péntek

...hogy elrepült még egy hét!
Csenge egyre többet jár úgy, hogy csak az egyik kezét fogom. Anitának is babát mond, de más hangsúlyal, mint a babáknak. Az este annyit járt a parkban, hogy itthon amikor letettem a lábára elkezdett sírni. Ma a földön ültem, Csenge pedig a lábamra támaszkodva felállt. Rövid ideig állni si tud egyedül. A parkban minden szemetet fölvenne, s néha föl is vesz. Ma pl. egy cigicsikket próbált a szájába tenni. Itthon Anita szobája (gyerekszoba lesz) a kedvence.
Anita szépen köszön amikor én köszönök valakinek. Ez nagy dolog, mert nem szeretett köszönni. S Csengivel is elmarad egy rövid ideig. Sűrgős dolgom volt ma a fürdőben, Csengét Anita szobájában hagytam az ágy mellett ülve, Anita az ágyon. Csak néhány másodperc, huppanás és kicsit határozottabb huppanás, sírás, rögtön 'Csenge ne sírjál'. Mi történt? Csenge valahogy lábraállt, Anita babáit akarta. Aztán elvesztette az egyensúlyát, lehuppant a popsijára, majd hátra esett, a feje még nehéz, az is a szőnyegen kötött ki. Hát ilyen is van. Jó, hogy közel van a földhöz. Amúgy hátraeséskor is tartja valahogy magát, próbál oldalra fordulni és a fejét behúzza. És már nem vágódik hátra, ha mérges -már pár hete.
Én olvasok és olvasok és olvasok... Jó kicsit lenne kicsit leállni. Megpróbálom.