csütörtök, február 26, 2015

Nem vártam még

ezért meglepett az első fehér paprika magból kikelt palánta. Lehet rosszul informálódtam, de úgy tudtam, hogy két hét is kell amíg kicsirázik. Hát ennek itt most nem.


szerda, február 25, 2015

... és esett és esett

reggel, amikor felébredtünk,
amikor reggeliztünk,
egész délelőtt,
míg ebédeltünk
és azután is.

De bent már nem csepegett, nem folyt a falon a víz. Ez nagyon jó. Reméljük többet tart az új tető, mint a régi.

Tegnap sok-sok magot szórtam a földbe. Spenót, retek, saláta. A borsókat a fiammal vetettem. A dughagymák, fokhagyma gerezdek is az ő segítségével kerültek a földbe. Így -bár a napsütést jobban szeretem, mégis örültem a délutánig tartó esőnek. Jót tesz a magoknak, mert tegnap semmit nem locsoltam meg, remélve, hogy a napokban lesz eső.

Ma pihenő napot tartok. Sikerült jól megfáznom, nehéz a fejem, tele az orrom. Mindenki megpróbál elboldogulni, segíteni. A mai ebéd mindenféle finom maradékból állt. Azt hittem nem lesz elég. De maradt is. S mindenki azt ehetett, ami jobban tetszett neki. Azért kimegyek a ruhákat kiteríteni a teraszra. Bepakolok a mosogatógépbe - de meg lehet szokni a jót! Még egy szekrényt ki kell pakolni és átvinni a másik szobába. Aztán lehet vasalni. S kellene tornázni, kicsit fogyni, hisz itt a tavasz. Addig is pihenek, olvasok, mert ajándékba kaptam Petrik Adrienn harmadik könyvét. S ha kicsit elapad a víz  a kertben, kimegyek körülnézni - persze tudom, hiába, mert nem kelnek ki ilyen hamar a magocskák.

Mit is mondhatnék? Nem könnyű kertet tervezni. Nem tudtam felásni, amit szerettem volna, mert ahogy haladtam jobbról balra, egyre agyagosabb lett a föld, a végét már nem tudtam felásni. Talán majd egyszer... Így egyenes helyett ferde a kert széle. Nem is tudom fog-e teremni valami azon a részen. És szintén agyagos a föld a kerítés mellett bal oldalt, ahol egy vékony sávot terveztem ásni hagymának, petrezselyemnek vagy valami egyébnek. De nem lesz ott semmi ilyesmi. Meg kell próbálkoznom agyagos földet is elviselő virágokkal azon a részen, mint: cickafark, sisakvirág, mályvarózsa, őszirózsa, nefelejcs,harangvirág, krizantém, gyűszűvirág, nőszirom, méhbalzsam, szellőrózsa.

hétfő, február 23, 2015

Mára azt terveztem

hogy magokat szórok a földbe. Az esti, éjszakai eső azonban elmosta ezt a tervemet. Nem lehet rálépni a földre.
De nézni szabad.
A bodzán már vannak kicsi levelek. Épp csak hogy kibomlottak a rügyei.
A hóvirág még nem virágzott el.
A levendula levelei között láttunk egy katicabogarat.


Lassan rájöttem, hogy hol milyen virág bújuk: tulipán, sárga nárcisz, pitykenárcisz, krókusz, cigányvirág, s a három piros jácint közül az egyik hegye épp most kezd látszani.

Még ősszel vettem egy alpesi erikát, mert szép volt a színe és azt írták róla, hogy januártól áprilisig virágzik.
Így nézett ki amikor megvettem.


Mind néztem, hogy mikor fog már virágozni, s láss csodát végre ma észrevettem, hogy halványzöldből lilás rózsaszínű lett. Nagyon szép.



A kis tuja bébi, amit ősszel kaptam és alig volt magasabb, mint a kisujjam, nőtt, de barna lett. Lesz-e még zöld vagy átázott-fázott a télen? Ha türelmes leszek, talán meglátom.

S ha kint nem szórhattam magokat, hát megpróbáltam bent. Majoránna és csombor magokat szórtam egy doboz földre. Úgy olvastam, hogy csírázáshoz fényre van szükségük. Kíváncsi vagyok lesz-e belőlük valami?

A paprikával egyszerre vetettem pár brokkoli magot, amit előzőleg beáztattam csalán és zsúrló teába. Négy nap alatt kikelt. Tegnap nem is néztem, nem vártam, hogy ilyen hamar kikeljen. Ma vettem észre. Két kis tejfeles dobozba tettem 4-4 magot. Az egyikben kikelt három. Ennyi. Eddig csak hallottam, hogy nem mindegyik magból lesz növény. Most talán tapasztalom is. Nem is tudom, mi lesz ezekkel a brokkolikkal.


Olvasok a vegyszermentes kertészkedésről, mulcsozásról... Jegyzetelek, mert az olyan megnyugtató. Csak találjam is meg a megfelelő időben a megfelelő jegyzetet.  :D

péntek, február 20, 2015

Február

Még mindig fagyosak az éjszakák. Ha nappal kicsit melegebb van, ások egy keveset, lassan nagyobbítom a kertészkedésre szánt részt. Lassan haladok. Közben pedig már azon gondolkodom, hogy ezt-azt el lehetne már vetni, ha meglenne a helye.
Nézem a földet, ahová a spenót retek és saláta magokat vetettem. Semmi mozgás. Csak türelem - mondom magamnak. Még nincs itt a tavasz. Nagyon keveset tudok a növényekről, fogalmam sincs melyik mag mennyi idő alatt csírázik, milyen hőmérsékleten s egyebek... Csak próbálkozok.

A beáztatott paradicsom magok közül, az egyik fajta 2-3 nap után már kibújt a földből, s azóta jól megnyurgult.



A másik fajta még 4-5 napig váratott magára. Most kezdenek megjelenni az első levélkezdemények.


Vettem két fajta paprika magot. Az egyik fehér, a másik piros. A fehéren azt írta, hogy palántának el lehet vetni február 20-tól. Hát beáztattam és elvetettem 5 magot, 5 kis joghurtos pohárba, hogy ne kelljen tűzdelni. Szinte nevetségesen kevés ez az 5 mag. Ha kell még lehet később pótolni. Mivel kevés a helyem csak egy sor paprikát teszek majd, fele fehér, fele piros.  A piros tasakján azt írja, hogy márciusban kell plántának vetni.

Vetettem még néhány brokkoli magot palántának.
Mivel semmi tapasztalatom nincs kertészkedés területén, nagyon tudok lelkesedni és kíváncsi is vagyok. Ki szeretnék próbálni ezt-azt. S bár kertünk mérete nem dinnyének való, de mert az egyik gyerek nagyon szeretné, ha a mi kertünkben is lenne, hát fogok vetni 1-2 magot, s majd meglátjuk mi lesz. Nincs lehetetlen. Nem ezen a kis kerten múlik a megélhetésünk, ez inkább kikapcsolódás, pihenés, tanulás. S ha terem valami, örülni fogunk.

A kertben a ház előtt bújnak a hagymás virágok. Már nem tudom melyik micsoda, majd meglátjuk. Öröm látni, hogy nőnek.



Fiam talált egy élő szép hernyót a kertben. Bementette a zöld levelekkel bélelt rovaros dobozába.
Katicabogarat is láttam már.
Várom a tavaszt.

S hogy a kerten túl is van élet... hát tetőt javíttattunk. Mert az élet nem csak derű. Tapasztalatot szerzünk, talán okulunk is.


Örülünk, hogy végre felszáradt a sár az utcánkban. Kellemesebb a séta. Vannak itt beépítetlen és bekrítetlen üres telkek. Kétszer is megijedtünk a mellettünk váratlanul hirtelen felrepülő fácántól, mert beleolvadnak a környezetükbe. Mezei nyulat az uram látott kétszeri is a télen. Láthatjuk, hogy az emberi település terjeszkedése hogyan veszi el az állatok életterét.

Végül egy kis idézet Karel Čapek: "A szenvedelmes kertész" című könyvéből (innen):

FEBRUÁR

Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él.


Februárban a kertész folytatja a januári munkákat, nevezetesen annyiban, hogy főként az időjárással foglalatoskodik. Mert ha nem tudnák, a február veszedelmes időszak: a kertészt száraz faggyal, napsütéssel, nedvességgel, szárazsággal, szelekkel fenyegeti. Ez a legrövidebb hónap. Ez a vakarcs a hónapok sorában, ez a koraszülött szökőhónap egy cseppet sem megbízható, s szeszélyekben, alattomosságban túltesz valamennyi hónapon; jó lesz vele vigyázni! Napközben előcsalogatja a fák, cserjék rügyeit, éjjel meg elperzseli őket, egyik kezével cirógat, a másikkal borsot tör az orrunk alá. A jó ég tudja, miért kell szökőévben azt az egy napot éppen ehhez a szeszélyes, nyavalyás, alamuszi, satnya, torzszülött hónaphoz toldani! Szökőévben a gyönyörű májust illenék egy nappal meghosszabbítani, hogy harminckét napból álljon, úgy ám. Micsoda méltánytalan eljárás ez velünk, kertészekkel?

További idénymunka februárban, hogy keressük a tavasz első jeleit. A kertész nem sokat ad az első bogárra vagy pillangóra, ezek megjelenésével csak az újságok szerint kezdődik a tavasz. Először is a kertész egyáltalán nem lelkesedik holmi bogarakért, másodszor az első lepke rendszerint a tavalyról visszamaradt utolsó. A tavasznak igazi első jelei, amelyek után a kertész áhítozik, sokkal csalhatatlanabbak. Ezek a következők:

1. A krókuszok, amelyek duzzadó, zömök csúcsa előbújik a fű közül; egy szép napon felrepednek (még soha senkinek nem sikerült kilesnie ezt a pillanatot), és csodálatosan szép zöld levelekből egy kis pamacsot növesztenek. Ez a tavasz első jele.

Továbbá:

2. a kertészeti árjegyzékek, amelyeket a postás hoz. A kertész ugyan fejből tudja már az egészet (mint ahogy az Íliász a Ménin aeide, thea… szavakkal kezdődik, ezek az árjegyzékek az Acaena, Acantholimon, Acanthus, Achillea, Aconitum, Adenophora, Adonis stb. szavakkal kezdődnek; ezt minden kertész úgy fújja, mint az egyszeregyet), mégis figyelmesen átböngészi az Acaenától a Wahlenbergiáig vagy a Yuccáig, s közben kemény lelki tusát vív: mit is rendeljen még?

3. A tavasz további hírnöke a hóvirág. Először apró halványzöld dárdák állnak ki a földből, aztán ezek két kövér sziklevélre hasadnak, s már ott is a növény. Néha már február elején kihajt, s mondhatom, sem a győzelmi pálma, sem a Tudás Fája, sem a dicsőség borostyánja nem lehet szebb, mint a halványzöld száron csüngő finom fehér kis szirmok, amint imbolyognak a nyirkos szélben.

4. A szomszédok szintén a tavasz csalhatatlan hírnökei. Mihelyt ásóval, kapával, ollóval, rafiával, gyümölcsfakátránnyal és mindenféle műtrágyával felszerelve kivonulnak a kertbe, a tapasztalt kertész már tudja, hogy közeledik a tavasz. Felhúzza az ócska nadrágját, és maga is kiballag ásóval-kapával a kertbe, hogy a szomszédok is megtudják, közeledik a tavasz, s a kerítésen át közöljék egymással az örvendetes újságot.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása