Jézusom, áldozatodra gondolok... -ezt az éneket dúdolom. Mai olvasmányom pedig az Ézsaiás próféta könyvének az 53. része.
"Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt és nem gondoltunk rá; pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a bűntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás könyve 53. részből, Károli revideált ford.)
Nagyon szeretem ezt az ünnepet a szomorúságával és örömével.
Ráadásul ebben az évben erre felénk nagyon szép a tavasz.
