és szóbaálltam egy kamasszal... Úgyanis nehezen kezdeményezek beszélgetést nem közeliekkel és inkább hallgatok semmint időjárásról, divatról, receptekről beszéljek csak azért, hogy kitöltsük a csendet. De most arra gondoltam, hogy teszek egy próbát, mert a kamasz épp várt, annyira ismertem, hogy tudjam neki sem könnyű beszélgetést kezdeményezni. Esetlen kérdezz-felelek volt, ... de végül nem is volt olyan rossz. Nekem inkább elgondolkodtató.
Mivel kötöttem le magam kamaszként, amikor úgy éreztem végtelen idő áll rendelkezésemre? Olvastam, kézimunkáztam, naplót, leveleket írtam...
Amit most megtudtam: unalmas a kamasz-élet. A suli az élvezet, mert lehet szórakozni. Olvasni nem szeret. Dolgozni? Mikor hogy, attól függ... Kedvenc tantárgy? 1, mert a tanárnővel jól kijönnek. A többi... hát a tanárok is... (ebben egyetértettem, mert iskolai tanár mellett nekem is egyedül kínlódva kellett megtanulnom az anyagot a felvételire, másik tantárgyból pedig, ami addig érdekes volt, értettem, amikor sulit váltottam nehézzé vált s amivel maradtam nem a tanárnak köszönhető, hanem amit egyedül próbáltam megérteni, tanulni - de hát az nagy erőfeszítés egy kamasznak, azzal az energiával jobb lett volna nem járni suliba...)
Milyen lesz gyermekeim kamaszkora? Kicsit rajtam is múlik...
Nem kicsit múlik rajtunk, hanem nagyon! Minden szempontból fontos, hogy honnan jött a gyerek, mit látott, hová térhet vissza egy egy rosszul sikerült húzás után.
VálaszTörlésNagyon fontos a szülők szerepe, és ezt a mai szülők nagyon elodázzák, nem hiszek el, hogy alakíthatják az életét már kicsi korban ott lapul mindkét véglet, ha hagyják nagyon elfajulhat! És ami igaz az igaz a mostani gyerekeket hagyják! Sajnos, nőnek mint a réten a katáng!