Vasárnapról

Krónikus fáradságban szenvedek, pedig nem dolgoztam agyon magam (vagy tán épp azért?). S ha netán nappal aludni akartam egy kicsit Csengével, Csenge épp akkor ébredt fel, amikor én is elaludtam volna...

Na de a tegnapi nap szép volt.

Délelőtt egy jó óra késéssel mentünk el az istentiszteletre Csengivel. Nehezen, de kibírta a babakocsiban a jó félórás utat. Örülök, hogy nem kellett ölben cipelnem.

Szüleimnél ebédeltünk, és most ez így roppant kényelmes volt.

Aztán itthon sziészta következett a család 3/4-ének. Én kávéztam (vasárnap tiszteletére cukorral ittam) s közben blogolvastam és gondolkoztam...

A délutáni istentiszteletere pihenten mentünk. Mivel többen hiányoztak s Józsinak nem kellett orgonázni, énekkkarban ülni, egymás mellett ültünk az istentiszteleten - s ez nekem nagyon tetszett, olyan ritkán van ez így, pedig nagyon szeretem hallani a hangját ahogy énekel, meg jobban érzem magam, na. S bár Csenge elég rendes gyerek volt, ő mégis csodálkozott, hogy-hogy bírok vele. Ez úgy jól esett. Aztán tetszett az egyik ének szövege. És nagyon tetszett a beszámoló a hargitai zenehétről és az ének amit Katiék énekeltek. Jó volt a végén pár szót váltani az emberekkel, nem csak Csengéről.

Este pedig mi is a Rózsaparkba mentünk a koncertre amiről kisvirág is írt. Egész elől ültünk, oldalt, azaz én is ültem volna, de Csenge nem volt elragadtatva a koncerttől, aludni szeretett volna, így vele inkább sétáltam míg elaludt, de így is jó volt, hisz mindent hallottam. S milyen szép volt a hölgyek ruhája! És láttunk hárfát. Ja, nem írtam, Strauss operakoncert volt. Gyönyörű! Találkoztunk a gyerekek védőnőjével és a főnöknőm férjével. Láttam a főnöknőmet is. Láttam több szülőt és tipegő gyerekeket, sőt egy anyukát egy 2-3 hónapos babával, aki aludt -az első sorban ültek. Mikor besötétedett egy pár a rózsalugas mellett keringőzött - aranyosak voltak (míg Csengivel elalvósat sétáltunk láttam). Aztán szabadtéri koncerten mindenféle ember volt, laza fiatal, kiöltözött hölgyek és urak. Mivel oldalt ültem mikor Csenge aludt, a színpadot nem láttam, de nagyon érdekes volt látni ki hogy hallgatja a zenét. Komolyan, beleéléssel, a kedvesért, becsukott szemmel, összesúgva, a kedves vállára hajolva, egyedül, egy hölgy cigizett, volt aki közbe sört ivott (lehet inkább a Poli meccsére illett volna, az is akkor volt)... Kibírtuk a visszatapsolásig, a lányok kis hősök, Anita itthon egyenesen az ágyba ment, Csengét se kellett sokat altatni. Engem sem.

Szép nap volt