hogy a szabadságnál többet ér a szeretet. Most, ahogy itt pötyögök, Petfőfi verse jut eszembe :), de nem, nem ezt olvastam s nem is erre gondoltam a reggel. Arra a szeretetre gondoltam, amely feladja a szabadságát, hogy a Másiknak ne adjon okot elbotlásra, megütközésre, amelyik képes magára venni a Másik korlátait, a Másikért. Törekszek szabad lenni, hisz az a menő, ha semmi nem zavar, semmin nem akadok ki, semmivel és senkivel nem törődve megyek előre (vagy hátra). Hiszen én TUDOM, hogy mindez lényegtelen, csak az igazán fontos dolgokat tartom szem előtt. Csak azt NEM TUDOM, hogy a szeretet több, mint a szabadság...
(az 1 Kor. 8 nyomán)
Én is sokat foglalkoztam, rágódom ezeken a dolgokon, de arra jöttem rá,h. az sem igazi szeretet, ha a másik, a gyengébb kénye-kedve szerint teszek mindent, ha az ő gyengeségeit pátyolgatom. Sokkal inkább szeretet az, ha úgy szeretem a másikat, h. az erősödjön, növekedjen, ,,kiszeretem" a gyengeségeiből. De hogy ezt hogyan lehet bölcsen, szeretettel tenni, azt még én is tanulom...
VálaszTörlésEmi
A kiszeretésre nem is gondoltam. De van, akit nem lehet vagz nem tudunk kiszeretni, nem akarja... Hát el kell viselni szeretetben...
VálaszTörlés