Az előbb nagyon nem akart menni a net. Most megy, remélem 'megjavult'.
Ma csak egyet olvastam Anitának az állatos könyvből. Hiányzott is neki az olvasás, de nem jött össze, Csenge csak két rövidet aludt. A kettő rendben, a röviddel van a baj. És állandóan járna... ha meg elfárad, ölike kell.
Gondolkodom az elfogadásról. Hogy néha nehéz, pedig kell... S ha magamba nézek kiesik a másiknak szánt kő a kezemből, mert nem vagyok jobb, mint ő. S lehet megérteni a másikat. S abban a helyzetben lehet én, még úgy se tettem volna. S végül a szeretet győz.
Más. Vajon megírták-e már a házasságtúlélési könyvet? Nem rég láttam-hallottam egy kívülről tökéletesnek tűnő házasság tragédiáját... a kezdjük újra... nem megy...nem bírom így tovább... vége. S emlékszem egy esetre amikor az egyik 'nem adom' fel módón harcolt azért akinek hűséget ígért, annak hűtlensége ellenére is, bár mások azt mondták, hiába, nem érdemes... s most bárki láthatja, érdemes volt, bár nagyon nehéz volt, de Istennek semmi nem lehetetlen.
Más. Nagyon nehezen változom. A legtöbb gondom magammal van.
A ma meglepetés-öröme: Nagyon szeretem a kekszszalámit. Ma nagyon akatram enni. S vettem is magamnak (ez nagyon ritkán fordul elő). S este Józsi is hozott nekem kekszszalámit :)) -hát nagyon örültem. Valaki kedveskedik nekem :) Ilyen apróságokkal is törődik. (J. nem vásárolt nekem kekszalámit, hanem ezt kapta ebédre, nem rajong érte és mindig -ami elég ritka- hazahozza nekem) Hálás vagyok Istennek és örülök, hogy Józsi ilyen kedves :). Annyi apró öröm van -bárcsak észrevenném őket.
Hát igen, sokszor apróságokon bukunk el, de szintén apróságokkal hozhatunk helyre dolgokat. De én úgy tapasztalom, hogy a magam elfogadása éppolyan fontos, mint a másiké. Na, erről írhatnék én is egy bejegyzést.:)
VálaszTörléshm
VálaszTörlés