Listát kell írjak 1. arról mit ne felejtsek itthon (Csengének pohár, kanál, víz, keksz, lázhúzó, pellenka, bili, ... Anitának... nekünk...), 2. mit szereték vásárolni, illetve csak megnézni. A kettes pontot megbeszéltük Józsival, de biztos bővülni fog (ahogy magamat ismerem).
2005 tavaszán voltunk utoljára Magyarba. Itt egy kép Anitáról kint a tanyán. Most is ide megyünk. Nagyon jól éreztem magam a múltkor itt. Vajon most Csengivel hogy lesz? Hogy viseli majd a gyűrődést? Enged-e vásárolni? No majd meglátjuk.

Ma délután szerettem volna egy kicsit én is aludni. Épp elaludtam volna, amikor Csenge pihenten felébredt.

Aztán gondolkoztam. Arról, hogy Magyarország... Hogy milyen sokan áttelepedtek... S hogy még többen itthon maradtak... S hogy lehet, hogy én is mennék, ha... De ha nem, hát nem. Nekem úgy látszik itt kell élnem és halnom. Nem baj. Itt magyar vagyok. Igazolvány nélkül. Csak úgy egyszerűen, mert annak születtem. És ezt cseppet se bánom. Szép ez a magyar nyelv. S úgy bánt, amikor Magyarba annyi csúnya szót hallok épp magyarul, ezen a nekem drága nyelven, hisz Istennel is legtöbbször magyarul beszélek. Barátaink is szépen beszélnek. Itt a trágár szavakat inkább román nyelven hallom, ezért bár örülök a sok magyar szónak (mint Parajdon, Udvarhelyen), kicsit fura...

Amúgy ma a parkban újra a Jóérzés Hiányával találkoztam... Mit is mondjak? Itt ez van. Talán nyugatabbra kicsit más? Nem biztos, bár lehet... No, de a rosszat jobb nem leírni, inkább elfelejteni.

És befejeztem egy könyv olvasását :)