mármint a Cernus könyve? - kaptam a kérdést egy kommentben s mert hosszú lett a válaszom, hát bejegyzés lett belőle.
Úgy másfél évvel ezelőtt még semmit sem mondott nekem a Csernus név. (melyik bolygón is élek?) De aztán valahogy észrevettem, olvastam ezt-azt róla, tőle.
A könyvről nem akartam még véleményt írni, mert nagyon gyorsan olvastam át. Még most is gondolkozom, "emésztem". Aztán nincs is itt kéznél, hogy belenézzek, tehát csak az emlék marad, ami nem annyira megbízható, mint az, ha belelapozhatnék, hogy azt mondjam: ezt írja...
El lehet olvasni, ha az ember el tud tekinteni a szerintem nem épp finom kifejezésmódtól. De lehet van akinek ez nem ígénye. (nekem igen, így hát kicsit nehéz volt elolvasni, szóval volt amit el sem olvastam)
Nem értek mindennel egyet, de vannak benne jó dolgok.
Jó: úgy éreztem, az a célja, hogy az olvasó vállalja a felelősséget az életéért, hibáiért, és merjen változtatni. De úgy érzem ez a változtatás a párkapcsolatok területén inkább a válást jelenti, mert jobb egyedül mint egy rossz házasságban, s ha az ember kilép a rossz kapcsolatból rendezi problémait, kiegyensulyozottá válik, akkor megtalálja a kiegyensúlyozott hozzáillő párt vagy az fog rátalálni. Egy érdekes gondolat, hogy ha a nő (vagy a férfi) nem egy kiegyensúlyozott, érzelmileg felnőtt személy akkor egy ugyan ilyennel fog társulni, ebből meg mi jó lehet? Jó kapcsolathoz érzelmileg felnőtt személyek kellenek. Ez igaz. De a valós életben soksor nem így van. Aztán sok érdekes és szerintem megfontolandó dolgot felhoz, mint a másik kihasználása, a hét nőbűn (amit nem tudok most felsorolni, de említi az öznést, lustaságot, stb.) Szerintem gondolkodásra serkent, DE
Ami nem tetszett, hogy nem ad esélyt a rossz párkapcsolatnak. A házasságnak sem. Vajon tényleg így van? Nekem nincs ebben -mármint házassági tancsadásban- gyakorlatom, nem tudom, hogy a valóságban hogyan működik ez. Azt tanultam és megértem, hogy egy házasságban ha az egyik fél változni kezd ez magával hozza a kapcsolat megváltozását, ami a másiknak valőszínű kényelmetlenséggel jár, tehát ellenáll, ezért válik szükségessé a válás. Belegondolni is rossz milyen az, ha az egyik fél alkohol vagy drogfüggő vagy... (azt írja, az alkoholfüggő társa egy kapcsolatfüggő). Mégis akarom hinni hogy van más megoldás is, mint a válás. Úgy értettem meg, hogy Isten komolyan veszi a házasságot és a hűséget. A házasság egy szövetség. Egy szent Isten aki a szövetséget megtartja... Az ember meg fütyül az adott szavára ha jönnek a nehézségek, amik szerintem minden esetben mind a két fél hibájából következnek (nem zárom ki a szabályt erősítő kivételt). (A könyvből: hogy utólag az ember rájön, hogy ha a legelején felfigyelt volna néhány figyelmeztető apróságra elkerülhette volna a bajt..., de nem, olyankor se lát se hall...) Huhh nagyon nehéz téma ez... Csernus könyve után azzal a benyomással maradtam, hogy ha nem mennek úgy a dolgok, hogy nekem jó legyen, boldog legyek, akkor ki kell lépni, mert rövid az élet... Igaz, azt is mondja, hogy boldog a kapcsolat nem marad csak úgy magától az, azért tenni is kell valamit... De én amondó vagyok, legfőképp magamnak, hogy a ha szükséges, a házasságot menteni kell, javítani ha úgy tetszik, nem pedig feladni. Persze ehhez is kettőn áll a vásár. Nem azt mondom, hogy ha nem mennek jól a dolgok, akkor nyugodjunk bele stb. A boldogtalan rossz házasságok nem jók. Házasság vagy boldogság. Inkább boldogság és házasság. Tény, hogy a házasság nem feltétele a boldogságnak. De a személyes boldogság feltétele a boldog házasságanak. Vagyis a házasság nem megoldás szemályes belső bajaimnak.
Mit is akartam mondani? Szóval még mindig gondolkozom. De a könyvet csak felnőtteknek ajánlanám, érzelmileg felnőtteknek. Akik nem tartoznak ebbe a kategórába, azok kerüljék a házasságot.
Ps1: Azért jó a könyv, mert gondolkozásra késztet és talán nem csak... örülök, hogy elolvastam, sok gondolatot elindított bennem, gondolkozom és gondolkozom...
szeretnék "elmenekülni".
