Olvasni...

kell!
"Elolvasott könyvek" listám idei másik három nagyon különböző, de számomra érdekes könyvéről írok néhány sort.

Egy különleges történet olvasmányaim közül Josh McDowell és Kristobal Krusen: Töretlenül c. könyve volt, ami a Parakletos kiadónál jelent meg.
Ez egy önéletrajzi írás, McDowell gyerek- és ifjúkori éveiről. Nem egy könnyű történet. Mégis Istenre mutat, hogy Isten milyen szörnyű mélységből is ki tud emelni, meg tud változtatni, használni tud. Nem gyerekeknek való olvasmány. De jó könyv.


Egy másik különleges könyv számomra Douglas Murray: Európa furcsa halála is.

Ez sem vidám olvasmány. De érdekes volt számba venni, hogyan jutottunk ide, hogyan változott meg Európa, a gondolkodásunk, a világunk. S merre is tartunk? Elgondolkodtató. A történelem nem csak valami régen történt események sorozata, hanem most is történik...


Furcsa olvasmányom volt még Gordon Thomas: Titkok és hazugságok - a CIA agykutatási programjáról és egyéb nem épp szép dolgokról.

Bár rég olvastam az "Orvos voltam Auschwitzben"-t s nem emlékszem részletesen az ott leírt szörnyűségekre, de az én képzeletbeli könyvespolcomon egymás mellé tenném ezt a két könyvet. Szomorú, hogy egyik sem kitalált történet.

Szóval ezek olyan könyvek, amik valahogy kilógnak megszokott, szép, pihentető, kedvenc olvasmányaim sorából, talán ezért is emlékszem rájuk jobban. De örülök, hogy elolvashattam őket.

Süssünk? Főzzünk?

Nagyon egyszerű és mégis szép karácsonyunk volt. Anélkül, hogy belefáradtam volna az ünnepbe. Volt időnk megállni, pihenni, egymással lenni is, nem csak szokás szerint végigrohanni az ünnepnapokon. Egyszerű ételeket ettünk, elmaradt az ünnepi degeszre evés okozta fáradtság, mindenki jóllakott, de senki nem terhelte meg a gyomrát, epéjét se kajával se a túlhajszoltsággal. Szóval szép volt. 

A blog írását folytatom, ahol abbahagytam.

Az utolsó bejegyzés után eszembe jutott, hogy van még pár receptes könyv, ami elő-előveszek.

Tetszenek Lénárt Gitta könyvei.  Egyik lányom többet lapozgatja őket, mint én, a szép képek miatt. De én is veszek belőle ötleteket. Például a mandulasajtot az ő leírása alapján készítem. Eleinte egy süti tésztájába kevertem a mandulatej készítése után maradt mandula masszát. De most már van, hogy mandulasajtot készítek. Sok szép kép és nyers ételrecept van a könyvekben.

Aztán érdekesek még Ligia Pop könyvei is. Ezek románul elérhetőek, bár a neten vannak angol videói is. Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg ezekkel a könyvekkel, s néhány receptet ki is próbáltam. De a családom szereti a főtt kaját, így szinte nap rendszerességgel főzök, s már nincs időm és energiám magamnak külön készíteni kaját. Ennek ellenére néha előveszem ezeket a  könyveket, rákeresek egy-egy már kipróbált receptre vagy csak pihentetőként, lapozgatom, ötleteket gyűjtök.

Süssünk süssünk valamit...

Kedvenc szakácskönyveimet szeretném bemutatni.
Már több mint két éve többnyire vegetáriánus étrenden élek, tejmentesen és havi 1-2 alkalomtól eltekintve, tojásmentesen. És többnyire gluténmentesen is.
Mielőtt váltottam volna, már olvastam, próbáltam a nyers étrendet. Tetszett is, érdekes is volt, finom is és jól is éreztem magam. De a családnak így is úgy is főzni kellett, sokszor nem maradt időm, energiám még külön hamar készíteni magamnak valami nyerset, meg hát nem is éreztem úgy, ezt hosszú távon folytatni szeretném, így ez alkalmi érdekesség maradt. Igaz, igyekeztem jobban odafigyelni arra, hogy több nyers étel kerüljön a tányéromra.

Aztán még úgy 15 évvel ezelőtt beszélt nekem a főnöknőm a mezőménesi egészségközpontról, ő járt is párszor ott. Ez a központ kiadott egy szakácskönyvet, ami megjelent magyarul is. Ezt vettem meg, mikor áttértem vegetáriánus étrendre.
A román nyelvű új kiadás minden recept alatt jelzi a kalóriákat, van megjegyzés cukor- és szívbetegségben szenvedőknek. A magyarból ez elmaradt, gondolom azért, mert ez még az első kiadás, nem volt szükség új kiadásra, mint románul. De így is nagyon jó könyv. A könyv első része, majdnem a harmada elmélet. Aztán pedig következnek a receptek.
A receptekben nem használnak állati eredetű alapanyagokat. Van benne finom kalácsrecept tojás és tej nélkül. Nagyon szeretjük. Hummuszt is az itt leírt recept alapján készítek. Jó ötletelőnek. Több receptet kipróbáltam, illetve átalakítottam, az én, mi ízlésünk, igényünk szerint.

A másik két román nyelvű könyvnek ugyanaz a szerzője, Elena Pridie.
Az egyik könyv a "Rețete pentru sănătatea noastră" (Receptek egészségünkért). Ennek is az első fele elmélet, aztán következi 500 recept, ami nem tartalmaz állati eredetű alapanyagokat. Az elmélet nagyon közel áll ahhoz, amit dr. Mărginenu mond az előadásaiban.
A másik: "Deserturi vegetariene" (vegetáriánus desszertek), 700 recepttel. Ez a második könyvcím teljesen megnyugtatott, hogy lehet tejtermékek és tojás nélkül is finom édességeket készíteni. Nem próbálkoztam tortákkal, krémes receptekkel, csak egyszerűekkel. De nagyon finomak, s ha az ember nem tudja, nem is gondolja, hogy a süti nem tartalmaz semmi állati eredetű alapanyagot. Egy ebből a könyvből való receptet alakítottam át gluténmentes kekszé, amit itt nálunk  mindenki szeret, még sose sikerült eleget sütnöm belőle. A receptek kevesebb cukrot tartalmaznak szerintem mint klasszikus társaik, de én még ennek is elhagyom a negyedét, harmadát, és mégis szeretik a gyerekek. Igaz az a román mondás, ami azt mondja, hogy az ízlésünket is nevelni kell. Ez a mi feladatunk, nem pedig édességgyártóké, ismerve a cukor káros hatásait. Szerintem, ha tudtok románul érdemes belelapozni ezekbe a könyvekbe, akkor is ha nem akarjátok elhagyni az állati eredetű ételeket, de talán érdemesnek tartjátok kicsit egészségesebben finoman étkezni.

Tél

A havazás miatt másodfokú, narancssárga riasztás adott ki a meteorológiai szolgálat. Péntek estétől ma délig hullt a hó, itt nálunk az udvaron 45 cm. Rengeteg havat lapátoltunk. Ma reggel is mesebeli tájra ébredtünk.

Volt havazódás, hógolyózás, szánkózás, iglu építés és persze hólapátolás a kapu mindkét oldalán. Izomlázunk van. A gyerekeknek a hócsatától, nekünk a lapátolástól.

Megjött

az első hó! Előkerült szánkó és hólapát.

Pedig délelőtt még cinkéket lestünk a teraszon, a legkisebbünk még a rollert is elővette.

Hallottuk az előrejelzést, hogy holnapra megjön a hó. És megjegyezték a gyerekek, hogy hány centit ígértek a rádióban s beszélték, hogy az mennyi is, lehet-e szánkózni, hógolyózni. Mert ők már rég erre várnak. Számukra ezt jelenti a tél.

Aztán egyszer csak elkezdett szállingózni valami apró, fehér. Játék közben újra és újra az ablakhoz szaladtak. Majd vacsora után először a gyerekek mentek ki. S lelkesedésük rám ragadt.

Csak ki akartam lépni az udvarra, látni, érezni a havat.
Elővettem a szánkót, de még nem volt elég vastag a hó a járdán. Ezért szánkó nélkül vettük birtokba az utcát. Senki nem volt kint rajtunk kívül. Egy autó hagyta halvány két csíkon kívül nyomtalan volt a hó. Elindultunk. Varázslatos csillogás vett körül. Ropogott a hó a lábunk alatt. Körbejártuk a házunk előtt és mögött körbefutó utcákat. Az hóval takart üres telkek puha fehérségétől úgy  éreztük, mesében járunk.  Hógolyó repült el mellettem. Gyermekeim között lépdelve a puha hóban, fáradság, gondok ellenére, kis időre ámuló gyerek lettem.
Ez ajándék.

Olvasni jó!

Rég nem írtam már az olvasmányaimról.
Év vége felé közeledve átnéztem az idén kiolvasott könyvek listáját. Van néhány könyv, ami meghatározó volt, amire most is jól emlékszem. És van sok, ami csak töltelék volt, kellemes időtöltés.
Egyes könyvekről másoktól olvastam, hallottam ajánlót, volt amit ajándékba kaptam. Néhány rajta volt a hosszú "Elolvasnám" című listámon. Másokra csak úgy rábukkantam, kíváncsiságból belelapoztam, majd többi olvasmányaim félretéve végigolvastam. Olvastam a gyerekeknek és elolvastam olyan könyveket, amelyekre ők mondták, hogy érdekes, szeretik olvasni.

Megpróbálok írni néhány nem mindennapi könyvről ebből az évből.

Még januárban olvastam Dóra Melinda Tünde: Kertkaland c. könyvét. Valaki ajánlotta. Nagyon tetszett. Meghatározó volt abban, ahogy idén kertészkedtem. Persze az én kertem nagyon kicsi. Nem készítettem olyan 1m x 1m -es ládákat sem, de máshogy osztottam be a kert egy részét. S nekem jót tesz a változatosság. Tél végi kerttervezésemkor ez a könyv is mellettem volt.

Egy másik érdekes könyv számomra: Michael Greger és Gene Stone: Hogy ne halj meg című könyve. S micsoda alcíme van! "Tudományosan bizonyított módszerek, amelyekkel megelőzhetjük és visszafordíthatjuk a betegségeket." Tudom, hogy ma már minden bebizonyítható tudományosan és annak az ellenkezője is. Nem is akarok meggyőzni senkit semmiről, mert nem vállalhatok felelősséget senkiért, csak magamért. A könyv Dr. Marginean előadásait juttatta eszembe. Persze ez a könyv nem olyan szigorú, mint az orvos. De jól esett az orvos jó néhány elvét magyarul megfogalmazva olvasni. Bár nem csak a táplálkozás határozza meg az egészségünket, azt hiszem, nem mindegy, mit eszünk. Az időskori krónikus betegségek sem egyik napról a másikra alakulnak ki.  Évtizedekig alapozzuk az életmódunkkal, aztán egyszer csak rájövünk, hogy betegek vagyunk. Tehetünk ez ellen valamit? Kitolhatjuk-e egy kicsit az öregkori krónikus betegségeket? Talán megér egy próbát. Nekem tetszett erről olvasni, gondolkodni.
A könyvnek két része van. Az első részben arról ír, hogyan lehet elkerülni, megelőzni bizonyos betegségeket. A második rész pedig sorra veszi azokat az élelmiszereket amelyekből jó, ha napi rendszerességgel fogyasztunk, melyikből mennyit, hogyan. A szerző szerint minden nap jó lenne fogyasztani babféléket, bogyós gyümölcsöket, egyéb gyümölcsöket, keresztes virágú zöldségeket, zöldségeket, leveles zöldségeket, lenmagot, dióféléket, fűszereket, teljes kiőrlésű gabonaféléket, eleget inni, és naponta mérsékelt intenzitású testmozgást végezni.
Nekem tetszett a könyv. Nem tudom, hogy minden igaz-e, hisz nehéz leellenőrizni a tanulmányokat és vannak ellenvélemények, mindent alá lehet támasztani a megfelelő tanulmánnyal, illetve a tanulmányok értelmezése is igazi művészet, ki ezt von le, ki azt ugyanabból a tanulmányból, attól függően, hogy kinek mi az érdeke. Annyira nehéz ez a téma! De a saját egészségünkért mi felelünk. S ezzel kísérletezni igencsak hosszútávú kísérlet, mire levonjuk a végkövetkeztetést már nem igen lesz lehetőségünk változtatni, bár remélhetőleg bölcsebbek leszünk. Ezért meggondolandó mit teszünk és eszünk. Szóval ez a könyv könnyű olvasmány dr. Margineanu előadásaihoz képest, ami csak románul elérhető és bizony néha kíméletlenül szókimondó. Érdemes legalább elgondolkozni a témán, hisz nem kell egyetemi végzettség ahhoz, hogy megértsük sokszor a saját kezünkkel teszünk rosszat magunknak. Lehetne-e másképp?

Egy harmadik olvasmányélményem a Világjárók sorozatból: Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon, a Kon-tiki expedició. Én még csak nem is emlékszem, hogy hallottam volna erről az expedícióról. Egy antikváriumban találta és vette meg a könyvet a férjem. Jó régi könyv! De nagyon élvezetes olvasmány volt. Rég nem olvastam ilyen érdekeset, izgalmasat. Hihetetlen, hogy csak egy tutajjal el lehet jutni Peruból Polinéziába! Micsoda kísérlet volt! Milyen bátrak voltak akik belevágtak, bátrak és nem vakmerőek, mert alaposan utánajártak az utazás mikéntjének.

Hát... ezek az emlékezetesebb olvasmányaim az év első feléből.

UNO

Nem kell egy játéknak nagynak és drágának lennie ahhoz, hogy gyakran és szívesen elővegyük.
Az elmúlt hetek leggyakrabban asztalra kerülő játéka az Uno volt. Régi, elfelejtett és sokszor újra elővett játék.

Játszottunk a junior kártyákkal, amikor a soron levő legkisebbet tanítottuk unózni, a kis méretű kirándulós kártyákkal, amikor kirándultunk és leültünk pihenni és a klasszikus kártyákkal, melyeknek doboza rég tönkrement. Játszottuk ketten, hárman, négyen, hatan,kicsik és nagyok.
Egyszer régen valahol tízen is játszottuk. Az aztán pörgős és hangulatos volt!
Játszottuk kíméletesen és játszottuk gyorsan, belecsapósan, cserélősen és továbbadósan.
Az elmúlt hetekben itthon legkisebbünk kérésére főleg ez utóbbi belecsapós, cserélős, továbbadós változatot játszottuk. Pihentető, rövid, könnyed,nem igényel nagy stratégiát. Szívesen játszunk unot szinte bármikor.
Legkisebbünk 5 évesen pár perc alatt megtanulta a számokat felismerni nullától kilencig hibátlanul s egy életre, csak hogy a nagyok bevegyék őt is a játékba egy szombat reggel anyósomnál. :)

Szóval, Uno-ra fel!

ma

Szürke az ég, sáros a föld. Kevés a fény.