Búcsúzik az ősz

Már volt egy kis hó, volt fagyás és sok hideg szél. Már-már itt a tél. Előkerültek a bakkancsok, csizmák, sálak, sapkák és kesztyűk. Elővettem a tavasszal eltett gyetyákat is, mert korán sötétedik és nappal is kevés a fény, ha a szél nem hajlandó elcipelni a makacs szürke fellegeket. Sokkal finomabb a meleg tea és a kávé, mint nyáron. Minden megoldódó probléma, minden meg nem érdemelt kedvesség fényt, meleget és reményt hoz. Egyre zordabb, káoszba forduló világunkban úgy kell az öröm!  Szeretném észrevenni, hol az én helyem, hol az én részem, amivel szebbé tehetném a világot. Kezdem azzal, hogy számba veszem ma minek örülhetek. Mert a hálás szív elűzi a szomorúságot. A derű pedig átragadhat másra is. 

Olvasni jó!

Jessica Bruder: A nomádok földje - Túlélni Amerikát, avagy a boldog társadalom kívüliség.

Amerika másik arca. Az író tényfeltáró újságíróként három éven át "próbálta" a főleg anyagi gondok miatt lakókocsiban élők utazásait, munkáját, pihenőit. Ezek az emberek főleg ötven év fölöttiek, akik különböző okok miatt nem tudtak fenntartani, megfizetni egy lakást vagy elvesztették otthonukat, mert elvesztették a munkájukat, így nem volt miből fizetni a szép lakásra felvett bankkölcsönt. Társadalomkritika, amely megmutatja, mi van az amerikai álmon túl. Milyen keményen dolgoznak a főleg fehér nyugdíjasok. Megdöbbentem ennyi embertelenségen, ez rosszabb, mint a rabszolgaság. Az állatokkal is jobban bánnak, mint az Amazonnál vagy a cukorrépa szedő- és feldolgozó üzemeknél ezekkel az utazómunkásokkal. Egy érdekes, de szomorú könyv, ami bemutatja a valóság kevésbé vonzó arcát.

Steven Levy: Facebook. A közösségi oldal titkai.

Ennek az évnek az elején olvastam egy könyvet az Instagramról, amelyet végül a Facebook vásárolt fel. Bár nem vagyok szakmabeli, érdekesnek találtam azt a könyvet. Ezért úgy gondoltam, ez is érdekes lesz. Hát...nem volt egy könnyű olvasmány, több mint hétszáz oldal. A könyv bemutatja a Facebook történetét a kezdetektől, hogyan nőtte ki magát szinte megkerülhetetlen óriássá egy egyetemi kampusz közösségi hálója. Mennyi  felhasználói adattal való visszaélés történt! A cél minél több adat szerzése és az, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a platformon. A Facebook nem hivatalos mottója: Haladj gyorsan és törj-zúzz. Most, a könyv olvasása után legszívesebben azt kérdezném magamtól, hogy: Ugye törölted magad a Facebookról? De nem kérdezem, mert még mindig használom. Nem hiszem, hogy a könyv minden szörnyűségre fényt derített, de épp elégre, hogy az ember elveszítse minden maradék bizalmát - ha valaha egyáltalán volt ilyen- a Facebook iránt. Mégis annyira része lett az életünknek ez az alkalmazás! Szülői csoport, munka csoport, emberek, akikkel itt lehet "találkozni", akikkel tartani kell a kapcsolatot és ezt ezen a felületen tesszük. Sok információ itt érhető el. De semmi sincs ingyen. "Ha valami ingyen van, akkor ott te vagy a termék."

Fényes Tóth Olga: Nők a szovjet börtönében. Riportregény.

A Gulág szigetcsoport olvasása után kíváncsi voltam erre a könyvre is, amit több, mint hatvan éve adtak ki. Egy nő személyes visszaemlékezése az orosz rabságban töltött 11 évre (1945-1956). Elborzaszt a nyomor és a gonoszság, amiről olvastam. Sajnos nem vagyok jó történelemből, de igyekszem pótolni. Azt olvastam ebben a könyvben, hogy az USA támogatta a szovjet hatalmat, ezt az egész szörnyűséget. Annyira hihetetlen. Csupa olyan dologról ír ez a könyv, amit tudni kell, amit nem szabad elfelejteni. Ahogy tudni kell és nem szabad elfelejteni a Holokauszt szörnyűségét sem.

" A szovjet fogolykórház minden emberi fantáziát felülmúló szörnyűség."

"Ti nem tudjátok, milyen harc folyik itt a hatalomért. Hogy gyilkolják azok ott egymást a Kremlben. S hogy a nép milyen terror alatt nyög. Hogy egész Moszkva egy nagy börtön! Mindenütt munka-táborok, hosszú időre elítélt foglyokkal...Kifelé csalás, hazugság, képmutatás, bent éhezik a nép! Rongyokban járnak. Moszkva nem alszik nyugodtan, mert soha nem tudja senki, mikor viszik..."

"1936. Sztálin tízezer gyermeket végeztetett ki, mert itt, Moszkvában, már nappal se lehetett az utcán járni a csavargó gyermekektől, akiknek szüleit a forradalom vagy a börtön vitte el."

Nehéz idők voltak és nehéz idők lesznek. Nagyon szép az író imája, amikor elfogják: "Isten kezében a sorsom... Tudom, hiába lázadok ellene... Arra kérem, adjon erőt ahhoz, hogy olyan bátran nézzek szembe a rám váró veszéllyel, ahogy egész életemben tettem az élet nehézségeivel..."

Ősz

Lassan egy hónapja készülök írni ide. De nagyon nehéz bármit is írnom. Nem tudok nem gondolni az október 7-én történtekre. Azt hittem a tatárjárás kegyetlenségei régi dolgok, hozzá fogható ma már nem történhet. De ez tán annál is szörnyűbb lehetett. S hogy annyi gyűlölet lappang a felszín alatt itt erre felénk, számomra hihetetlen.

S míg mások szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat éltek át, nálunk az ősz gyönyürű volt, mint mindig. Nem emlékszem ilyen hosszan meleg őszre. Szokatlanul sokáig élvezhettük a meleget, a napsütést. De most már lassan kezd lehűlni, bent is néha bekapcsol a fűtés. A fákról hullanak a levelek. Volt a kertben alma, körte, szőlő, füge.  A fügefáról másfél hónapig eszegettük a fügét, (csak a család fele szereti), minden napra vagy kétnaponta jutott pár darab finom édes gyümölcs. A kissé savanyú, gyakran férges kerti almák miatt többször is sütöttem almás sütit. Most érik az első datolyaszilva. A naspolya még éretlen, de majd ha megcsípi a dér finom lesz. Még van szőlő is, de mivel kissé félárnyékban van, kicsit később érett, mint a napos részen levő társa, és nem is olyan édes. Lassan leszemezgetjük majd, ha nem lesz más finomság. Itt-ott pár szem málna is van még. Már bújik a zöldhagyma, amit nagyon szeretünk frissen szedve enni. Van a kerttel munka de öröm is.

Volt a családban szülinap és évforduló is. Mit is mondhatnék visszanézve az elmúlt évekre, mint azt, hogy Isten jó hozzánk? 

Utaznunk is kellett. Szép volt de fárasztó is. Három nap alatt mind a két autónk elromlott. Mégis Isten gondot viselt rólunk. Minden nap volt öröm és szépség. Nehézségeink pedig sokkal kisebbek, mint másoknak. Mostanában többször láttam azt, hogy jó, kedves, istenfélő emberekkel is szörnyű dolgok történnek. Ilyen világban élünk.

Az elmúlt hét iskolai szünet volt egyeseknek. Én nagyon örültem, nagyon jól jött egy kis pihenés, több olvasás, egyéb munka, egy kis játék. 

Ma elmehettem a kedvenc román könyvesboltomba. Rámtalált egy könyv, amelynek még csak a borítóját olvastam el. Többek között azt írja, hogy a szenvedéshez viszonyulhatunk úgy, mint kiváltsághoz, nem pedig büntetéshez. Az öröm nem csak a fájdalommentes élet velejárója. Míg megküzdök a magam apró gondjaival, eszembe jutnak kedves ismerőiseim, akik sokkal súlyosabb terheket cipelnek. És újra leírom, hogy kedvenc imádságom: Jöjjön el a Te országod!