ezen az éppen tovatűnő nyáron. Ezt abból gondolom, hogy évek óta nem volt türelmem, kedvem, időm leülni kézimunkázni, de az elmúlt hónapban valahogy megtalált a kedv és az időt is rászántam. Persze ez azzal jár, hogy megint alig jut idő az olvasásra, a vasalatlan nem akar fogyni, inkább csak gyarapszik, a kert is... De nem lehet mindent. Minden nap 24 óra áll rendelkezésre munkára, örömre, életre.
Egyik nap, amikor valami cérnára volt szüksége az egyik lánynak és elővettem a dobozt a horgoló- és kötőtűkkel, cérnákkal, kezembe akadt egy megkezdett keresztszemes kézimunka, amit évekkel ezelőtt mamám adott, hogy hátha én vagy a lányok kivarrják, mert ő már nem lát jól. Még a cérna is be volt fűzve a tűbe, s az anyaghoz hozzátűzve pár minta egy régi lapból.
Iskolás koromban varrtam utoljára keresztszemes mintát, egy nagy katicabogarat, kézimunka órán. Most, ahogy a megkezdett munkát kézbe vettem, gondoltam elvarrom a már befűzött cérnát. Aztán gondoltam befejezem a sort. Közben kedvet kaptam, hogy még valamit varrjak hozzá. Vajon mit varrt volna mama? Az éjjelilámpa alatt egy mama varrta keresztszemes terítő van. Tudnék-e én is hasonlót varrni? Újra éreztem azt az örömet, amit a kézimunkázás ad. Ezért folytattam, míg úgy éreztem betelt az anyag. Öröm volt számomra mintát tanulva öltést öltéshez igazítani.
Olyan rég hiányzott az öröm, amit a kézimunkázás ad! Az élet állandó változás. A gyerekek nőnek, már nem kell állandóan mellettük lenni, sőt már akár együtt, egymás mellett is kézimunkázhatunk. Így kedvet kaptam még kipróbálni kisebb darabokon a keresztszemes varrást, mielőtt valami nagyobb munkába fognék.
De a legjobb az, hogy látva az örömömet, ahogy gyakran kezembe vettem az éppen megkezdett munkát, legkisebb lányom elém állt, hogy adjak neki is anyagot, tűt és cérnát, mert ő is akar varrni. És varr, örömmel, türelemmel. Példája ez annak, hogy amit megélünk, azt akaratlanul is átveszik a gyerekek, megtanulják, mert nem lehet másképp. Sajnos ez érvényes a jóra és a rosszra is amit eléjük élünk. Ezért úgy gondolom, Isten kegyelme nélkül nem tudnék élni. És nagyon-nagyon örülök, amikor látom, hogy valami jó és szép továbbadódik, ahogy én is láttam és tanultam most ők is láthatják, kipróbálhatják, megkedvelhetik... továbbélhetik.
