Elfogy a tél

 Napok óta gyönyörű napsütéssel köszönt ránk a reggel. Jön a tavasz. Az éjszakai fagy emlékeztet még a télre. De a nappalok már melegebbek. A levegő tele van reménnyel. Krókuszok, ibolyák, a rügyek előtörő zöldje derűt. örömöt hirdet. Kell a búfelejtés. 

Úgy érzem, hamar elmúlt a tél. De elég hosszú volt ahhoz, hogy az influenza kétszer is bejelentkezzen hozzánk, s mivel többen vagyunk, mindkét alkalommal jól elidőzött. Télen hó alig volt. Épp csak annyi, hogy egyszer kiléphessek pár percre a friss hóba. Évek óta igyekszem minden télen legalább egyszer kilépni mezitláb a friss hóba. Felejthetetlenül frissítő.

Karácsony előtt megtaláltam egy múlt télen abbahagyott zoknit. Elfogyott a fonalam, nem tudtam befejezni. Még ünnep előtt sietve  megrendeltem a hiányzó fonalat és még néhány új fonalat. Aztán egymás után kötöttem a zoknikat. Csak egyszerűeket. Nekünk és másoknak. Három éve, hogy megtanultam zoknit kötni. Azóta nagyon megkedveltem a jó meleg gyapjúzoknikat. Kezdetben vastag fonalból kötöttem. Aztán most inkább vékony gyapjúfonalból. Eleinte én csak kis vékony nyári pamutzoknival hordtam, amikor hidegebb volt. Mostanra megszoktam a gyapjú másfajta tappintását. Az idén csak a magam által kötött zoknikat hordtam. Hidegben is jó melegen tartják a lábam. Most már lassan keresem a fonalak végét, mert jön a tavasz, nem lehet bent ücsörögni, vár a zsebkendőnyi kis kertem.

Másik téli örömöm a puzzle kirakás. Én magamtól nem fognék neki, de ha valaki vállalja, hogy kirakja, akkor szívesen csatlakozom én is.

Olvasni sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna. Kötés közben nem tudok olvasni. Sok órát töltöttem kötéssel. De mégis sikerült az, amire már sok éve készülök. Tavaly legkisebbünk is (aki már nem kicsi) elolvasta Tolkientól 'A Gyűrűk Ura'-t. Én is tervezem már rég, hogy elolvasom. S végre, most sikerült.

Az úgy volt, hogy az első kötetet meghallgattam kötés, főzés közben. Söt a második kötet elejét is. Aztán a többit elolvastam. És mit lehet erre mondani, mint azt, hogy nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt a történet maga is. Hogy lehet ilyen hosszú és érdekes történetet írni? De a nyelvezete, a fordítás is nagyon tetszett. Ez szépirodalom. Örüm volt hallgatni, olvasni. Közben a gyerekek néha megkérdezték: 'Anya, hol vagy? Tetszik?' Micsoda mesevilágot épített fel az író! S bár ez nem a mi keleteurópai mesevilágunk, számunkra is sok szépséget rejt.

'Hisz gyönyörű lenne, ha rosszon, természetet is megcsúfoló gonosz hatalmon világszerte, egyszer s mindenkorra győzelmet arartna a jó, a mocskon a tisztaság - ám ha már a valóság nem támasztja alá e hitünket, legalább a mesében higgyünk - adjuk át sodrának az őrlő mindennapok szürke kérge alatt örökre megbúvó gyermeki magunkat.'-írta az Utószóban Gönc Árpád, a fordító.