A múlt héten vettem egy csomag babakekszet, csak úgy, hogy kipróbáljuk eszi-e Csenge. (Két csomaggal kellett volna vegyek... hisz egy kell Anitának.) Nagyon szereti. Szépen eszi. Jól fogott most amikor Ippra mentünk, eszegette az autóban. (Anita is.) Ha asztalhoz ülünk, mindig kell neki is valami. Szeret enni. Eleinte kenyérsarkot adtam neki. Most már az nem jó. Reggel vajas kenyeret kóstolgat. Délben legtöbbször még külön főzök neki, de megkóstolja a mi ennivalónkat is ha lehet. Már nem tumixolom össze az ennivalóját, csak villával töröm össze, a hús pedig apróra vágom késsel. És enne... és enne... Azonkívül szopizik. Ez a legjobb. Vizet pohárból iszik a legjobban, a csőrös pohárral szeret játszani.
Jól ül. Járni is egyre jobban jár. Néha elég ha ő kapaszkodik az ujjamba, de legtöbbször én is fogom a kezét. Elég erős. És nagyon anyás, ebben semmi változás. Illetve annyi, hogy mostanában éjjel is gyakrabban megébred, anya kell neki, csak úgy.
Beszél a saját nyelvén. Anita lesi a szavait. Suttogva is szokott motyorogni :).
Aranyos. Szeretjük. Örülünk neki. Akkor is, ha néha kicsit nehéz.
en is orulok neki is, meg nektek is. jo titeket latni, meg jok a villamlatogatasok is :)
VálaszTörlés