Olvasni...

kell!
"Elolvasott könyvek" listám idei másik három nagyon különböző, de számomra érdekes könyvéről írok néhány sort.

Egy különleges történet olvasmányaim közül Josh McDowell és Kristobal Krusen: Töretlenül c. könyve volt, ami a Parakletos kiadónál jelent meg.
Ez egy önéletrajzi írás, McDowell gyerek- és ifjúkori éveiről. Nem egy könnyű történet. Mégis Istenre mutat, hogy Isten milyen szörnyű mélységből is ki tud emelni, meg tud változtatni, használni tud. Nem gyerekeknek való olvasmány. De jó könyv.


Egy másik különleges könyv számomra Douglas Murray: Európa furcsa halála is.

Ez sem vidám olvasmány. De érdekes volt számba venni, hogyan jutottunk ide, hogyan változott meg Európa, a gondolkodásunk, a világunk. S merre is tartunk? Elgondolkodtató. A történelem nem csak valami régen történt események sorozata, hanem most is történik...


Furcsa olvasmányom volt még Gordon Thomas: Titkok és hazugságok - a CIA agykutatási programjáról és egyéb nem épp szép dolgokról.

Bár rég olvastam az "Orvos voltam Auschwitzben"-t s nem emlékszem részletesen az ott leírt szörnyűségekre, de az én képzeletbeli könyvespolcomon egymás mellé tenném ezt a két könyvet. Szomorú, hogy egyik sem kitalált történet.

Szóval ezek olyan könyvek, amik valahogy kilógnak megszokott, szép, pihentető, kedvenc olvasmányaim sorából, talán ezért is emlékszem rájuk jobban. De örülök, hogy elolvashattam őket.

Süssünk? Főzzünk?

Nagyon egyszerű és mégis szép karácsonyunk volt. Anélkül, hogy belefáradtam volna az ünnepbe. Volt időnk megállni, pihenni, egymással lenni is, nem csak szokás szerint végigrohanni az ünnepnapokon. Egyszerű ételeket ettünk, elmaradt az ünnepi degeszre evés okozta fáradtság, mindenki jóllakott, de senki nem terhelte meg a gyomrát, epéjét se kajával se a túlhajszoltsággal. Szóval szép volt. 

A blog írását folytatom, ahol abbahagytam.

Az utolsó bejegyzés után eszembe jutott, hogy van még pár receptes könyv, ami elő-előveszek.

Tetszenek Lénárt Gitta könyvei.  Egyik lányom többet lapozgatja őket, mint én, a szép képek miatt. De én is veszek belőle ötleteket. Például a mandulasajtot az ő leírása alapján készítem. Eleinte egy süti tésztájába kevertem a mandulatej készítése után maradt mandula masszát. De most már van, hogy mandulasajtot készítek. Sok szép kép és nyers ételrecept van a könyvekben.

Aztán érdekesek még Ligia Pop könyvei is. Ezek románul elérhetőek, bár a neten vannak angol videói is. Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg ezekkel a könyvekkel, s néhány receptet ki is próbáltam. De a családom szereti a főtt kaját, így szinte nap rendszerességgel főzök, s már nincs időm és energiám magamnak külön készíteni kaját. Ennek ellenére néha előveszem ezeket a  könyveket, rákeresek egy-egy már kipróbált receptre vagy csak pihentetőként, lapozgatom, ötleteket gyűjtök.

Süssünk süssünk valamit...

Kedvenc szakácskönyveimet szeretném bemutatni.
Már több mint két éve többnyire vegetáriánus étrenden élek, tejmentesen és havi 1-2 alkalomtól eltekintve, tojásmentesen. És többnyire gluténmentesen is.
Mielőtt váltottam volna, már olvastam, próbáltam a nyers étrendet. Tetszett is, érdekes is volt, finom is és jól is éreztem magam. De a családnak így is úgy is főzni kellett, sokszor nem maradt időm, energiám még külön hamar készíteni magamnak valami nyerset, meg hát nem is éreztem úgy, ezt hosszú távon folytatni szeretném, így ez alkalmi érdekesség maradt. Igaz, igyekeztem jobban odafigyelni arra, hogy több nyers étel kerüljön a tányéromra.

Aztán még úgy 15 évvel ezelőtt beszélt nekem a főnöknőm a mezőménesi egészségközpontról, ő járt is párszor ott. Ez a központ kiadott egy szakácskönyvet, ami megjelent magyarul is. Ezt vettem meg, mikor áttértem vegetáriánus étrendre.
A román nyelvű új kiadás minden recept alatt jelzi a kalóriákat, van megjegyzés cukor- és szívbetegségben szenvedőknek. A magyarból ez elmaradt, gondolom azért, mert ez még az első kiadás, nem volt szükség új kiadásra, mint románul. De így is nagyon jó könyv. A könyv első része, majdnem a harmada elmélet. Aztán pedig következnek a receptek.
A receptekben nem használnak állati eredetű alapanyagokat. Van benne finom kalácsrecept tojás és tej nélkül. Nagyon szeretjük. Hummuszt is az itt leírt recept alapján készítek. Jó ötletelőnek. Több receptet kipróbáltam, illetve átalakítottam, az én, mi ízlésünk, igényünk szerint.

A másik két román nyelvű könyvnek ugyanaz a szerzője, Elena Pridie.
Az egyik könyv a "Rețete pentru sănătatea noastră" (Receptek egészségünkért). Ennek is az első fele elmélet, aztán következi 500 recept, ami nem tartalmaz állati eredetű alapanyagokat. Az elmélet nagyon közel áll ahhoz, amit dr. Mărginenu mond az előadásaiban.
A másik: "Deserturi vegetariene" (vegetáriánus desszertek), 700 recepttel. Ez a második könyvcím teljesen megnyugtatott, hogy lehet tejtermékek és tojás nélkül is finom édességeket készíteni. Nem próbálkoztam tortákkal, krémes receptekkel, csak egyszerűekkel. De nagyon finomak, s ha az ember nem tudja, nem is gondolja, hogy a süti nem tartalmaz semmi állati eredetű alapanyagot. Egy ebből a könyvből való receptet alakítottam át gluténmentes kekszé, amit itt nálunk  mindenki szeret, még sose sikerült eleget sütnöm belőle. A receptek kevesebb cukrot tartalmaznak szerintem mint klasszikus társaik, de én még ennek is elhagyom a negyedét, harmadát, és mégis szeretik a gyerekek. Igaz az a román mondás, ami azt mondja, hogy az ízlésünket is nevelni kell. Ez a mi feladatunk, nem pedig édességgyártóké, ismerve a cukor káros hatásait. Szerintem, ha tudtok románul érdemes belelapozni ezekbe a könyvekbe, akkor is ha nem akarjátok elhagyni az állati eredetű ételeket, de talán érdemesnek tartjátok kicsit egészségesebben finoman étkezni.

Tél

A havazás miatt másodfokú, narancssárga riasztás adott ki a meteorológiai szolgálat. Péntek estétől ma délig hullt a hó, itt nálunk az udvaron 45 cm. Rengeteg havat lapátoltunk. Ma reggel is mesebeli tájra ébredtünk.

Volt havazódás, hógolyózás, szánkózás, iglu építés és persze hólapátolás a kapu mindkét oldalán. Izomlázunk van. A gyerekeknek a hócsatától, nekünk a lapátolástól.

Megjött

az első hó! Előkerült szánkó és hólapát.

Pedig délelőtt még cinkéket lestünk a teraszon, a legkisebbünk még a rollert is elővette.

Hallottuk az előrejelzést, hogy holnapra megjön a hó. És megjegyezték a gyerekek, hogy hány centit ígértek a rádióban s beszélték, hogy az mennyi is, lehet-e szánkózni, hógolyózni. Mert ők már rég erre várnak. Számukra ezt jelenti a tél.

Aztán egyszer csak elkezdett szállingózni valami apró, fehér. Játék közben újra és újra az ablakhoz szaladtak. Majd vacsora után először a gyerekek mentek ki. S lelkesedésük rám ragadt.

Csak ki akartam lépni az udvarra, látni, érezni a havat.
Elővettem a szánkót, de még nem volt elég vastag a hó a járdán. Ezért szánkó nélkül vettük birtokba az utcát. Senki nem volt kint rajtunk kívül. Egy autó hagyta halvány két csíkon kívül nyomtalan volt a hó. Elindultunk. Varázslatos csillogás vett körül. Ropogott a hó a lábunk alatt. Körbejártuk a házunk előtt és mögött körbefutó utcákat. Az hóval takart üres telkek puha fehérségétől úgy  éreztük, mesében járunk.  Hógolyó repült el mellettem. Gyermekeim között lépdelve a puha hóban, fáradság, gondok ellenére, kis időre ámuló gyerek lettem.
Ez ajándék.

Olvasni jó!

Rég nem írtam már az olvasmányaimról.
Év vége felé közeledve átnéztem az idén kiolvasott könyvek listáját. Van néhány könyv, ami meghatározó volt, amire most is jól emlékszem. És van sok, ami csak töltelék volt, kellemes időtöltés.
Egyes könyvekről másoktól olvastam, hallottam ajánlót, volt amit ajándékba kaptam. Néhány rajta volt a hosszú "Elolvasnám" című listámon. Másokra csak úgy rábukkantam, kíváncsiságból belelapoztam, majd többi olvasmányaim félretéve végigolvastam. Olvastam a gyerekeknek és elolvastam olyan könyveket, amelyekre ők mondták, hogy érdekes, szeretik olvasni.

Megpróbálok írni néhány nem mindennapi könyvről ebből az évből.

Még januárban olvastam Dóra Melinda Tünde: Kertkaland c. könyvét. Valaki ajánlotta. Nagyon tetszett. Meghatározó volt abban, ahogy idén kertészkedtem. Persze az én kertem nagyon kicsi. Nem készítettem olyan 1m x 1m -es ládákat sem, de máshogy osztottam be a kert egy részét. S nekem jót tesz a változatosság. Tél végi kerttervezésemkor ez a könyv is mellettem volt.

Egy másik érdekes könyv számomra: Michael Greger és Gene Stone: Hogy ne halj meg című könyve. S micsoda alcíme van! "Tudományosan bizonyított módszerek, amelyekkel megelőzhetjük és visszafordíthatjuk a betegségeket." Tudom, hogy ma már minden bebizonyítható tudományosan és annak az ellenkezője is. Nem is akarok meggyőzni senkit semmiről, mert nem vállalhatok felelősséget senkiért, csak magamért. A könyv Dr. Marginean előadásait juttatta eszembe. Persze ez a könyv nem olyan szigorú, mint az orvos. De jól esett az orvos jó néhány elvét magyarul megfogalmazva olvasni. Bár nem csak a táplálkozás határozza meg az egészségünket, azt hiszem, nem mindegy, mit eszünk. Az időskori krónikus betegségek sem egyik napról a másikra alakulnak ki.  Évtizedekig alapozzuk az életmódunkkal, aztán egyszer csak rájövünk, hogy betegek vagyunk. Tehetünk ez ellen valamit? Kitolhatjuk-e egy kicsit az öregkori krónikus betegségeket? Talán megér egy próbát. Nekem tetszett erről olvasni, gondolkodni.
A könyvnek két része van. Az első részben arról ír, hogyan lehet elkerülni, megelőzni bizonyos betegségeket. A második rész pedig sorra veszi azokat az élelmiszereket amelyekből jó, ha napi rendszerességgel fogyasztunk, melyikből mennyit, hogyan. A szerző szerint minden nap jó lenne fogyasztani babféléket, bogyós gyümölcsöket, egyéb gyümölcsöket, keresztes virágú zöldségeket, zöldségeket, leveles zöldségeket, lenmagot, dióféléket, fűszereket, teljes kiőrlésű gabonaféléket, eleget inni, és naponta mérsékelt intenzitású testmozgást végezni.
Nekem tetszett a könyv. Nem tudom, hogy minden igaz-e, hisz nehéz leellenőrizni a tanulmányokat és vannak ellenvélemények, mindent alá lehet támasztani a megfelelő tanulmánnyal, illetve a tanulmányok értelmezése is igazi művészet, ki ezt von le, ki azt ugyanabból a tanulmányból, attól függően, hogy kinek mi az érdeke. Annyira nehéz ez a téma! De a saját egészségünkért mi felelünk. S ezzel kísérletezni igencsak hosszútávú kísérlet, mire levonjuk a végkövetkeztetést már nem igen lesz lehetőségünk változtatni, bár remélhetőleg bölcsebbek leszünk. Ezért meggondolandó mit teszünk és eszünk. Szóval ez a könyv könnyű olvasmány dr. Margineanu előadásaihoz képest, ami csak románul elérhető és bizony néha kíméletlenül szókimondó. Érdemes legalább elgondolkozni a témán, hisz nem kell egyetemi végzettség ahhoz, hogy megértsük sokszor a saját kezünkkel teszünk rosszat magunknak. Lehetne-e másképp?

Egy harmadik olvasmányélményem a Világjárók sorozatból: Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon, a Kon-tiki expedició. Én még csak nem is emlékszem, hogy hallottam volna erről az expedícióról. Egy antikváriumban találta és vette meg a könyvet a férjem. Jó régi könyv! De nagyon élvezetes olvasmány volt. Rég nem olvastam ilyen érdekeset, izgalmasat. Hihetetlen, hogy csak egy tutajjal el lehet jutni Peruból Polinéziába! Micsoda kísérlet volt! Milyen bátrak voltak akik belevágtak, bátrak és nem vakmerőek, mert alaposan utánajártak az utazás mikéntjének.

Hát... ezek az emlékezetesebb olvasmányaim az év első feléből.

UNO

Nem kell egy játéknak nagynak és drágának lennie ahhoz, hogy gyakran és szívesen elővegyük.
Az elmúlt hetek leggyakrabban asztalra kerülő játéka az Uno volt. Régi, elfelejtett és sokszor újra elővett játék.

Játszottunk a junior kártyákkal, amikor a soron levő legkisebbet tanítottuk unózni, a kis méretű kirándulós kártyákkal, amikor kirándultunk és leültünk pihenni és a klasszikus kártyákkal, melyeknek doboza rég tönkrement. Játszottuk ketten, hárman, négyen, hatan,kicsik és nagyok.
Egyszer régen valahol tízen is játszottuk. Az aztán pörgős és hangulatos volt!
Játszottuk kíméletesen és játszottuk gyorsan, belecsapósan, cserélősen és továbbadósan.
Az elmúlt hetekben itthon legkisebbünk kérésére főleg ez utóbbi belecsapós, cserélős, továbbadós változatot játszottuk. Pihentető, rövid, könnyed,nem igényel nagy stratégiát. Szívesen játszunk unot szinte bármikor.
Legkisebbünk 5 évesen pár perc alatt megtanulta a számokat felismerni nullától kilencig hibátlanul s egy életre, csak hogy a nagyok bevegyék őt is a játékba egy szombat reggel anyósomnál. :)

Szóval, Uno-ra fel!

ma

Szürke az ég, sáros a föld. Kevés a fény. 

Évforduló!

Nem, nem felejtem el! Két éve bukkantam rá a bullet journal-ra.
Akkoriban egy hatékonyabb határidőnaplót kerestem.
Szinte minden évben volt határidőnaplóm: standard bolti, igeverses, kisebb, nagyobb, színes és sorolhatnám. De az utolsót kis zsebméretűt kivéve, amit mindenhová magammal vittem, egyiket sem használtam rendszeresen és kitartóan egész évben.
Két és fél éve,  bukkantam rá a filofax-ra s azt hittem, ez az, ami kell nekem, mert rugalmas és személyre szabható. Meg is próbálkoztam vele. Több mint negyed évig használtam és nagyon szerettem a kis gyűrűs füzetemet.
Ebben az időben filofax témában keresve bukkantam rá a Bullet Journal-ra.
Csak kíváncsiságból próbáltam ki, hogy lássam, miben más, mint a filofax, melynek lapjai cserélhetők. Egy egyszerű (legolcsóbb) matek füzetre egy színes lapot ragasztottam borítónak és már írtam is bele. Cikkeket, videókat néztem s közben megértettem hogyan kell bullet journalt vezetni. Több, mint négy hónapig használtam a füzetet, mire tele lett. Ebben a füzetben próbáltam, tanultam Ryder Carroll módszerét. Füzetem nem művészi napló lett, amilyet sokat látni a neten, hanem egy eszköz, ami kéznél volt, naplónak, jegyzetnek, listáknak s még ennél is többnek.
Annyira megkedveltem ezt a módszert, hogy azóta folytatom. Most a harmadik füzet végénél járok.

S nagy örömömre valaki megajándékozott Ryder Carroll könyvével is, ami nem rég jelent meg magyarul. Most ezt olvasom. És folytatom ezt a naplózást, míg csak lesz egy füzetem és egy írószerem.

December: havi tervezőm.

Megjött

hozzánk is az első hó. A reggeli esőből havas eső lett. Aztán leckeírás közben egyik gyerek felkiáltott: hull a hó! Ez szünetet is jelentett a két kisebbnek, akik nagy lelkesedéssel húztak csizmát, kabátot, sapkát, mert az tél első havazását nem elég látni, érezni, ízlelni, tapintani, átélni kell. Ez a gyerekek csodája.

Játék, megunhatatlanul

Egy régi, már elfelejtett játékot vettünk elő a napokban és jókat játszottunk újra. Ez is azt bizonyítja, hogy nem mindig a drága a jó.
Valamikor Sárosdi Virág blogján olvastam a Digit-ről. Játszottunk is vele akkoriban. Aztán valahogy -talán mert a doboz is kicsi és mert inkább olvastunk - elfeledkeztünk róla. Most, hogy újra rátaláltunk, felfedeztük, olyan, mintha lenne egy új játékunk.
A játék egyszerű. Az öt botocska közül egy elmozdításával kell egy olyan formát kialakítanunk, ami egy a kezünkben levő kártyákon van.

El kell mondanom, hogy az a gyerekünk, akinek a Dixit a kedvenc játéka, nem rajong ezért a játékért, de a hatévesünk szívesen játszik ezzel is.


Egy másik elfeledett játékunk az Upwords. Ezt egy ismerőstől kaptuk, mert neki nem kellett vagy nem tetszett. Szókirakó játék, és román nyelvhez vannak benne a betűk. Jól illik a román nyelvhez, sok szó esetében egyetlen betű megváltoztatásával másik értelmes szót lehet alkotni, így nem csak síkban rakhatunk ki szavakat, hanem felfele is lehet építkezni.
A román nyelv játékos gyakorlásához használjuk. Nagyon jókat játszunk, még azzal a gyerekkel is, aki amúgy nem szeret románt tanulni.

Még egy játék, amivel már évekkel ezelőtt szemeztem, de aztán valahogy elfeledkeztem róla, most viszont az Auchenben találtam rá, 25 ron:  Pentago. Egy mozgatható tábla, fekete és fehér golyók. Leteszel egy golyót, elforgatod a tábla egyik részét. Akinek hamarabb lesz öt golyója egy sorban, az nyert. Szívesen játszunk vele azért is, mert rövid, pár esetleg néhány perces játék. Délután, tanulás után, mikor még nem kívánunk komolyabb és hosszabb stratégiai játékkal játszani, egy cikóriakávé, tea, süti mellett elfér ez is az asztalon. Két személyes. Ez sokszor előny.

"Anya, nyertem!"

ma

Megérkezett a hideg, az eső, az ősz. Családunkból négyen már megküzdöttek az őszi megfázással. Úgy érzem, én következem. Puha takaró, egy jó könyv, finom, meleg tea...

Felix Salten: Bambi gyermekeiből olvastam fel ma. Ilyeneket is:
"A nehézségeknek is megvan a maguk értéke. ... Én nem szeretném, ha hiányozna az életünkből a megpróbáltatás, a veszélyek, a hideg meg az éhség... A megpróbáltatások csak erősebbé tesznek... A gondtalan dúskálás csak elpuhít..."

Egy napsütést ígérő őszi reggel.

Kedvenc játék

Már írtam, hogy újra divatba jött nálunk a társasjáték.
Előkerültek a régiek is és újakkal is bővült a készletünk.
Kevesebbet olvasok. Kevesebb mesét néznek a gyerekek és kevesebbet neteznek. Én még több dologgal vagyok elmaradva, mint eddig, de van amivel fájó vállammal nem is lenne jó foglalkoznom. A "ne nézz annyi mesét!", "ne játssz a tableten!", helyett társasjátékozásra nem tudtam rávenni a gyerekeket csak úgy, hogy "Társasozzatok!" De úgy már igen: gyertek, játsszunk! És már ők is hívják egymást és találnak is valakit és valamilyen játékot, ami mellé szívesen leülnek.

Hogyan keresek jó társasjátékot?
A jatszma.ro oldalon olvasok róluk és ha van, megnézem a játékot bemutató videót (rendeltem is már tőlük). Szeretem a  "Mit játszunk?" youtube csatornán levő bemutatókat, de máshol is lehet ilyeneket találni. A boardgamegeek.com oldalon is lehet tájékozódni.

Hol vásárolok? Ahol olcsóbb. Ha már kinéztem magunknak egy játékot (van egy kis listám, hogy melyek érdekelnek), akkor megkeresem hol olcsóbb és eltervezem, mikor lehetne megvenni, esetleg a családban ki milyen játéknak örülne, ha ajándékba kapná.
Egyik kedvencünk, az Azul pár napig az elefant.ro oldalon volt féláron, amúgy most a  Kauflandban a legolcsóbb. Néha jó kedvezmény van a Diverta online boltjában egyes játékokra. Van ami jó áron van a Carturesti online könyvesboltban - bár itt kevésbé.  A happycolor.ro -nak van itt közel boltja, ahol meg lehet nézni a játékokat, mert néha jó látni, kézbe venni őket.
De talán a legtöbbet a bemutató videók jelentettek, illetve ha egy ismerős azt mondja, "az jó, nekünk bevált" vagy amit sikerül valahol máshol kipróbálni. Így lett pl. kedvec a "7 csoda", az" Azul". A nyelvfüggetlen társasokat érdemes ott megvenni, ahol olcsóbb, ami nem nyelvfüggetlen, mi szeretjük ha magyar nyelvű a játék.

Egyik kedvenc játékunk a "Kingdomino", ezzel is az "Azulhoz" hasonlóan szinte pihentető játszani. A játék kivitelezése is gyönyörű, a színek telítettek, öröm kézbe venni. Ez is 2-4 személy számára készült, játékidő 15 perc. A rövid játékidőnek is nagy szerepe van abban, hogy gyakran asztalra kerül a játék. Leginkább ketten szeretjük játszani. Nálunk gyakran előfordul, hogy csak 2-3 személy akar játszani, mert van aki nincs itthon, van aki tanul, van aki inkább olvas vagy épp nem szeretne játszani. Jó, hogy vannak ezek a két személlyel nagyon jól működő játékok.

A régi játékokkal is öröm játszani. Ma olyan klasszikusok kerültek elő, amiket még nagytatámmal is játszottam fiatalabb koromban. Ezek a malom és sakk.

Gyönyörű az ősz

erre felénk. Már hidegebb van mint a múlt héten, érezzük, hogy ez már ősz.
Sokáig örülhettünk a virágoknak.
Még van a kertben paprika, körömvirág, menta, zöldhagyma, saláta.
A naspolyát még nem csípte meg a fagy.
Ma zongoraórán Flóra néni finom sült birsalmával várt bennünket. Holnap piac nap lesz nálunk, remélem lesz birsalma, készítsek én is.

Szanaszét

hevernek a könyvek, itt is ott egy, kettő, három. Mindenki olvas, itt ezt, ott azt, belelapoz ebbe is abba is.
Már többször gondoltam arra, hogy összeszedem, megszámolom, lefotózom egy-egy nap könyvkavalkádját.
Múlt hét egyik napján, ami vakáció is volt, ez a kép készült (tablett, könyvolvasó - volt aki épp azon is olvasott):

Nem fagyott, de befagyott

A mai erdei séta után úgy érzem megkaptam minden szépséget, amit az ősz adhat. Napsütés, madárcsicsergés, meleg (25 fok), szebbnél szebb színű levelek (lehet szép az, ami meghalt?), lábunk alatt zörögő avar, pad és asztal a pihenni vágyóknak. Csak hogy érezzem itt vagyok még a Földön, néha hallottam valami olyasmit, hogy mikor megyünk már haza, merre van a kijárat, elfáradtam, induljunk már... De ezektől eltekintve szép volt.

Tanultam mostanában egy új kifejezést: periarthritis humerosclapularis. Nem szeretem az ilyen hosszú és idegen kifejezéseket. De ennek most nagyon megörültem, mert végre nevet kapott a hónapokkal ezelőtt hozzám beköltözött fájdalom, ami az előjelzések szerint még hónapokig itt marad. De vigasztal, hogy mások is túléltek már ilyesmit, a gyerekek ortopéd orvosa,  egy gyógytornász, egy fogorvos, egy rokonom s még ki tudja hányan, hisz a fájdalom nincs mindig az arcunkra írva. Az mondták türelem, ezt ki kell várni. Hát igyekszem. Azért most már jobban alszok, mint az elmúlt hónapokban, kicsit jobban tudom mozgatni a karom, de még mindig erősen korlátolt a mozgásom.

Nem tudtam, hogy ennek a kórképnek van szép magyar neve is: befagyott váll szindróma.
Ahogy a neten kutakodtam a témában, egy helyen azt olvastam, hogy a gyógyulás ideje minimum 1,5-2 év. Remélem ez azért túlzás, de hónapokra lehet számítani.

Egy ismerősöm mondta többször is, a "hogy vagy?" kérdés kapcsán, hogy 40 után ha valami nem fáj, már nem élsz. Nem hittem neki, s nem értettem, miért túloz ennyire. De az idei nyár óta már gondoltam én is arra, hogy talán igaza van. Bár mégis, nem kellene ennek így lennie.

Itt találtam néhány gyakorlatot, ami bár nem tesz csodát, de segíthet.

Sok mindenről írnék még, ami érdekel, foglalkoztat, de mivel vége az őszi szünetnek, nem tudom, mikor lesz még időm.

Mert vakáció van

Előkerült az asztalra egy nagyobb puzzle. Csak vakációban vesszük elő az 1000 vagy ennél több darabosakat, mert nehéz nélkülöznünk egy asztalt.
Két és fél nap alatt raktuk ki.
Apa meglepetten nézte a kirakott képet, mert ismerősnek tűnt, aztán azt mondja, én már sétáltam ezen az utcán. :)

Mostanában gondoltam már arra, hogy hiába tartunk itt annyi puzzlet, mert a gyerekek már megunták, rá se néznek, a kisebbeket kinőtték, jó lenne eldobozolni, odaadni egy részét. Legnagyobbunk szerette és szereti leginkább a puzzle kirakását. Viszont az elmúlt héten valahogy előkerültek, majdnem mindet kirakták, a gyerekszobákban alig lehetett járni a sok szép kirakott képtől. Kirakták, elpakolták. Gondoltam most egy ideig nem kell majd nekik, eldobozolhatom őket, de legkisebbünk kért, hogy hagyjam elő, mert ő még ki szeretné rakni. :)

S kirakták a bevásárlóközpontban a kasszánál kapott épületekből a várost. Még valakitől mg kell kapják az egyetlen hiányzó épületet, s teljes lesz a kép.

Ez a vakáció a kirakózás, az olvasás és a társasozás, jegyében telik.

Játék, játék és játék

Különös ez az ősz.

Nem emlékszem ilyen furcsa őszi időjárásra, mint ebben az évben. Meleg van, szokatlanul meleg október végéhez.

Továbbra is úgy érzem, repül az idő. Többször gondoltam, hogy írok ide különböző témákról, de maradtam az elszálló gondolatokkal s egyéb fontosabbnak és sürgősebbnek tűnő dolgokkal.

Tanulok a gyerekekkel, hozom-viszem őket, főzök, a kertet elhanyagoltam. Van, hogy úgy érzem, az egész nap egy nagy rohanás volt, estére elfáradok. Külön öröm, ha leülhetek kicsit magamnak olvasni.

Most arról akarok írni, hogy ezen az őszön újra felfedeztem a társasjátékozás örömét.

Az egész a családi találkozón kezdődött, amikor alkalmam volt megismerkedni pár új társasjátékkal, más játékokról meg hallani, hogy "az is nagyon jó". Aztán a neten még informálódtam, boltokban körülnéztem. Vettem pár játékot, gyerekek szülinapra és egyesek saját zsebpénzüket is erre fordították. Így mostanában jókat játszunk, amikor van időnk. Most például iskolai szünet van.

Ami számomra nagy öröm, hogy így nagyban visszaszorult a netezés, tableten való játszás, mesenézés. Nyár végére - a vakáció adta szabad idő miatt is- úgy éreztem, túl gyakran kérdezik, hogy lehet-e játszani a tableten, minden nap mesét akartak nézni. Az egyszerű tiltásnál, korlátozásnál  többet szerettem volna adni nekik. Erre a szükségre lett jó válasz a társasozás. Unalom ellen, ha nem lehet netezni, tabletezni, akkor jókat lehet együtt játszani. Persze gyakran én is leülök velük. Nem elvesztegetett idő, hisz együtt játszunk. van kooperatív játékunk is, ahol nem egymás ellen, hanem egymást segítve játszunk. S előkerültek a régi játékok, amiket valahogy nem találtak érdekesnek a tabletre letöltött játékok mellett.

Szóval, felfedeztem, hogy vannak jó családi társasjátékok, gyerekeknek, felnőtteknek, túl az Uno-n, Catan-on, Ligretto-n, Qwirkle-n. Nézzetek körül, próbáljátok ki!

Ez volt a nyári ízelítő a modern társasokból: 7 csoda.

 A családi találkozó után ajándékként beköltözött hozzánk. Egyik ritka játék, amivel mind a hatan szívesen játszunk. Bár 10 éves kortól ajánlott, nálunk a 6 éves is megértette s szereti ezt a társast. Játékidő: 30 perc. 3-7 személy is játszhatja, tehát nálunk belefér az egész család. :)

Egy mások új kedvenc az Azul, idén év játéka díjat is kapott. 2-4 személy is játszhatja. Nálunk leggyakrabban ketten játszanak vele.

Mivel nem épp olcsók ezek játékok (ez is relativ), érdemes keresni, kivárni egy kedvezményt, előre informálódni, hogy milyen a játék. A jól eltalált játék viszont sok örömet tud hozni, ha van kivel játszani.

Vége van a nyárnak...

Elmúlt a nyár, a vakáció.
Sok örömünk volt ebben a hónapban is. Sikerült megszervezni és megtartani a családi találkozót a Belis tó közelében, Jósikafalván.

Ahogy közeledett a mai nap a gyerekek egyre tudatosabban igyekeztek kihasználni az idejüket, sokat társasoztunk, felolvastunk a legkisebbnek.

Végre megtörtént amit már nagyon vártam: a legkisebb is elkezdett csak úgy olvasni, magának, aztán pedig valamivel később elmesélte nekem a történetet. Kezdődhet az iskola!

Július, variációk virágra.

Itthon.

A Hargitán.

Prahova völgye.