, de most egyből összeállt a kép. Hisz nem lettünk durvábbak 2 nap alatt, a pusszantások se erősebbek, akkor miért az a sírás? Valószínű ezért nem aludt jól az éjjel sem. Szegénykém. Jó, hogy eszik jól, szopik jól. Csak valahogy mégis más, nyűgösebb. Na, de jó, hogy legalább tudom hányadán állunk. Felhívtam az asszisztensnőt. Azt mondta adjak neki Nurofent. Ha eszik, szopik akkor valószínű nem olyan súlyos a helyzet (nincs középfül gyulladása). Holnap menjünk el a dokihoz, mármint a családiorvoshoz. Az majd megvizsgálja Csengét és ha szükséges elküld az ORLre. Nem biztos, hogy szükséges antibiotikum. Na ennyi elég is ma estére. Csenge kapott Nurofent, amit szépen beszopogotatt. Most alszik. A holnap délutáni programon nem kell törjem a fejem. A Csenge-ebédet előrébb kell hozzam, nagyjából az egész reggeli-délelőtti programot. Hajrá, Betti! (Nagyon szeretném, ha nem kellene antibiotikumot kapjon. S ha nem kellene elmenjünk a fül-orr-gégészhez.)

Nehéz volt ez az éjszaka. Csenge többször felébredt, nem találta a helyét, sírt. Reggel későn ébredt, de kába, fáradt, anyánlógó volt. Nem a foga miatt ilyen, mert nem rág... Arra gondolok talán frontérzékeny. Pici kora óta lehüléskor, esős időben nyügösebb. Még figyelni fogok erre. Mit lehet ilyenkor tenni? Szeretni, szeretni, szeretni.
Szombaton Józsi azt mondta, lépett párat egyedül is, anélkül, hogy fogta volna a kezét :).
Tegnap meg Józsi levitte egy kicsit sétálni. Hát nagyon jó volt nekem :).

Babahordozás, másképp

A babákat nem csak hordozókendővel lehet hordani, hanem így is. A Baba szerint ez sokkal kényelmesebb, mint a babakocsi magánya. A hordozás minden előnyét élvezheti, mint: testközelség, biztonság, a ritmikus mozgás nyugtató hatása, stb. (a Baba nem bent aludt el, csak kint nem volt fényképezőgép kéznél) "Ne féltsetek, nem zsibbadok el, nagyon jó itt, hagyjatok aludni. Nem kell nekem csak Anya. (még hogy igényesek a babák! Anya minden szükségemre elég: tejcsi, meleg, puha ölelés, simogatás -meglátjátok, megnövök, szép, ügyes, kedves leszek, csak szeressetek)"

péntek

...hogy elrepült még egy hét!
Csenge egyre többet jár úgy, hogy csak az egyik kezét fogom. Anitának is babát mond, de más hangsúlyal, mint a babáknak. Az este annyit járt a parkban, hogy itthon amikor letettem a lábára elkezdett sírni. Ma a földön ültem, Csenge pedig a lábamra támaszkodva felállt. Rövid ideig állni si tud egyedül. A parkban minden szemetet fölvenne, s néha föl is vesz. Ma pl. egy cigicsikket próbált a szájába tenni. Itthon Anita szobája (gyerekszoba lesz) a kedvence.
Anita szépen köszön amikor én köszönök valakinek. Ez nagy dolog, mert nem szeretett köszönni. S Csengivel is elmarad egy rövid ideig. Sűrgős dolgom volt ma a fürdőben, Csengét Anita szobájában hagytam az ágy mellett ülve, Anita az ágyon. Csak néhány másodperc, huppanás és kicsit határozottabb huppanás, sírás, rögtön 'Csenge ne sírjál'. Mi történt? Csenge valahogy lábraállt, Anita babáit akarta. Aztán elvesztette az egyensúlyát, lehuppant a popsijára, majd hátra esett, a feje még nehéz, az is a szőnyegen kötött ki. Hát ilyen is van. Jó, hogy közel van a földhöz. Amúgy hátraeséskor is tartja valahogy magát, próbál oldalra fordulni és a fejét behúzza. És már nem vágódik hátra, ha mérges -már pár hete.
Én olvasok és olvasok és olvasok... Jó kicsit lenne kicsit leállni. Megpróbálom.

Nem nagyon volt időm írni,

mert olvastam. Nem könyvet. De felér egy könyvvel. Mit? Egy blogot. Lehet van már egy hónapja, hogy ráakadtam egy kislányról szóló blogra. Néhány nap követtem a bejegyzéseket. Sok kép is volt. Valami furcsának tűnt. Miért furcsa a kislány. Szép, kedves, de más. Aztán egyik bejegyzésben ott állt ez a két betű: DS. Mi ez? Netalán Down Szindrómát takar? ...igen. Tehát ezért más ez a kislány. Hallottam már ra down szindrómáról. Látni nem tudom, hogy láttam, lehet, hogy igen, de nem tudtam, hogy mit látok. Legutóbb a fejlődéspszihológia könyvben olvastam erről, egy bekezdés erejéig (nem valami szép LEírás). A Wikipédiában nem volt türelmem végigolvasni mit írnak a DS-ről, talán majd egyszer. De kíváncsi lettem ennek a kislánynak az életére. Így elkezdtem elejéről olvasni a blogot. Lassan egy-egy kicsit. Nagyon megkedveltem Szirkát. S bár soha nem írtam le, nem mondtam el, lehet végig sem gondoltam szerintem mi a DS, mit tudok róla, mit gondolok róla, mégis volt egy sztereotipa bennem erről. Na, ha más nem, ez törölve lett. Változott valami bennem. Örülök, hogy van a blog. Az este fenn ültem fél kettő utánig. Ma pedig éjfél előtt elértem oda, ahol ráakadtam a blogra és olvastam szinte naponként. Ez nem reklám, de ha valakit érdekelne, http://szirkababa.blogspot.com/

Hétvégéről (képekben is): Szombat

Reggel nem keltünk korán. Borús volt. Semmi napütés. De azért reménykedtünk. Reggeliztünk. Összepakoltunk. Felvettük Incit, majd a találkoztunk Tibiékkel és indulás. Zsolt kiment korán helyet foglalni, de visszafordultak, mert a barlangnál esett az eső. Így hát megálltunk egy tisztásnál. Négy autó, 16 személy. Már csöpögött az eső. A fiúk kinyitották a 9 személyes sátrat. Addig mi megettük a szőlőt, amit Erzsiék hoztak Váradról. Nagyon finom volt. Csenge is evett,alid győzte kivárni, hogy kiszedjem a szemekből a magokat. Aztán a lányok behúzódtunk a sátor alá. Kint készült kajához való...

Bent a lányok (Sára, Anna, Enikő és Anita) barátkoztak.
Csenge is jól érezte magát.
Itt fő a bográcsos. :))
Így kell mesélni a babáknak!
A nagyok se unatkoztak.
Egyre jobban esik az eső. Ez a mosoly a Csengié.
És esik, és esik...
A felhők is egyre csak nyomulnak át a hegyen.
De bent egész kellemes.
Azért kint is szép.
Aludni is tudott Csenge a sátorban. Esőzenére.
S mikor elkészült a finom bográcsos:
A lányok nem sokat ettek, hisz fontosabb a játék. Bográcsos után sok gyümölcs, barack, szilva, dinnye (a szőlő már elfogyott). Aztán roston sült csirkecomb.
Nagyon jó együtt
S valamikor délután elállni nem akaró esőben szedelőzködés és hazaindulás. Újból egy kis szusszanás Apunál, főztem egy kis paradicsomlevest Anitának. Azután még felmentünk Marika nénjéhez. Csenge egyszercsak mondja hogy 'baba-baba'. Márta figyelt fel rá. Hát a szekrény tetején ülő babát nézte. Hát meg is kapta. "Ba-ba" :)
Íme a Csákósok:
Későn és fáradtan értünk haza (Apuhoz). Mégis szép volt. Csak rövid volt.

mai apróságok

Már augusztus van. Nyár utó, ősz elő. -Erre gondoltam ma délelőtt a parkban. Hűvös volt, szinte hideg a szél. És szinte elröpült a nyár. Ha lesz is még meleg -és remélem lesz- az éjjelek hosszabbak és hűvösebbek lesznek. Még egy nyár múlófélben...
Ezen a nyáron kedvemre ehettem dinnyét. :)

No, ma nem mindennapi esténk volt! Józsi valami olyasmit mondott, hogy ezt jól kifogtuk. Hát igen. Nem lesz unalmas az életünk. Még tán ilyesmi is elhangzott ma este: idejöttél a mi csendes családunkba :). Vajon ki? Az ő versikéje így hangzik: Csengve cseng a Csenge neve. Hát nem csengett, de... mérgében sírt, vígsztalhatatlanul és abbahagyhatatlanul... Szerintem lesz itt még földhözvágommagam. Ezzel jár a 'szabadság'. Már az este volt jel arra, hogy bekövetkezik... Csenge már nem elégszik meg azzal hogy a kádban fürdik, mint a nagyok, de kell neki minden ami a kádból elérhető (épp úgy, mint ami a szekrényajtó mögött van). Na de hát nem lehet mindent, tán csak nem fogok kiköltözni a házból! Lássuk lehet? Nem. Még egyszer. Nem. Akarom! Nem. De kell! Nem. Akkor azt. Nem. Mindjárt elérem azt. Nem. De azért is. Nem. Mérges vagyok. Jó. Sírok. Jó. Nem érdekel! Jó. Akkor hátradobom magam a kádban. Tartalak. Nem kell semmi. Jó. Sírok és nem hagyom abba. Jó. Hártadobás! Feszítés! Jó. Nem akarok semmi játékot! Jó. Mérges vagyok. Jó. Nem akarok fürdeni. Jó, kiveszlek. Tovább sírok. Jó. Na mi lesz? He-he, semmi. Sírok! Jó. Fáradt vagyok! Nem csodálom, annyit jártál ma a parkban. Szeretünk, akármilyen vagy. ....Szopika, édes anyatej! Lesz nekünk még hadd el hadd...

Megjegyzem, hogy Csenge egyre többet megy úgy, hogy csak az egyik kezét fogjuk. Anita pedig egyre jobban biciklizik.
Ma délután elkészítettem Csengének a gyümölcsöt, de nem akarta megenni. Később eszrevette a csészéjét a szekrenyen, mutatta és mondta "nyam-nyam". Egyre jobban kommunikál. Labdát is mondja, valami 'ada' félét. Örülünk neki. Nagy kihívás. Anita amolyan 'áldott jó gyermek ' volt, sose csinált így mint ma este Csenge. Lehet Csenge küldetése dinamizálni a családi életünket :). Lássuk meg, hogy máshogy is lehet élni. Szerintem sikerülni fog. Hájrá! Ebben a 'játékban' mindenkinek nyerni kell!

Hétvégéről (képekben is): Péntek

Negyed 12 lett mire elindultunk. Csenge jót aludt az úton, nem is kellett megállni csak mielőtt kiértünk volna a dévai útra. Először mamámékhoz mentünk. Örültek nekünk. Finom ebédet kaptunk, kicsit beszélgettünk. (Csenge Adinához hasonlít és persze Anitához.) Majd Violáékhoz mentünk, először csak én, majd Józsi is a gyerekekkel. Viola kicsit elrendezte a fru-frumat. Beszélgettünk. De nagyok lettek a lányai!
Felmentünk Apuhoz. Szusszantunk. Csenge szopizott, aludt egy keveset.
Este meglátogattuk Inciéket. Sajnos a fiúk nem voltak otthon. Na de láttunk képeket a Dániék Krisztinájáról, aki egy hónappal nagyobb mint Csenge. Jó nagy baba :).
Benéztünk a Kauflandba is. Vettünk Csengének egy babát, mert az úton miduntalan az Anita babája kellett neki.
Végül 'hazaértünk'. Én nyomban le is feküdtem Csengével, mert fájt a fejem, nagyon rosszul voltam, azt hiszem ettem valamit, ami nem tett a legjobbat az epémnek, na meg fáradt is voltam, mert reggel 6 körül ébredtem.

Sikerült bepakolni. Hála Istennek jól utaztunk, Csenge aludt is egy jót az úton.
Ma esős piknikünk volt, de jó volt. Otthonról majd még írok. Szép vasárnapot mindenkinek.

Pakolni kellene. Csenge itt nyügölődik. Anita még alszik. Pakolni kellene. Melegem van. Bent 27 fok, épp elég, hogy izzadjak. Kint még melegebb. Igaz, a múlt heti kánikullához egész kellemes. Este még elvisszük a paradicsomot édesanyámhoz, az idén ő főzi meg nekem is. Reggel kellene indulni. De jó lesz ha délelőtt elindulunk. Mama vár ebéddel :). Aztán frizurázás -remélem Csenge elenged. Aztán megnézzük a hunyadi Kauflandot. S még meglátjuk kit látunk meg.
DE pakolni kellene!!! Csengének. Anitának. Nekem. Nem szeretek pakolni. Mit vigyek? Milyen idő lesz? Ha keveset pakolok, nem lesz elég (főként a Csengének való dolgokra gondolok), ha sokat pakolok, felét használatlanul visszahozzuk.
Csege ma ki akarta pakolni Józsi táskáját. Míg mosogattam a tálalávalóval, színes müanyag kanállal, szalvétával s még nem tudom mivel szórakoztattam... Talán mégis megtanul mászni. Rakosgatja a kezeit is már nem csak a lábait, de azért elég furán halad előre
asszem mára ennyi

De finom! (paradicsom Rudicskáról)

A kiváltsagok közzé tartozunk. JÓ szomszédtól kerti paradicsomot ehetünk. Köszönjük :).

Augusztus 1-7 Szoptatás világhete

http://worldbreastfeedingweek.org/index.htm

http://www.szoptatasportal.hu/node/956

Korai mellre tétel (szülés után az első órában) és kizárólagos szoptatás az élet első fél évében – pusztán ezzel több mint egymillió kisbaba életét lehetne megmenteni.

Mégis miért nem gyakorolják? És ha valaki akarná bolondnak nézik. Messze a gyakorlat az elmélettől a 'civilizált' országokban.