Most Anitáról írok.
Két napja megosztottam vele a szudoku örömét :). Itt. 4x4-es táblán játszik számokkal és képekkel. Nem mindig megy neki könnyen, de ma egyszer sikerült egyedül jól kiraknia 1 perc és 40 másodperc alatt. Tetszik neki, de nem játszik egyszerre sokat, belefárad. De újra és újra kéri. Én csak megmutattam neki.
Ezt nem azért írtam, hogy a blogomat olvasó kedves anyukák azt mondják: ez igen! de ügyes! Inkább úgy magamnak, mert mióta blogozok már nem naplózok. És minden gyerek más, egyedi. Anitának nem megy a mesemondás, inkább csak a hallgatás, versmondásban se jeleskedik, bár szereti az énekeket, Józsi néha kétségbeesett ha hallotta 'énekelni', nehezen barátkozik... DE úgy vettük észre, szereti a matematikát. Sose erőltettük a számokkal, de 2 évesen 20 darabos puzzlét rakott ki. Aztán mikor elkezdett számolni, miután végigszámolta az újjait elkezdte számolni a lábújjait. Sajnos akkor nem blogoztam, naplót ritkán írtam sok mindent nem jegyeztem le, de úgy 2 éve úgy aludt el, hogy számolt, csak mosolyogtunk rajta, hogy 56-nál tart már és nem hibázott. Nemsokára már a 200-nál tartott, s nem volt ritka, hogy következő este ott folytatta ahol abbahagyta. Néha megkérdezte: most mi következik? Úgy másfél évvel ezelőtt egy este megkérdezte: anya, mi van a nulla előtt? Semmi-válaszoltam. De a szobában volt Józsi is és mivel nem tartotta jónak, hogy eltitkoljuk az igazségot, hát elmondta Anitának, hogy a nulla előtt minusz egy van, az előtt meg minusz kettő. S hát akkor már így kezdődött a számolás: binusz tíz, binusz kilenc, ... binusz egy, nulla, egy, kettő, három... Tavaly, mikor Gyergyóba utaztunk ezt kérdezte az autóban: anya, két négy mennyi?, három négy mennyi?... tízenöt négy menyi?... két 7 mennyi?, három 7 mennyi?... tízennégy 7 mennyi? És volt hogy elhibáztam, még jó, hogy Józsi észrevette és kijavított :).
No, most ennyi, de azt hiszem még lejegyzem néha az emlékeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?