Komoly könyvek

Sikerült két "komoly" könyvnek a végére érni.

Hónapokkal ezelőtt kaptam kölcsön és kezdtem olvasni nagy lendülettel Edward Donnelly: "A Biblia tanítása a Mennyről és a Pokolról" (Multimedia Arad, 2006). Figylemet ígényelt a megértése, de jól esett olvasni. Aztán valahogy félretettem. A napokban újra elővettem, mert épp olvasni akartam valami befejezetlent, már csak azért is, hogy kisebbedjen az íróasztalomon levő rendetlenség. A legszebb részt következett, a teljes örömről, a Mennyországról.

"Áldott legyen az Isten a mennyországért! Mert minden jó vágyakozás bennünk a halhatatlanságot sejteti, az örökkévalóságot visszhangozza lelkünkben, az örök életre mutató jelzőtábla. Nem rövid hetven évre teremtettünk, "nem a halálnak születtünk", ahogyan a költő mondja. Teremtőnk nem azért alkotott ennyire összetett lényeket, hogy mindössze egy maréknyi évtizedre terjedjen a kapacitásunk."

 És legyen itt a fülszöveg is:

"Ez a könyv az összes keresztyén tanítás legnépszerűbbikével és legnépszerűtlenebbikével foglalkozik - egyrészt a mennyországgal, másrészt a pokollal. Mégis a kettő egymáshoz tartozik. A Biblia és a különböző korszakok keresztyén tanításai mindig is azt tették, amit Edward Donnelly e könyv fejezeteiben - a kettőt együtt szemlélteti, hogy egyik se legyen a másik rovására kihangsúlyozva.
Ebben a kiváló könyvében, Donnelly először a pokolról szóló bibliai tanítás komor hátterét festi le figyelemeztetésül, hogy meneküljünk tőle, azután pedig a menny dicsőséges valóságát, hogy annak erőteljes ragyogása egyre vonzóbb hatást gyakoroljon ránk."

A másik könyv: "Az 1689-es Baptista Hitvallás" (Spurgeon kiadó, Arad, 2010)

Ehhez a könyvhöz csak pár nap kellett.

Nem szoktam hitvallásokat tanulmányozni, pedig nem is olyan unalmas és hasznos is lehet. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen jól, érthetően fogalmaztak több mint házomszáz évvel ezelőtt, meg azon is, hogy fontos tudnunk mit és miért hiszünk, azon túl, amit esetleg mások mondanak arról, hogy mit kell hinnünk. Lehet-e arra gondolni, hogy hitem meghatározza hogyan élek? Ha igen, akkor lehet, hogy egyféle hitem van szóban és tetteim másféle hitről tanuskodnak? Akár be is csaphatom magam...
Jó megfogalmazni, tudni, mit miért hiszünk. És főleg élni hitünk szerint. És imádkozni, hogy "valamiképpen el ne sodródjunk". Ragaszkodjunk a Krisztushoz.

{this moment} -1

Kilikénél láttam ezt a "pénteki kezdeményezést". Ő pedig innen itt. Én sem tudom, hogy rendszer lesz-e belőle. Talán.
Péntek - egy hét - egy kép. Szavak nélkül. Emlékeztetőül.

Autók

Anya! Rajzoltam autót! szólalt meg éppen firkálgató kisfiam.

És máris indult a sorozatgyártás.

Betegség ...

és gyógyulás (Apostol Imre). Ez a címe annak a kis füzetnek amit valaki ajánlott elolvasásra. Az Arany Mécstartó kiadónál jelent meg, prédikációk vannak benne lejegyezve a témában.

Nagyjából egyet értek. Itt-ott érint olyan témát is, ami nem egész világos, mint mi a különbség az örökkévaló evangélium, a Krisztus evangéliuma, a királyság evangéliuma és a ...  már nem is tudom. De nem ez a lényeg. És még egy: az elragadtatás témája csak úgy meg van említve, hogy mikor is lesz (erről is van legalább vagy három elmélet). Ezektől eltekintve jól körül van járva a téma, amiről sokan sokféleképen vélekednek.
Jó olvasni, gondolkozni betegségről, gyógyulásról olyankor, amikor nem érezzük, hogy a sír szélén állunk, vagy elviselhetetlen a fájdalom, vagy kétségbeesésbe kerget a bizonytalanság.
Valahol hallottam vagy olvastam, hogy a nagy döntésekre, a nehézségekre akkor kell felkészülni, amikor jól megy dolgunk, akkor van ideje elménk edzésének, hogy megállhassunk szilárdan és el ne sodródjunk, a nehézségek súlya alatt.
Nagyon szép az, amikor valaki méltósággal viseli a betegséget, nehézséget. Isten erőt ad sokaknak a betegség hordozására. Én mégis azt szeretem jobban, amikor gyógyulást ad, ha nem kell évekig gyógyszereződni stb.
De átok alatt van a föld... Reményt kaptunk egy olyan országra, ahol már nem lesz semmi betegség.

Az elmúlt hónapokban imádkoztunk mi is itthon J. gyógyulásáért. És imádkoztunk. Közben sok kérdést feltettem magamban. Gyerek volt, aki kimondta hangosan: imádkoztunk, miért nem gyógyul meg? ...
Ha nincs betegség (vagy nehézség) hogyan láthanák, élhetnék meg a szülőkkel együtt a gyerekek a könyörgést, a kitartással való kérést, a hitet, Isten iránti bizalmat, vívódást, Istenre hagyatkozást, gyógyulást vagy nem...? Én szeretném elkerülni a nehézségéket, de nélkülük csak elméleti hitet taníthatnék a gyermekeknek. Nem mintha a nehézséketől mekkora hitem lenne, de a gyerkek ilyenkor látják meg mennyit ér a szülők hite, illetve mit tesz a szülő a nehézségekben, nehézségekkel. És ennek nagyobb súlya van sok elméleti tanításnál (ez nem mindig tölt el örömmel). Részemről azt hiszem megelégednék az rendszerezett elmélet megosztásával.
Szeretem kérdezni a nagymamámat, hogy ők mit tettek akkor amikor ..., mert látom őt most imádkozni és hinni. Nagyon sokat jelentenek nekem egyszerű szavai, mert tudom, hogy sok nehézségen ment át.

Hát akkor övezzük fel elménk derekiat és legyünk jó reménységgel.
Isten az ő Fiát szenvedések által tette tökéletessé- írja a Bibliában,  és Aki az Ő tulajdon Fiát nem kímélte hanem mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk -írja a Római levélben. Kezében tartja életünket, gondot visel rólunk, megtart a nehzésgek között is.
A héten hallottam, hogy nincs olyan ígéret, hogy akik Istenhez tartoznak nem lesznek nehézségeik, de az igen, hogy sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Mikor és hogyan ... nem tudom.
Csak szégyent ne valljak, amikor az én sorom következik!

Hétfőn

a Bánsági Magyar Napok alkalmából a Római Katolikus Dómban  a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara Szimfónikus Zenekara és Női Kórusa koncertezett LISZT FERENC születése 200-ik évfordulója alkalmából. Volt egy orgona játék és Liszt Ferenc Dante Szimfóniája.
Nekem nagyon tetszett! Most tudatosult csak bennem, hogy milyen rég nem voltam koncerten, azt hiszem az elmúlt két és fél évben ez teljesen kimaradt az életemből. Nagyon örülök, hogy elmehettünk. Elől ültünk, közel a dobokhoz, így elég jól láttunk. Állítólag ez a dóm az egyik legjobb (ha nem a legjobb) hangzású terem. Sok évig itt jártam el minden nap a templom előtt, s nem egyszer betértem ide egy kis csendért.

És újra megcsodálhattam a Dómteret és nem csak. Annyira tetszenek ezek a régi épületek! Örülök, hogy az elmúlt években soakt felújjítottak közülük.

Ez csak egy kevés volt abból ami útba esett. Sok szép régi épület van még a városban :)
És még azért volt más az elmúlt hétfő, mert a két kicsi reggeltől estig a nagyszülőket boldogította. Ilyen is nagyon-nagyon ritkán fordul elő.

anyáknapja Margójára

-Anya, mikor lesz az a nap, amikor a nők és a gyerekek az apákat ünneplik? -kérdezte egyik lányom anyák napja körül.
Itt nálunk nem tartunk Apák napját, pedig hát lehetne...

Gondolkoztam már anyák napja előtt, hogy fogalmazzam meg az ünneppel kapcsolatos gondolataimat. Aztán elmaradt. Ünnep után újra kikívánkozott belőlem egy bejegyzés, de gondoltam, jobb nem megbántani azokat, akiknek ez a nap az év legszebb napja. A héten olvastam egy blogbejegyzést itt, és akkor eldöntöttem, hogy leírom gondolataim egy részét legalább.

Nincs semmi kifogásom az anyák napja ellen, ha az nemzeti, családi ünnep. Jó, ha a gyermekek (a felnőtt gyermemek is) kifejezik hálájukat édesanyjuk iránt, főleg ha ez nem csak évi egy virágcsokorra korlátozódik és ha nem csupán illik és szokás.

Örülök, hogy nálunk a gyülekezetben ebben az évben elég egyszerű volt az anyák napja, nem voltak az anyák az égig felmagasztalva, és minden anya, ha akarta tanulhatott az igehirdetésből.

Viszont nem szeretem a nagyon csöpögős anyáknapi verseket, melyeket kicsi gyerekek esetében legtöbbször az anya kell megtanítson a gyereknek, hogy mások lássák, hallják -mit is? Hogy milyen ügyes a gyerek? Hogy milyen jól megtanította az anya a verset? Más, ha nagyobb gyerekek önkéntesen választanak verset és ezt elmondják az anyukájuknak.

De miért kell megénekelni az anyákat az istentiszteleten ?
Honnan ered ez az ünnep?
És hogy került be oda, ahol nekünk Istent kellene tisztelnünk?
Szükség van anyáknapi ünnepi istentiszteletre?

Akinek van anyukája örül ... vagy szomorkodik, hogy nem tud örülni, mert vele való kapcsolata messze van a megénekelt ideáltól. Akinek nincs anyukája, az valószínű szomorkodik, a felett ami elmúlt, vagy a felett ami lehetett volna de nem lett.
Akinek gyereke van, örül, hogy anya lehet, hogy gyereke van, hogy ennyi elég, több már sok lenne, vagy hogy még egy tán beférne a családba, hogy esetleg több már nem lehet, ... vagy szomorkodik, mert nem akart anyja lenni Annak, aki már nincs, mert nem  a megfelelő időben, helyzetben lett.  Akinek nincs gyereke, bár szeretne, annak ez egy szomorú nap, mert neki senki nem mond verset, mert neki senki nem mondja hozzásimulva, hogy "szeretlek anya", hiába az ima, az orvosra költött pénz.

Annyira megváltozott az anyakép! Most nem (csak) az istentiszteletekre járó anyákra gondolok.
Milyen ma anyának lenni?
Ki kell számolni, be kell tervezni, mikor lehet esélyt adni a 'természetnek'. Aztán dolgozni kell. Sokszor sok a két év otthon a gyerekkel, mert fárasztó, unalmas. Más is ki tudja cserélni a pellenkát, megetetni, a parkban sétáltatni a csöpp emberkét. A munkahelyi munka sokszor érdekesebb, gyorsan látható eredménye van, esetleg előléptetés is, jó fizetés. Meg más felnőtt emberekkel együtt lenni. És sokszor úgy néz ki anyagilag nem tud meglenni a család az anya fizetése nélkül. El kell menni otthonról. Nem könnyű a nap egy részét munkába tölteni, aztán vidáman, jókedvűen vásárolni, elvégezni az otthoni munkákat, figyelni a férjre, a gyerek(ek)re, mindenkivel sorban egy kis 'minőségi' időt tölteni. És érzelmileg nem lemerülni.
Anyák napja.
Az állatok általában felnevelik kölykeiket, ünnep nélkül is. Jobbak az ösztöneik, mint az embernek.
Tudod-e hány magzatot ölnek meg minden évben az anyák kérésére?
Hol vannak az apák?
S hány anyának teher a gyermek?
Anyák napja. Hogy bűneinkre emlékeztessen?
Az otthon-teremtést ma már nem tanítják. A gyereknevelést sem, mert arra gondja van másnak.
S ha egy fiatal anya hangot adna ösztönös féltésének s annak, hogy milyen nehéz megválnia napi 8-10 órára csöpnyi gyermekétől, azt bezzeg sietnek megnyugtatni, hogy felnő a gyerek úgy is, meg nem szabad betegesen kötődni a gyerekhez, nem szabad az öszötönökre hallgatni, mert ma már ésszerűen, tervszerűen kell gyereket nevelni, tudatosan. De mire?
Anyáknapja.
Ki és hol ad eligazítást a mai zűrzavarban az anyáknak? Békét és biztonságot, bátorítást, hogy jó anyának lenni, ez nem csak részleges munkaidős tevékenység, ez hosszútávú befektetés, megéri feltenni rá az éveket, hogy ott kell lenni? Hol vannak a férfiak, akik biztosítják a lehetőséget anyának lenni a nőknek? És hol vannak az élő példák ma, hogy lehet értelmes és szép az anyai hivatás, nem pedig valami szükségszerű teher?
Kell-e anyák napi istentisztelet?

Az elmúlt héten két rég nem látott ismerőssel talákoztam. Én a gyerekekkel voltam. És mind a ketten azt mondták, most már bánják, hogy nem vállaltak még egy gyereket, mert milyen szép a három gyerek. Évek múlva azt fogom bánni, hogy miért csak három van nekünk? Nem tartom kizártnak. S azt sem mondom, hogy minden nőnek tíz gyereket kellene vállalnia. Sem azt, hogy attól lesz valaki jó anya, ha sok gyereket szül. Mert ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Nem az a jó anya, aki sok gyerekeket nevel. Hanem a nevelésben is a hogyan számít.

És akkor: nem szeretem az anyáknapját, ha engem dícsérnek a gyerekeim, mert hát úgy van a vers. Mert közben én jól tudom, hogy nem vagyok olyan anya amilyen szerintem lennem kellene. De igyekszem, törekszem. És nekem elég ha itthon a gyermekem átölel és azt mondja, "anya, szeretlek", ha pitypangot, százszorszépet szed nekem a parkban, megajándékoz egy szép kaviccsal. Elég ha rámnevet, ha elmondja amit gondol és érez, ha készségesen engedelmeskedik, ha megbocsát nekem.

Szükséges, hogy az anyák a Bibliából tanuljanak az anyaságról. Van mit tanulni. Szívesen hallgatok prédikációkat a témában.

Elismerem, az anyáknak nagyon fotos szerepük van a gyermekeik életében, ha akarják, ha nem. Nagy a felelősségük is.

Ha emlékezem elnőiesedett világunkban az életemet nagyban befolyásoló nőkre... van jó és szomorító is.
Örülök, hogy él az anyukám s hogy sokat imádkozott(zik) értem.
Örülök anyósomnak, aki remek fiút nevelt -nekem.
Örülök, hogy él még egyik nagymamám, olyan nekem ő, mint egy anya.
S vannak még nők, akikre felnézhetek, tanulhatok tőlük.

anyák napja, apák napja, gyerek napja, család napja...
Istentisztelet legyen Isten tisztelet anyákra, apákra, gyerekre, családra emlékezve is - ha már úgy tetszik.

Kipróbáltuk,

hogyan működik egy ilyen gép.

Egyelőre maradok a megszokott, eddig jól bevált kis gép(em)nél. Azért elismerem jó kézben lehet ezzel a böhömmel is jó képeket készíteni.
Kedvencem:

És amit élőben nem vettem észre:

És még sok más is.

Szép szombatunk volt.

Együtt voltunk. Kint.

Már többször gondoltam, be kellene vezessem én is a "Hálás hétfő"-t, amit másoknál láttam. :)
Annyi apró örömöt adott Isten csak ma is!
Közben komolyabb gondolatokat is forgatok magamban. Lehet írok egy képtelen komolyabb pósztot is a napokban...

Ki segít nekem...

Van amikor határozottan meg kell mondjam, kinek mi a feladata. Máskor képesek veszekedni, hogy kinek jusson a feladat. A kicsi kiharcolta magának a tiszta ruhák kiszedését a mosógépből.
No, de hogy jutott eszébe, hogy mellé üljön?!

:D

Tavaszi történet

Egy ideje nem olvastam már a Harmatnál megjelent pszihológia, párkapcsolat témájú könyveket. Valahogy elég volt. A sok elmélet is nehéz tud lenni. Élni kell.

Gary Chapman: A házasság négy évszaka c. könyvet tavaly románul is ajánlották, hogy jó. Ez még ne jutott el hozzám, s mikor megvehettem volna se vásároltam meg. Most viszont megvettem Szegeden a Chapman, Gary – Palmer, Catherine által írt "Tavaszi történet"-et. A fent említett tanácsadó könyvün alapul. Gondolom az ott ismertetett alapelveket meg lehet találni a könyvben. Ez az első kötet a négy közül. És történet, tehát könnyen olvasható. Nekem tetszett a történet.
Viszont ennek a könyvnek a kapcsán jelent meg egy cikk a mindennapi-n. Nekik is igazuk van.