Képek: így áll az építkezés a gyülinél, az utcáról nézve

Nem tudom mi történt,

de azt hiszem ritkábban fogok írni ezentúl.
Azért szólok, hogy ne veszítsétek az időt a gyakori idekattintással.
Miért?
Megváltozott a Csenge 'programja'.
Már kezd menni másokhoz, pl. tegnap Lili néni, Erzsike, ma elmaradt Klárival. De ennek a 'szabadságnak' ára van. Az, hogy mostanában este éjfélig nem tudom letenni, minduntalan felébred és kétségbeesetten sír. ...most így élünk. Nem tart ez sem örökké.

Szeretem Szombat

Tegnap is ilyen Szeretem Szombatom volt, aminek két legfontosabb jellemzője az együtt és a lazítani. Sokszor a szombat a hét legkedveltebb napja, nem mintha a vasárnap rossz lenne, csak gyakran a vasárnap fárasztóbb mint egy munkanap, vagy most hogy nem járok munkába, mint egy hétköznap. De a tegnapi nap nekem nagyon jó volt, főként, hogy este Józsi elvitt egy másfél órára Buziásra is. Együtt örültünk a lányoknak, Anita már elég jól biciklizik két keréken egyedül, Csenge a lovacskás körhintát nagyon szerette. El-elmarad kicsikét nélkülem. Ennek az lenne az ára, hogy este alig tudok felkelni mellőle, annyira éberen alszik? Az este kénytelen voltam lemondani a késő esti netezésről...
Tegnap vettem és főztem kukoricát, idén először.
Csenge azt hiszem nemsokára fog beszélni :)) . Mondja baba, valami apa-aba félét Józsinak, valami addide is van, nem is tudom még mi... A dinnye darabot ha a kezébe adom, amit ő mindig szeretne, én meg próbálom elkerülni, jól összeszorítja, hogy a lé végigcsorog a kezén, s csak aztán teszi a szájába :)) Szeret inni és jól összevizezni magát.
Nagyon szertnek a lányok együtt fürdeni, öröm nézni őket.
Talán majd egy következő alkalommal teszek fel képeket.

Csak gyorsan,

mert olvasni akarok.
Szóval egy blogban olvastam a tejről. Volt ott két link is. Hát azokat az oldalakat olvasom.
1. http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/tej.htm
2. http://www.tenyek-tevhitek.hu/tej.htm
Elgondolkoztam ezen a rákról szóló cikken is. Nem akadtam ki, mert már olvastam hasonló dolgokról az altermedian. Szomorú.
Érdekes volt ez is. Még nem olvastam el mindent.
Most épp ezt olvasom.
na, érdekes, nem tudom, hogy menyire igaz, részben biztos, és nagyon érdekelnek a 'mindenkitől ' eltérő vélemények.

röpke bejegyzés

Kedden találtam egy blogban két linket. Szerdán nem vasaltam, nem mostam, nem főztem, hanem net-olvastam, amint lehetett a lányoktól. Szeretek mást is olvasni, mint amit mindenki ír, más vélemény, más megközelítés... Ezért olvasom -most már elég ritkán futja az időmből, az altermdiát is. Eltekintek attól, hogy kissé ortodox, hazafias. De itt olvastam jó cikkeket a globális felmelegedésről, lehűlésről, pro és kontra, jó provitás cikkek vannak az abortusz ellen, ki pénzeli a fogamzásgátló kampányt, Kínában miért csak egy gyerek, s egyéb "kuliszatitkok". No, de szerdán nem az altermediát olvastam, azt hiszem most vakációban vannak. De most kicsit összevisszaság van a fejemben, de ha alszok tisztulnak a dolgok. Majd írok miről olvastam.
Itt van az íróasztalomon a Patricia Hedges "Personalitate și temperament" 200 oldala, azt kellene inkább olvassam. De engem annyi minden más is érdekel... Pedig egy a szükséges dolog... Bárcsak tudnám mindig a jobbik részt választani!

21 fok most - lehetséges?

Voltunk kint a parkban egy órányit, de már bejöttünk, Csenge most alszik, Anita várja, hogy menjek vele puzzlet kirakni. De le kell írjam, hogy ma kint fáztunk, és kerestük a napocskát, melegítsen. A szél hideg. Nem voltam felkészülve erre. Az éjjel volt eső is dörgéssel, villámokkal. De nincs sár.  Micsoda hőmérsékletváltozás! Vajon ettől ilyen nyügös Csenge?

Melegrekord

Sajna' ma 41 C fokot mutatott a hőmérő délután 6 után is. Nem is voltunk kint a lányokkal csak reggel.

megvagyunk

He-he, az alábbi bejegyzést tényleg tegnap írtam, csak Csenge megakadályozta 'publikálást'. Az este fáradt voltam nagyon, lefeküdtem a lányokkal, de úgy, mint majd Parajdon, velük együtt aludtam (egy ágyban). Jót aludtunk. Csenge reggel száraz pellussal ébredt és persze azonnal bilire is ültettem. Még jó. Ezt azzal magyarázom, hogy éjjel nem ébredt fel, hisz mellette volt 'ami' kellett, eddig ugyanis azt figyeltem meg, hogy éjjel mikor felébred (és keres engem) telítődik a pellus is, tehát ehhez ébren kell lenni.
Vasaltam, mesét olvastam, mikor Csenge aludt blogozás helyett puzzlet raktunk ki Anitával. Elmaradt a blogozás, de azért jó volt a tegnapi nap, mert délelőtt 10-kor hűvösebb volt mint máskor reggel 8-kor, mert net nélkül is lehet élni, igaz nem sokáig, a lányok is örültek, hogy nem a képernyőt figyelem, este elmentünk vásárolni a lányoknak, vacsoráztunk egy jót az anyumnál... stb.

ízek öröme

Szombaton vettünk barackot a piacon egy nénitől, aki csak néha jön ki árulni, áruját pedig a kertjéből hozza. A barack nem volt olyan nagy és mutatós, mint a standard barackok a többi árusnál, DE az íze... zamatos. Nem értek hozzá, hogy milyen fajta, de finom. Szeretek szombaton vásárolni a piacon,  mert akkor jönnek néhányan a környékről kerti áruval. Sokszor olcsóbb is, de mindenképpen finomabb, s ha nem is "bio", de jobb mint az a gyümölcs, ami mit tudom én hol termett, mennyit utazott, tárolódott míg hozzám jutott.

Kánikulla

...hát igen, minden rosszban van egy kis jó, ebben például az, hogy eszembe jut, hogy "Ez a Föld nem az én hazám, vándor vagyok én itt, átutazó csupán. Ez a Föld nem adhat otthont nekem..." Pedig én szeretek élni, s néha vagy gyakran a láthatók annyira lekötnek, hogy el is felejtkezem a láthatatlanról...

Mostanában

nem nézek tévét, rádiót is ritkán hallgatok. Ma délután az autóban hallottam, mondták a rádióban, hogy míg itt nálunk kánikulla van, Angliában két óra alatt annyi eső esett, mint máskor egy hónap alatt, metróállomásokat öntött el a víz... De fura ez az időjárás mostanság...
Ma többször is megszakadt nálunk az áramszolgáltatás egy-egy kis időre. Túl nagy a fogyasztás-valami ilyesmit mondtak a rádióban. El is hiszem. Reggelre 29 fok volt a lakásban, Anitánál 29,5. És nem volt áram... Mennyire energiafüggők vagyunk. Nincs áram: nincs melegvíz, fűtés, hűtés, net, nem megy a hűtő, mosógép, porszívó, sötét a lépcsőház... És minnél több mindenünk van, annál nehezebben viseljük el a "nincs"-et. Puhányokká válunk. Természetes az összkonfort. Mi lesz velünk?

Csenge

Ma állt fel először egyedül a kiságyban :). Azt hiszem hamarabb megtette volna, de ahhoz több időt kellene töltsön a kiságyban a kisasszony. És úgy veszem észre, a beszéd terén sincs lemaradva :). Már mondogatja: am-am-am, te, de, valami nem félét is. És ma egy icuri-picurit elüldgélt a kiságyban, úgy, hogy nem is voltam a szobában (se én, se más)...

"amikor én kicsi voltam"

Délután mikor egyszer Csengét megpuszikáztam és jól megforgattam, Anita megkérdezte, hogy vele is így csináltam, amikor kicsi volt? Hát persze :). Aztán most este ráakadtam egy versre, bemásolom.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Csenge ma 8 hónapos!

Ma este

nyolc körül kimentünk a parkba. Micsoda meleg még mindig! 36 fok. Semmi szellő. No de nem ez a lényeg, hanem az, hogy végre levettük Anita biciklijének a hátsó kerekéről a kisegítő kerekeket. Nehezen ment az elején, de már kezdi tartani az egyensúlyt, nem kívánja vissza a kerekeket és még egy kis gyakorlás (nekünk hát-derékfájás) és belejön.

Jó ez a blog, néha nagyon szeretek ide írni...

Most Anitáról írok.
Két napja megosztottam vele a szudoku örömét :). Itt. 4x4-es táblán játszik számokkal és képekkel. Nem mindig megy neki könnyen, de ma egyszer sikerült egyedül jól kiraknia 1 perc és 40 másodperc alatt. Tetszik neki, de nem játszik egyszerre sokat, belefárad. De újra és újra kéri. Én csak megmutattam neki.
Ezt nem azért írtam, hogy a blogomat olvasó kedves anyukák azt mondják: ez igen! de ügyes! Inkább úgy magamnak, mert mióta blogozok már nem naplózok. És minden gyerek más, egyedi. Anitának nem megy a mesemondás, inkább csak a hallgatás, versmondásban se jeleskedik, bár szereti az énekeket, Józsi néha kétségbeesett ha hallotta 'énekelni', nehezen barátkozik... DE úgy vettük észre, szereti a matematikát. Sose erőltettük a számokkal, de 2 évesen 20 darabos puzzlét rakott ki. Aztán mikor elkezdett számolni, miután végigszámolta az újjait elkezdte számolni a lábújjait. Sajnos akkor nem blogoztam, naplót ritkán írtam sok mindent nem jegyeztem le, de úgy 2 éve úgy aludt el, hogy számolt, csak mosolyogtunk rajta, hogy 56-nál tart már és nem hibázott. Nemsokára már a 200-nál tartott, s nem volt ritka, hogy következő este ott folytatta ahol abbahagyta. Néha megkérdezte: most mi következik? Úgy másfél évvel ezelőtt egy este megkérdezte: anya, mi van a nulla előtt? Semmi-válaszoltam. De a szobában volt Józsi is és mivel nem tartotta jónak, hogy eltitkoljuk az igazségot, hát elmondta Anitának, hogy a nulla előtt minusz egy van, az előtt meg minusz kettő. S hát akkor már így kezdődött a számolás: binusz tíz, binusz kilenc, ... binusz egy, nulla, egy, kettő, három... Tavaly, mikor Gyergyóba utaztunk ezt kérdezte az autóban: anya, két négy mennyi?, három négy mennyi?... tízenöt négy menyi?... két 7 mennyi?, három 7 mennyi?... tízennégy 7 mennyi? És volt hogy elhibáztam, még jó, hogy Józsi észrevette és kijavított :).
No, most ennyi, de azt hiszem még lejegyzem néha az emlékeim...

Ezt meg kell jegyezzem:

Ma láttam először, hogy Csenge egyedül felül minden segítség nélkül. A hasán feküdt, majd szépen féloldalasan a kezére támaszkodott és felnyomta magát. Azt is észrevettem, hogy amikor elveszíti az egyensúlyát és már-már hátraesik, megtámasztja magát a kezével és vigyáz a fejére mikor eldől, oldalára fordul. S a napokban már mérgében se dobta magát hátra, úgy látszik már tanul a saját kárán. Tehát nevelhető :). Ma a kiságyban is elüldögélt egy keveset, próbált felállni benne, de csak feltérdelni sikerült. Még kell gyakorolni, csak nem szeret a kiságyba lenni... Amúgy kézenfogva jól sétál.

az előbb

haragudtam és bosszankodtam, mert ez a kommunikáció egy furcsa, megfoghatatlan valami, van és nincs, működik és nem, megbízható és szeszélyes, tudok vele bánni és nem, simogat és arcul üt, hozzámbújik és elszalad... értse meg aki tudja.

Micsoda vakációs hangulat!

Még a blogokon is. Ez cseppet sem tetszik nekem. Hát mit olvassak? Ó, persze, van mit, de én blogokat akarok olvasni... és persze nem írni mindig, minden nap :)). Amúgy jó vakációzást mindenkinek.

(Yahoo 360-ról)

"A reggeli imádság határozza meg a napot. Az elpazarolt idõ, amely miatt szégyenkezünk, a kísértések, melyekben elesünk, a rendetlenség és az illetlenség a gondolatainkban és a többi ember iránti bánásmódunkban gyakran az elhanyagolt reggeli imádság következményei."

Dietrich Bonhoeffer

Ez a gyereknevelés!

Micsoda kihívás! Egyik ezt ajálja, másik azt, de végül mi szülők élünk egy fedél alatt drága csemetéinkkel és neveljük őket és ők minket. De hogyan? Kinek van igaza? Melyik a jó módszer? Hallgass a szívedre, -így az egyik. A nevelést nem lehet túl korán elkezdeni, -így a másik. Erkölcsös nevelés. Humanista nevelés. Igazodjon el aki tud. Ezen felül minden gyerek egyedi alkotás...
Olvasok ezt is, azt is. Nem nyilatkozom. Csak megjegyzem, hogy nem tettem mindent jól eddig, s ezután is fogok hibázni. Ahogy valahol olvastam: “Nagyon könnyű meghatározni a tökéletes nevelést: Tévedés, és tévedés és újra tévedés, de mind kevesebb, és kevesebb, és kevesebb!“
Most a Pardi Félix weboldalán találtam egy könyvet, Michael & Debi Pearl: Gyermeket nevelni Isten félelmében, ebbe nézek bele.

Javíthatatlan, későn érő gyerek vagyok

Sose szerettem különösebben keresztrejtvényezni, csak, mint az átlag... Mi a szudoku? -sokáig nem tudtam. Nem érdekeltek annyira a számok. És most a harmincon túl, felfedeztem a szudokut :D. Micsoda gyerek vagyok. Szoptatás közben mit csinál Betti (nappal)? Szudokut. Persze csak a legegyszerűbbeknél tartok. A start.lap.hu-ról akadtam rá erre az oldalra. Vajon meddig tart a szudoku-láz?

Ma Anita nélkül

Anita jól érezte magát vasárnap mamánál, így elfogdta a meghívást és ma is elment (elvitte Józsi) mamájához. Csengével maradtam itthon és reggel, bocsánat, délelőtt fél tízkor már a parkban voltunk. Már akkor is meleg volt. Vagy 2 órát voltunk int, addig itt bent ment a légkondi, így most bent kellemes.
Az este még úgy gondoltam, ma dinnyés napom lesz, de aztán észbe kaptam, Anita nem lesz itthon, ha a fürdőbe kell menjek, Csenge ordítani fog, nem modhatom Anitának: gyere egy kicsit Csengihez, így bár vettem egy dinnyét, nem fogok belőle sokat enni.
Kint is jó volt, tudtam beszélgetni három anyukával, persze azért nem maradt el Csengének a hinázás, sétálás és kocsikázás. Anitával ez nem nagyon megy, de nem is baj, mert ezzel a rajtam lógó Csengével ki kell használjam a kevés időt amikor vele (Anitával) beszélgethetek.
Miután hazajöttünk, felhívtam Anitát :). Olyan jó volt beszélni vele. S milyen jó, hogy ritkán van alkalmam, szükségem telefont használni ahhoz, hogy halljam a hangját. Milyen jó, hogy együtt van a család. Milyen rossz lehet azoknak a szülőknek és gyerekeknek akik messze vannak egymástól (pl. a szülők külföldön dolgoznak).
Most Csenge épp alszik. Mindjárt megfőzöm az ebédjét. S megpróbálom élvezni a kicsi szabadidőmet.
Este el akarunk menni vásárolni, s aztán Anitáért. Várom a vásárlást, mert néha ez egyfajta kikapcsolódás, s most csak Csengére kell majd vigyázni :).
Legyen mindenkinek áldott, szép napja.

azon is gondolkodom,

hogy sokszor mekkora szakadék tátong az elmélet és a gyakorlat között!
hogy egyes sebek nem akarnak begyógyulni.
hogy nem lehet elfelejteni, pedig próbálom, de újból előjönnek...
hogy az nem megoldás, hogy másokra hárítom a felelőséget azért, akivé lettem vagy azért, ami nem tetszik bennem, miközben én is átadom terheimet az utánnam jövőknek.
hogy miért úgy 'reagáltam' az engem ért hatásokra - ez már az én felelősségem, mondják.
hogy fel kell vállaljam az én részemet... s ne még törődjek, mi lesz akkor a másikkal
hogy hogyan lehetséges továbbmenni szabadon -persze szeretet által- de a szavakon túl keresek valamit, hogyan szabadúlhatnék meg ettől a hozzámnőtt tehertől.
hogy félek, hogy én is mindent elrontok, pedig én tudtam...
hogy hogyan tehetném jóvá, amit már elrontottam...
hogy mit csináljak, ha újra rámmerednek fájó emlékeim...
hogy miért emésztem magam...
hogy miért nem tudok szeretni... miért vagyok rossz, kemény, érzéketlen, miért bújok el, megbántva másokat.
hogy nehéz eset vagyok... s van aki mégis szeret.

Ma délben úgy elaltattam Csengét, hogy én is aludtam vagy másfél órát. Álmodtam is, emlékeztem is arra, hogy mit, aktuális dolgokról... érdekes...

Egy felnőttnek 1 óra ébrenléthez 30 perc alvásra van szüksége, míg egy bébinek 1 óra ébrenléthez 2 óra alvás kell. (Csenge kivétel volt?)

Ma arról olvastam,

hogy a szabadságnál többet ér a szeretet. Most, ahogy itt pötyögök, Petfőfi verse jut eszembe :), de nem, nem ezt olvastam s nem is erre gondoltam a reggel. Arra a szeretetre gondoltam, amely feladja a szabadságát, hogy a Másiknak ne adjon okot elbotlásra, megütközésre, amelyik képes magára venni a Másik korlátait, a Másikért. Törekszek szabad lenni, hisz az a menő, ha semmi nem zavar, semmin nem akadok ki, semmivel és senkivel nem törődve megyek előre (vagy hátra). Hiszen én TUDOM, hogy mindez lényegtelen, csak az igazán fontos dolgokat tartom szem előtt. Csak azt NEM TUDOM, hogy a szeretet több, mint a szabadság...
(az 1 Kor. 8 nyomán)

Anita

Hiányzik. Ma mamánál ebédelt. Délélőtt pedig én itthon maradtam Csengivel. S hát, mikor kellett menjek valahova, hiába tettem be mellé a kiságyba a játékosdobozt. Először mosolygott, de amikor eltűntem a láthatárról... Pedig csak épp mentem-jöttem, mindhiába. Mikor Anita itthon van nincs ilyen gond, mert vele elmarad 1-2 percet.
A vakáció előtt arra gondoltam, hogy milyen nehéz lesz két gyerekkel. De nem is olyan nehéz, vagyis Csengétől úgysincs szabadidőm, Anita és Csenge szeretik egymást, hát legyenek együtt, azt hiszem mind a kettőjüknek jó ez így. S akkor nekem is. Változatosabb az élet így. Kicsit fárasztó néha, de végül mégis szép.

Szeretem ezt az Embert,

mert nyugodt. Ha nem sikerül valami, nem kiabál, nem hibáztat mást. Türelmes. Megértő. Igaz, néha a nagy nyugodság nagyon ki tud hozni a sodromból. De azért mégis így van jól. Ma reggel is csodáltam miyen békességben indultak el Anitával, és nem mert nem érdekelte a pár perc késés, de ha stresszeli Anitát, úgyse lett volna kész hamarabb... :)

Tudja-e valaki

hány éjszakát kell az angol nyelvkönyvvel a fejem alatt aludnom, hogy "megtanuljak" angolul?

Csengéről mondták

Mikor picike volt: hasonlít Anitára.
Azóta: hasonlít egy kicsit Anitára, nem hasonlít Anitára, hasonlít rám, hasonlít anyukámra, hasonlít anyósomra, hasonlít a húgomra, ...
Ippon azt mondták: nem hasonlít Anitára, rám hasonlít, olyan mint Levente az 1 éves fényképén (azt én is szeretném látni), hasonlít apukámra...
Abban mindenki egyetértett, hogy nagyon szép. Ajánlom is!

ez-az

-fáradt vagyok
-rengeteg dolgom lenne, mint pl. a száraz ruhákat eltenni, mosogatni, vasalni, ... nincs is kedvem sorolni
-angolt kellene tanuljak
-információt kellene gyűjteni az MBTI tesztről, a személyiségtípusokról és még nem tudom miről... nagyon érdekes, csak fel is kellene dolgozni az információt
-ma még nem tornáztam
-este édességet ettem, többek között fekete csokit is, s még mondom, hogy fogyni akarok...
-átrendeztem az íróasztalom, itt kapott helyet a leptop, de a vájörlesz vacakol, net van, de a másik gépet nem látom, így nem tudok képeket feltenni...
-nehéznek találom a szelídség, alázat és türelem gyakorlását
-rájöttem, hogy nem tudok cipőt, ruhát vásárolni magamnak, ha rossz kedvem van
-már eddig is tudtam, de ma újra szembesültem azzal, hogy széles a lábam, nehezen találok rá cipőt, azt nem is említve, hogy milyen nehéz eltalálni mi is tetszik nekem...
-szeretem, ha együtt lehetünk kint a parkban, ma is jó volt Józsival labdázni...
-jobb ha befejezem mielőtt....

Vacsora á la Anita

Margarinos kenyér mézzel, hozzá paradicsom és uborka.
Nagyon finom volt, szerinte. Aki nem hiszi járjon utánna.

ma

Vakációs ébredés. Kicsit megkéstem, ezért a bilibe csak egy kis csorranás jutott. Tehát fölkelés, stb. Reggeli. Kimentünk először a piacra tököt venni a Csenge ebédjéhez, majd elmentünk a parkba. Sehol egy gyerek rajtunk kívül. A hintánál tócsa. Hinta, padok vizesen... Sétáltunk egy kicsit, Csenge is. Aztán elkezdett maszatolni az eső, mi pedig hazajöttünk. Csenge álmos volt, lefeküdtem vele, Anita játszott. Majd feljött hozzánk Klári megörvendeztetni :D. És Csengi is elmaradt egy kicsit vele míg én: kiseperetem a konyhát, helyretettem néhány ruhát, elkészítettem és odatettem főni a Csenge ebédjét, a farmereket betettem a mosógépbe. Ekkor Csenge már nem bírta Anya nélkül, a többi dolog várhat, Ő nem. De ez a pár dolog 'elvégzése' is feldobott. Mégis, haladtam valamire. Csenge fáradt volt, így hamarabb ebédelt mint mi. Nagyon finomra sikerült a kajája. Miután Klári elment le is fektettem, nem kellett neki sok altatás. Aztán ebédeltünk mi: Anita és én. Jó volt kettecskén lenni. Ici-pici játék meg, aztán Anita is lefeküdt.
És én, végre rászántam magam, és tornáztam, 24 percet! Már ideje lenne, mert nagyon nehezen kapok magamnak ruhát, és nem valami vonzó a tükörképem. Igaz egy ideje stagnálok (már nem hízok), de túl sok nekem a 65 kg. Ezért elhatároztam, hogy míg elérem a 60 kgt, a torna fontosabb mint a blogozás, netezés. Amennyiben lehet, ruhát sem vásárolok addig míg 5 kgt le nem adok.

Nagyon jól érzem magam a torna után, ami kissé megizzasztott. Ezeket a fenti gyakorlatokat végeztem, mindegyiket 20-szor, és még másokat is. A duci tréningnek zenéje is van, azért azt máskorra halasztottam. Csak legyek kitartó! Hetente legalább 3-szor jó lenne tornázni, az nem is sok.
Most csak ennyi, Csenge még alszik, megyek dolgomra.

Csengéről

A múlt héten vettem egy csomag babakekszet, csak úgy, hogy kipróbáljuk eszi-e Csenge. (Két csomaggal kellett volna vegyek... hisz egy kell Anitának.) Nagyon szereti. Szépen eszi. Jól fogott most amikor Ippra mentünk, eszegette az autóban. (Anita is.) Ha asztalhoz ülünk, mindig kell neki is valami. Szeret enni. Eleinte kenyérsarkot adtam neki. Most már az nem jó. Reggel vajas kenyeret kóstolgat. Délben legtöbbször még külön főzök neki, de megkóstolja a mi ennivalónkat is ha lehet. Már nem tumixolom össze az ennivalóját, csak villával töröm össze, a hús pedig apróra vágom késsel. És enne... és enne... Azonkívül szopizik. Ez a legjobb. Vizet pohárból iszik a legjobban, a csőrös pohárral szeret játszani.

Jól ül. Járni is egyre jobban jár. Néha elég ha ő kapaszkodik az ujjamba, de legtöbbször én is fogom a kezét. Elég erős. És nagyon anyás, ebben semmi változás. Illetve annyi, hogy mostanában éjjel is gyakrabban megébred, anya kell neki, csak úgy.

Beszél a saját nyelvén. Anita lesi a szavait. Suttogva is szokott motyorogni :).

Aranyos. Szeretjük. Örülünk neki. Akkor is, ha néha kicsit nehéz.

Megint tehnikai problémák

Az explorer figurázik itt ezen a gépen. Nem tudok blogot írni vele csak a leptopról. Ki hallott még ilyet?
Az operával tudok írni, de rosszul tördeli a sorokat, a képeket nem jól teszi be...
...ezek a programok!

Egy örvendetes változás

Vasárnap estétől lehet netezni a laptoról is. Így hát hétfőn csak miután a lányok lefeküdtek ültem gép elé. Csak mire mosogattam, terítettem, elolvastam a blogokat Csenge felébredt, így az írás elmaradt. A lányok nem hiányolták az én számítógépezesemet. Én is nagyon jól éreztem magam. Ezután gyakrabban lesz így.

Mindenütt jó, de a legjobb itthon

Hazaérkeztünk.
A lányok már alszanak.
Én is fáradt vagyok, csak egy zuhanyra és aludni vágyok.
A blogokat elolvastam :). (2 nap után volt mit olvasni.)
Jól vagyunk. Jól telt. Az utazás kicsit fárasztó volt, főleg Csengének, de túléltük :).
Jó éjt mindenkinek.

Készülni kellene

Még nem voltunk úgy elmenve itthonról Csengével, hogy estére ne jöttünk volna haza. Mit is pakoljak ennek az anyán lógó babának? Hogy fogja bírni az utzást? Hát én? Majd meglátjuk. A fényképezőgép nehogy itthon maradjon! ...

Éjfél utáni bejegyzés

De késő lett! De azért még írok pár sort.
Megkaptam a Quelle katalógust. Ennek azért örülök, mert a múltkorit elküldték, de nem érkezett meg, illetve minvel nem fért be a postaládába, valószínű valaki elvette. Amúgy a weboldalukon, a http://www.quelle.com.ro/ -n is lehet nézelődni. De a katalógust lehet nettől és géptől függetlenöl lapozni. És néha nagyon szeretek lapozni.

Megtudtam, hogy Anita is olyan mint a többi gyerek, és ennek örülök. Mire gondolok? Ma volt Klárinál és Klári mindent megtudott, nem kérdeztem, hogy hogyan jutott az információk birtokába, de saját vasárnapi iskolai tanítós tapasztalatomból tudom, hogy a gyerekek szeretnek mindent elmondani annak akit szeretnek. Tehát tudta mit tervezünk, mit csinálunk, hogy ma pénzt vettem ki a bankomatból, azt is, hogy milyen pénzt. Azt hittem, azt is megtudta, mennyi pénz van a pénztárcámban, de itt csalódtam. :) Aztán azt is megtudta, hogy este taxival megyünk Apa 'munkájába'...Igaz, egyes információk nem voltak pontosak, mint pl. az, hogy 2 'leptopot' akarunk venni :)) Egy kicsit szórakoztam. Szóval figyel a kislány, rögzit, majd elmondja... De hát így van ez rendjén... Tehát, ha meg akarjátok tudni, hogyan is élünk, mikor csak mi vagyunk, barátkozzatok Anitával... csak meg ne bánjátok. Mennyi mindent elmondanak a gyerekek! Emlékszem a gyerekórán is mondták, pedig nem is kérdeztem, mert nem érdekelt: szombat este filmet néztünk, apukám azt mondta el fogunk költözni Magyarba, ... :)! Nem mindegy hogyan élünk! Most vetünk. Mit fogunk aratni?

Du. 6-kor eltaxiztunk találkozni Józsival és elmentünk a Realba, többek között laptopot nézni-venni. Sikerrel jártunk :D. Remélem nemsokára már többet netezhetek este nyugodt körülmények között. Amúgy Józsi eddig is szinte mindig engedett, ha nem volt foci vagy mit tudom én milyen filmhez kedve vagy egyéb dolga itt... Haj, nekem mostanában nincs is türelmem filmet nézni... Na, de nem tart ez örökké... Ha Csenge is nagyobb lesz, jobban pihenek... vagy ezek csak álmok? Azt hiszem ideje lenne aludnom. De azt akartam leírni, hogy Csenge nagyon jól viselte magát, nagyon jó ez a lány, csak Anya ölében legyen, sok mindent elvisel. Anita is türelmes volt, csak hazafele jövet nagyon kellett volna a Csenge zörije, mondtam is neki, hogy máskor vigyen magának játékot ő is. Nagyon késő lett mire hazaértünk, s mire a lányok lefeküdtek.

most már illenék, hogy én is lefeküdjek...

krumpli

Tegnap délelőtt kimentünk a lányokkal a piacra krumplit vásárolni, mert itthon már csak pár darab régi krumpli volt Csengének. Anita ott helyben megkérdezte, hogy készítek ebből olyan krumplit, amilyet Hajniéknál ettünk? (Szalmakrumpli, nagyon rég nem készítettem már.) Őszinten megmondtam, hogy nem tudom, valószínű nem. (Csak 2 kgt vettem s Csenge mellett nem vágyom szalmakrumpli sütésre, csak ami egyszerű és gyorsan megy. Jól belegondolva, ez is egyszerű, s ha odatettem, ráér megsülni... hát-hát...)
Délben feljött hozzánk Klári. Szó esett kajáról, finom tökfőzelékről, s mivel én még az idén nem készítettem, Klári hozott Anitának kóstolót. Egyszer csak Anita megkérdezi Kláritól, hogy mikor hoz neki sültkrumplit? (Nem találok szavakat, hogy leírjam, hogyan is éreztem magam... talán mint egy kisiskolás, akit rajtakapnak, hogy elmulasztott valamit, mert hát nem az anya kell teljesítse a gyerek ilyen nemű kívánságait?) Klári fogadta a kihívást és ma Anita nála ebédelt sültkrumplit, még pedig mintásat. És jövő héten nekem is olyan mintás krumplit kell sütnöm.
:) :D

Kedd délelőtt

elmentünk a mallba az útlevélosztályra, hogy Csengét lefotózzák és a képét betegyék Józsi útlevelébe. Most voltam másodjára a mallban. Mikor először voltunk (már rég), fárasztónak találtam. Lehet, hogy én is fáradt voltam. Egy délután, este voltunk, Anitával.
Most délelőtt voltunk, nem volt 'zsúfolt'. Jó, hogy az útlevélosztályt áttették a mallba. Majdnem 3 órát kellett várjuk, addig legalább nem unatkoztunk, se mi, se a gyerekek. Aztán a pénztárcánk is könnyebb lett, huhh....
Ha a gyerekeim már nem fognak állandóan rajtam lógni, szívesen elmennék még arrafelé. De velük is még elmennék. Azt hiszem nekem idő kell míg hozzászokom az új dolgokhoz.

Bilizésről

A http://www.babakozelben.hu/ oldalon 3 érdekes cikkre akadtam: 1, 2, 3. Miről? Hát biliztetésről. Nem mintha szándékomban állt volna Csengét biliztetni, az gyerekkínzás. Hisz a pszihológusok szerint is kár a gyereket kínozni ezzel, mert csak 2 éves kor körül képes uralni záróizmai működését. De csak úgy belenéztem az oldalba és kíváncsi lettem, mit mondanak ebben a témában.

Eszembe jutott , hogy mikor Anita 2 éves lett és visszamentem dolgozni, volt egy kolleganőm, akit akkor vettek fel míg én itthon voltam és amikor meghallotta, hogy a lányom még nem szobatiszta jól 'elővett': miért nem tanítottam meg, miért ültem otthon, nekem kényelmesebb a pellenka, bezzeg az ő fiai 1 évesen szobatiszták voltak... Persze akkor textilpellenkát használtak. Nem volt hatástalan, hogy a fejemreszállt. Hamarosan Anita is szobatiszta lett először nappal, majd éjjel is.

Azóta is gondolkoztam már, illetve feltettem magamban a kérdést, hogy régen hogy volt, főleg az úgymond primitiv népeknél, ahol nem volt pellenka, mert a felnőttek se voltak valami nagyon felöltözve?...?...

Jól jöttek ezek a cikkek, bár kissé megkésve. Mert, mint megtudtam, az 5 hónapos kor az ideális... No de semmi sincs veszve, el lehet kezdeni később is, csak talán kicsit nehezebb lesz. Infó itt.
A lényeg: tudni, mikor kell a babának bilizni, figyelni a babát, észrevenni a jelzéseit. Általában kell a bili reggel ébredés után azonnal és az azt követő órában még vagy kétszer. Kell napközben alvások után. Kell kb. fél órával a szopizás után. Nem erőltetni, nem kétségbeesni. Textilpellenka előnyt jelent.

Vasárnap este olvastam, olvastunk erről. Elhatároztam, hogy teszek én is egy próbát. De mivel vasárnap későn feküdtem, hétfőn Csenge hamarabb ébredt mint én, és úgy éreztem, nincs erőm és főleg kedvem most elkezdeni. Kényelmes ez a pempersz az anyáknak, a babáknak nem tudom. No de délután kétszer jártam szerencsével :). A délutáni alvás után rögtön és úgy fél óra múlva még egyszer. Kedden a reggel már szépen kezdődött. Kinyílit a baba szeme, mosolygós jó reggelt, pellust le, bilire rá (És éreztem, a pellusba még nem ment bele a reggeli adag). Néhány másodperc és már csorgott is. Délután pedig -bár én nem erre gondoltam- kaki termett a biliben :D. Ma, szerdán, kifogtam a reggeli és azt követő kisdolgot, délután amikor a száraz pellussal nagyon fészkelődött, ahogy a bilire tettem mindjárt el is készült és fel akart állni, de én nem hittem hogy kész, így ült a bilin vagy 2 percet szegénykém, igyekszem jobban figyelni rá, bízni benne... No és az előbb megébredt, ölbekaptam, pellust le, bilire, csorrrr, pellust fel, lefekvés ( 30 másodperc se kellett tán), szopi, alvás. Mert ha hamar megébred megpróbálom visszaaltatni. Azért írtam le mindezt, mert nekem ez egy jó tapasztalat. Volt, hogy leültettem, és nem volt semmi. Általában 1-2 percet ül a bilin. Nincs szándékomban 5 percnél többet ültetni rajt, ha nem kell, hát nem kell. Olyan is volt, hogy ült a bilin 1 percet, pellust adtam rá és éreztem, szétfolyik benne a meleg.

Tehát félre a kényelemmel! S tán jó lenne itthon textilpellust használni. Már próbáltam, úgyanis régebb beszerztem 2 darab MoNaPel pellust. Jó lenne jövő ilyenkor nappal nem használni pellenkát. Talán nem is lehetetlen.

Türelem. Jókedv. Kitartás.

(azt hiszem még akartam írni valamit, de kiment a fejemből, majd még jelentkezem ebben a témában.)

Déli alvás

Tegnap így aludt Anita délben. Hogy lehet így aludni, kérdem én. De neki ez nem gond. Jól aludt. Ez az első alkalom, hogy a babakocsi is az ágyon aludt. Amúgy aludt már Anita ceruzákkal, könyvvel, s nem is tudom, minden elképzelhető és elképzelhetetlen dologgal, amit a szobájában talált. Ez a gyerek ilyen :).

hm...

Beszélgettem valakivel a parkban. Többek között azt mondta, hogy ha pénzünkből nem adjuk oda Istennek amit neki ígértünk, akkor neki gondja van rá, hogy elvegye az Ő részét 2-3szorosan.
Aztán most este egy blogban azt olvastam, hogy ha nem szánsz időt bármilyen áron az Istennel való kapcsolatra, arra, hogy az Ő jelenlétében lecsendesedj, pihenj, akkor majd Ő gondoskodik arról, hogy jusson időd rá is, csak nem biztos hogy úgy, ahogy elképzeled. Aki írta, az nemrég kórházban volt...

Ezt találtam a témában:
7.Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? 8.Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. 9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! 10.Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. 11.És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. 12.És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura. 13.Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? 14.Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? 15.Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! 16.Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. 17.És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. 18.És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt. (Biblia, Malakiás könyve 3. rész 7-18, Károli fordítás)

Mit is mondhatnék? Mi ez a 'véletlen' egybeesés? Kegyelem? Figyelmeztetés?
Mind a kettő...

Csengéről

A hétvégén megmértük Csengét. 8,5 kg a kisasszony 7 hónap és 10 naposan. Már nem érdekel, hogy eleget nőtt-e. Nő. Eszik. Épp elég cipelni. Csak így tovább.

Irás-írás-naplóírás

Lassan leszokok a kézírásról. Pedig ha viszatérek dolgozni, még szükségem lesz rá. A laborban állítólag az én írásom a legrondább, azt mondják, doktori írás. Lehet, hogy szakmát tévesztettem.
(a lányok álomországban járnak)
Szenyezem a netet egy-két-három-négy helyen. Még se jó. Beszéltem is erről a múlt héten az ájti szakértőmmel, hogy nem lehetne-e a számítógépen csak úgy net nélkül működtetni egy WP sablont. Miért? Hát, hogy leírjam azt is, amit nem akarok világgá kűrtölni. Mert hát jó volt az a kézzel írt napló, amit annak idején jól eldugtam, s bezzeg sokszor kiöntöttem a szívemet. Bárhol meghúzódhattam és körmölhettem... Megtudtam, hogy nem tejesíthetetlen a kívánságom. Kell egy adatbázis, felinstalálni ezt meg azt, ami mellesleg helyet foglal a sz-gépen. De nem lehetetlen. De írhatok egy txt fájlban is. Azt már nem! Hisz a naplós füzetemet is jól megválogattam annak idején, bár akkor nem volt olyan bő választék füzetekből, mint ma. Lapjai jó minőségeűk voltak, öröm volt írni rájuk. A txt nagyon közönséges gondolattároló lenne. Hisz a blogozással a forma is hozzámnőtt. ...A naplófüzet előnye, hogy bárhol írhatok bele, nem kell hozzá villany, szgép, net...

Ilyen ez a Gyerek

Mert nem lehet olyan mint a Másik.
Csenge szereti szakítani a papírt. Ezért jó lesz vigyázni. Úgyanis nem szereti ha valamit kiveszünk a kezéből. Jó erősen tud markolni, ezenkívül visítani és sírni keservesen. Mondhatnám, hogy Anita bezzeg, de nem mondom. Csak épp visszaemlékezem, milyen örömmel szedegette le Anita a könyveket a könyvespolcról, leült vagy az ágy mellé állt és nagy-nagy élvezettel lapozta végig őket, akkor is ha nem volt kép bennük. (Nem szakította el. Csak egyszer véletlenül.) Ez akkor legalább fél óra szabadidőt jelentett nekem, na meg pár perc munka a végén- visszatenni a könyveket a polca. Akkoriban sokkal többet olvastunk. Nem volt még internet itthon. Ha csak tehettük, olvastunk. Antikváriumba is el-eljártunk. Bezzeg a mai gyerekek... csak a képernyőt lesik...