Olvasni jó!

A tavaly még nagyon sokat olvastam a legkisebbünknek. (Szerinte nagyon keveset.) Ezt azt is jelenti, hogy kevesebbet olvastam magamnak. Az elmúlt év utolsó negyedében csak tíz könyvnek jutottam a végére, ezek nagy részét felolvastam. Még legalább tíz olyan könyv van, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. A lassú előrehaladásnak másik oka az, hogy sok órát kézimunkáztam. Ez öröm és pihenés volt. A befejezett könyvek nagyobb részét felolvastam, tehát gyerekkönyvek. Ezért most gyerekkönyveket mutatok be, amelyek nekem is nagyon tetszettek az elmúlt negyedévben.

Helena Sehauf: Tip meg a lámpája. Régi gyerekkönyv. Már többször felolvastam s nem untam még meg. Egy nagyon szegény kisfiúról szól a könyv, akinek lassan megváltozik az élete miután komolyan veszi azt, amit egy vasárnap a templomban hallott. Jézus Krisztusba vetett hite, a Biblia olvasása nem csak az ő életében hoz változást. Hatással van családjára és másokra.

Anny Wienbruch: Vidám család című könyve is egy sokszor olvasott, felovasott könyv. Az ősszel újra felolvasásra került s én örömmel olvastam, mint mindig. Érdekes, szép, tanulságos, valós történetek az írónő édesanyjának életéből az 1800-as évekből. Hasonlóak "A napsugaras ház", "Tizenegyen voltunk", "Nem csüggedünk".

A gyerekek hívták fel a figyelmemet a Naphegy kiadó életrajzi sorozatára. Három könyv kapott helyet a polcunkon. "A lány, aki szavakkal varázsolt"- Szabó Magdáról gyerkeknek. "A fiú, aki Varjúvárról álmodott"- Kós Károlyról. "A fiú, aki imádta a matekot"- Erdős Pálról, a híres matematikusról. Nagyon szép könyvek, érdekes információkkal, szép képekkel, gyerekeknek. Rövidek, negyven-ötven oldalasak. Remélem elmúlik ez a járvány és eljutok majd egy olyan könyvesboltba, ahol kezembe vehetem a sorozat többi kötetét is.

Boldog 2021-et!

A szilveszter egy hálás visszatekintés volt együtt szeretteimmel. Nagy öröm volt kibontani a hálaüvegünket s visszaemlékezni mi mindennek örültünk az elmúlt évben. Sok okunk van a hálára.

S hogy mit hoz ez az év, nem tudjuk. Bízunk Istenben, Aki eddig is kegyelemmel és szeretettel vette körül az életünket.

Állandó változás, bizonytalanság, korlátozások - a hála és szép emlékek mellett ezt is hozta a tavalyi év. Kicsit nehéz így tervezni. De lehet a jó szokásokat őrizni, erősíteni, új jó szokásokat bevezetni. Szeretnék életem alapvető értékeihez ragaszkodni. A jóban még jobb lenni. Szeretnék sokat olvasni. Kitartó lenni a tanulásban. Pár kilót lefogyni. Néhány új receptet kipróbálni. Gondoskodni növényeimről. Örülni szeretteimmel.

Már nem várom az idő múlását. A volt és a lesz határán szeretnék bölcsen, békésen, reménykedve élni. 

Most végre január elsején váltottam határidőnaplót (eddig mindig februárban váltottam füzetet), mert 11 hónap után betelt az előző bullet journalom.

Az első próbafüzet után, ami egy egyszerű 48 lapos iskolás kockás füzet volt, ez az ötödik füzetem. Nagyon megkedveltem ezt a módszert és a füzet is tetszik, a pontozott lapok, kemény borító, így akárhol írhatok, a füzet mérete, vastagsága stb.

De ha nem lenne ilyen füzetem, akkor ezt a módszert használnám. Egyszerűsége, rugalmassága, átláthatósága miatt kedvelem ezt a módszert s hogy minden belefér amit akarok.

Január vérgre hozott egy kis telet, egy kis havat, egy kis hideget. De szánkózni még nem lehetett.

Hála Istennek jól vagyunk, eddig elkerült a koronavírus. Ismerőseink körében viszont vannak betegek.

Most településünk újra karanténba került. Eddig is keveset jöttünk-mentünk, most még kevesebbet. Novemberben 4 hétig tartottak karanténban. Most egyelőre 2 hétről szól ez a szigorítás. Remélem ebben az évben vége lesz ennek a járványnak, távolságtartásnak, maszkviselésnek. De ki tudja? Addig is minden nap keresek valami szépet, valami jót, aminek örülhetek és egy következő szép szilveszter reményében néha írok egy cetlit az idei hálaüvegbe.