Több mint egy éve

hogy megszületett a legkisebb. Annyi változás történt azóta! Egy csodának lehetünk a részesei.
Már nem kérdezem, keresem, hogy kire is hasonlít. Ránk. És mégis különbözik mindőnktől. S így szép. Akkor is, ha néha nehéz. Mert elfelejtettem hogyan is kell gyereket nevelni. Már nincsenek jól bevált módszereim. Lehet csak a feledékenység mondatja velem, hogy ilyen gyerekünk még volt... Szinte hihetetlen, hogy teljesen otthonosan jár-kel a házban, igyekszik akaratát érvényre juttatni. Fontos szavak az 'adjad', Baba, ami először csak Balázsra vonatkozott, aztán lassan a többi tesó megszólítása is ez lett. Még mondja: baba, apa, anya, nem, fa, vau-vau -utóbbi kutyára és minden állatra egyaránt vonatkozik. Nem tud mászni. Pedig már én elkezdtem négykézláb közlekedni néha, hiába. Pedig ezt meg kell tanulni. Nem lehet leírni a sok örömöt, mosolyt, nyafogást, esést és felállást, a hordozást, a szoptatás örömét, szabadságát és néha kötöttségét, az 'elegem van' és a 'de hamar megnőttél' váltakozását.
Marad a hála, hogy mindennek részesei lehetünk.

S úgy-e nincs abban semmi különös, hogy nem tudok betelni a kiscipőkkel, ruhákkal, melyeknek az ad értéket, hogy gyermekeink használták, használják?

Az elmúlt hét

biztos jeleként annak, hogy felettem is telnek az évek a hátfájás jegyében telt. Egy fajta kényszer pihenő volt.

Épp ma egy hete kezdődött és még nem ért véget. Igaz gyógyszert nem nagyon szedek, illetve sokkal kevesebbet, kisebb adagban a szoptatás miatt, mert azt nem adnám fel. Előbb-utóbb el kell múljon - reménykedem. Nehezen boldogultam, anyukám jött el kivinni a gyerekeket a parkba, kicsit segíteni itthon és egy nap E. is nagy örömünkre. Igaz, hogy bajban ismerszik ki az igaz barát.
Eddig nem tudtam, mi ez a lumbágó vagy hogy isiász, zsába vagy hogy is hívják. Hát... rossz, roppant kellemetlen. Aki tudja mondta, hogy eltarthat még pár hétig, míg helyrejövök. És újra előjöhet, vigyáznom kell a hirtelen mozdulatokkal, az emeléssel, hajolással... Talán egyszer kivizsgáltatom magam egy orvossal, hogy tudjam hányadán állok, milyen kezelési, megelőzési lehetőségek vannak. Bár megelőzni eddig kellett volna, de nem jutott eszembe, ugyanis azt hittem, mindig fiatal maradok.
A fiam anyák napja alkalmából tanulgat egy igeverset a Példabeszédek könyve 31. részből: "Csalóka a báj és múlandó a szépség..."  Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a lányok, amikor fiatalok, szépek, mikor megöregszenek, csúnyák lesznek. Mondtam, hogy én is voltam fiatal és szép és majd megöregszem. Biztosított, hogy akkor is szeretni fog. A lányok egyike pedig azt mondta, hogy Apa lesz az, aki akkor is szeretni fog. Szóval ne szomorkodjak.

Mindenképp tennem kell valamit. Újra sokat agyalok a különböző életmód 'recepteken', amikről olvastam, amelyekkel próbálkoztam. Újból eldöntöttem, hogy meg kell szabadulnom a szülések után rajtam maradt 2-3 kilótól. Ez a legkevesebb, amit tehetek, hogy teher mentesítem a hátgerincet a fölösleges teher cipelésétől. Aztán ha majd lesz diagnózis, jó lenne valami gyógytorna is.

Mit is akartam még feljegyezni?
Nyári meleg van. Kint 30 fok fölé melegszik, bent pedig 27 fok is volt. A kicsi nehezebben alszik el este a meleg miatt és talán mert végre kibújóban vannak a fenti fogai. Amúgy örülök a napsütésnek, jót tesz mindőnknek.

Most ennyi, mert pihentetem a hátam.