Február

Még mindig fagyosak az éjszakák. Ha nappal kicsit melegebb van, ások egy keveset, lassan nagyobbítom a kertészkedésre szánt részt. Lassan haladok. Közben pedig már azon gondolkodom, hogy ezt-azt el lehetne már vetni, ha meglenne a helye.
Nézem a földet, ahová a spenót retek és saláta magokat vetettem. Semmi mozgás. Csak türelem - mondom magamnak. Még nincs itt a tavasz. Nagyon keveset tudok a növényekről, fogalmam sincs melyik mag mennyi idő alatt csírázik, milyen hőmérsékleten s egyebek... Csak próbálkozok.

A beáztatott paradicsom magok közül, az egyik fajta 2-3 nap után már kibújt a földből, s azóta jól megnyurgult.

A másik fajta még 4-5 napig váratott magára. Most kezdenek megjelenni az első levélkezdemények.

Vettem két fajta paprika magot. Az egyik fehér, a másik piros. A fehéren azt írta, hogy palántának el lehet vetni február 20-tól. Hát beáztattam és elvetettem 5 magot, 5 kis joghurtos pohárba, hogy ne kelljen tűzdelni. Szinte nevetségesen kevés ez az 5 mag. Ha kell még lehet később pótolni. Mivel kevés a helyem csak egy sor paprikát teszek majd, fele fehér, fele piros.  A piros tasakján azt írja, hogy márciusban kell plántának vetni.

Vetettem még néhány brokkoli magot palántának.
Mivel semmi tapasztalatom nincs kertészkedés területén, nagyon tudok lelkesedni és kíváncsi is vagyok. Ki szeretnék próbálni ezt-azt. S bár kertünk mérete nem dinnyének való, de mert az egyik gyerek nagyon szeretné, ha a mi kertünkben is lenne, hát fogok vetni 1-2 magot, s majd meglátjuk mi lesz. Nincs lehetetlen. Nem ezen a kis kerten múlik a megélhetésünk, ez inkább kikapcsolódás, pihenés, tanulás. S ha terem valami, örülni fogunk.

A kertben a ház előtt bújnak a hagymás virágok. Már nem tudom melyik micsoda, majd meglátjuk. Öröm látni, hogy nőnek.

Fiam talált egy élő szép hernyót a kertben. Bementette a zöld levelekkel bélelt rovaros dobozába.
Katicabogarat is láttam már.
Várom a tavaszt.

S hogy a kerten túl is van élet... hát tetőt javíttattunk. Mert az élet nem csak derű. Tapasztalatot szerzünk, talán okulunk is.

Örülünk, hogy végre felszáradt a sár az utcánkban. Kellemesebb a séta. Vannak itt beépítetlen és bekrítetlen üres telkek. Kétszer is megijedtünk a mellettünk váratlanul hirtelen felrepülő fácántól, mert beleolvadnak a környezetükbe. Mezei nyulat az uram látott kétszeri is a télen. Láthatjuk, hogy az emberi település terjeszkedése hogyan veszi el az állatok életterét.

Végül egy kis idézet Karel Čapek: "A szenvedelmes kertész" című könyvéből (innen):

FEBRUÁR

Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él.


Februárban a kertész folytatja a januári munkákat, nevezetesen annyiban, hogy főként az időjárással foglalatoskodik. Mert ha nem tudnák, a február veszedelmes időszak: a kertészt száraz faggyal, napsütéssel, nedvességgel, szárazsággal, szelekkel fenyegeti. Ez a legrövidebb hónap. Ez a vakarcs a hónapok sorában, ez a koraszülött szökőhónap egy cseppet sem megbízható, s szeszélyekben, alattomosságban túltesz valamennyi hónapon; jó lesz vele vigyázni! Napközben előcsalogatja a fák, cserjék rügyeit, éjjel meg elperzseli őket, egyik kezével cirógat, a másikkal borsot tör az orrunk alá. A jó ég tudja, miért kell szökőévben azt az egy napot éppen ehhez a szeszélyes, nyavalyás, alamuszi, satnya, torzszülött hónaphoz toldani! Szökőévben a gyönyörű májust illenék egy nappal meghosszabbítani, hogy harminckét napból álljon, úgy ám. Micsoda méltánytalan eljárás ez velünk, kertészekkel?

További idénymunka februárban, hogy keressük a tavasz első jeleit. A kertész nem sokat ad az első bogárra vagy pillangóra, ezek megjelenésével csak az újságok szerint kezdődik a tavasz. Először is a kertész egyáltalán nem lelkesedik holmi bogarakért, másodszor az első lepke rendszerint a tavalyról visszamaradt utolsó. A tavasznak igazi első jelei, amelyek után a kertész áhítozik, sokkal csalhatatlanabbak. Ezek a következők:

1. A krókuszok, amelyek duzzadó, zömök csúcsa előbújik a fű közül; egy szép napon felrepednek (még soha senkinek nem sikerült kilesnie ezt a pillanatot), és csodálatosan szép zöld levelekből egy kis pamacsot növesztenek. Ez a tavasz első jele.

Továbbá:

2. a kertészeti árjegyzékek, amelyeket a postás hoz. A kertész ugyan fejből tudja már az egészet (mint ahogy az Íliász a Ménin aeide, thea… szavakkal kezdődik, ezek az árjegyzékek az Acaena, Acantholimon, Acanthus, Achillea, Aconitum, Adenophora, Adonis stb. szavakkal kezdődnek; ezt minden kertész úgy fújja, mint az egyszeregyet), mégis figyelmesen átböngészi az Acaenától a Wahlenbergiáig vagy a Yuccáig, s közben kemény lelki tusát vív: mit is rendeljen még?

3. A tavasz további hírnöke a hóvirág. Először apró halványzöld dárdák állnak ki a földből, aztán ezek két kövér sziklevélre hasadnak, s már ott is a növény. Néha már február elején kihajt, s mondhatom, sem a győzelmi pálma, sem a Tudás Fája, sem a dicsőség borostyánja nem lehet szebb, mint a halványzöld száron csüngő finom fehér kis szirmok, amint imbolyognak a nyirkos szélben.

4. A szomszédok szintén a tavasz csalhatatlan hírnökei. Mihelyt ásóval, kapával, ollóval, rafiával, gyümölcsfakátránnyal és mindenféle műtrágyával felszerelve kivonulnak a kertbe, a tapasztalt kertész már tudja, hogy közeledik a tavasz. Felhúzza az ócska nadrágját, és maga is kiballag ásóval-kapával a kertbe, hogy a szomszédok is megtudják, közeledik a tavasz, s a kerítésen át közöljék egymással az örvendetes újságot.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása