Tegnap délelőtt kimentünk a lányokkal a piacra krumplit vásárolni, mert itthon már csak pár darab régi krumpli volt Csengének. Anita ott helyben megkérdezte, hogy készítek ebből olyan krumplit, amilyet Hajniéknál ettünk? (Szalmakrumpli, nagyon rég nem készítettem már.) Őszinten megmondtam, hogy nem tudom, valószínű nem. (Csak 2 kgt vettem s Csenge mellett nem vágyom szalmakrumpli sütésre, csak ami egyszerű és gyorsan megy. Jól belegondolva, ez is egyszerű, s ha odatettem, ráér megsülni... hát-hát...)
Délben feljött hozzánk Klári. Szó esett kajáról, finom tökfőzelékről, s mivel én még az idén nem készítettem, Klári hozott Anitának kóstolót. Egyszer csak Anita megkérdezi Kláritól, hogy mikor hoz neki sültkrumplit? (Nem találok szavakat, hogy leírjam, hogyan is éreztem magam... talán mint egy kisiskolás, akit rajtakapnak, hogy elmulasztott valamit, mert hát nem az anya kell teljesítse a gyerek ilyen nemű kívánságait?) Klári fogadta a kihívást és ma Anita nála ebédelt sültkrumplit, még pedig mintásat. És jövő héten nekem is olyan mintás krumplit kell sütnöm.
:) :D
Délben feljött hozzánk Klári. Szó esett kajáról, finom tökfőzelékről, s mivel én még az idén nem készítettem, Klári hozott Anitának kóstolót. Egyszer csak Anita megkérdezi Kláritól, hogy mikor hoz neki sültkrumplit? (Nem találok szavakat, hogy leírjam, hogyan is éreztem magam... talán mint egy kisiskolás, akit rajtakapnak, hogy elmulasztott valamit, mert hát nem az anya kell teljesítse a gyerek ilyen nemű kívánságait?) Klári fogadta a kihívást és ma Anita nála ebédelt sültkrumplit, még pedig mintásat. És jövő héten nekem is olyan mintás krumplit kell sütnöm.
:) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?