Már nem kérdezem, keresem, hogy kire is hasonlít. Ránk. És mégis különbözik mindőnktől. S így szép. Akkor is, ha néha nehéz. Mert elfelejtettem hogyan is kell gyereket nevelni. Már nincsenek jól bevált módszereim. Lehet csak a feledékenység mondatja velem, hogy ilyen gyerekünk még volt... Szinte hihetetlen, hogy teljesen otthonosan jár-kel a házban, igyekszik akaratát érvényre juttatni. Fontos szavak az 'adjad', Baba, ami először csak Balázsra vonatkozott, aztán lassan a többi tesó megszólítása is ez lett. Még mondja: baba, apa, anya, nem, fa, vau-vau -utóbbi kutyára és minden állatra egyaránt vonatkozik. Nem tud mászni. Pedig már én elkezdtem négykézláb közlekedni néha, hiába. Pedig ezt meg kell tanulni. Nem lehet leírni a sok örömöt, mosolyt, nyafogást, esést és felállást, a hordozást, a szoptatás örömét, szabadságát és néha kötöttségét, az 'elegem van' és a 'de hamar megnőttél' váltakozását.
Marad a hála, hogy mindennek részesei lehetünk.
S úgy-e nincs abban semmi különös, hogy nem tudok betelni a kiscipőkkel, ruhákkal, melyeknek az ad értéket, hogy gyermekeink használták, használják?
de jók a képek :) a szandikák :)
VálaszTörlésnem eladok ezek a szandik?
VálaszTörlésAz utolsó, a világos rózsaszín az 17-es, már kinőtte Dóra, előtte Csenge is hordta, nem egy ünneplő darab már, de bőr és jó még, szívesen elviszem neked, nem kell érte fizetni. A másik kettőt még használja a kislány. :)
Törlés