"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."
Wass Albert
Az előbb a fenti sorokat írta ki nekem a "+1 idézet".
Én pedig azon gondolkoztam, míg Csengét altattam, és nem csak most, hanem ma, hogy milyen rossz, hogy J. nincs itthon. Meg eszembe jutott, amit egy néni szokott mondogatni, hogy a Baj sosem jár egyedül. Hát itt is egyik elmúlt, jött a másik, kétségbe estem. Cseppet sem vagyok bátor. Nagyon is félős, pánikbaesős vagyok. De végül, mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, segítséget kaptam. :)
Van néhány személy akinek érettségét, bölcsességét tisztelem. Szeretném magamnak is. De azt hiszem nem vagyok hajlandó megadni az árát. Nem szeretem a nehézségeket.
Elszomorít, hogy az, ami szép kellene legyen, nem az. Hogy sokaknak a látható fontosabb mint a lényeg. Hogy jó úgy ahogy van. Hogy nem kell a változás. Nem mintha én szeretném a változást. De néha szükséges vagy elkerülhetelen. És miért kell álarc? Persze, tudom nekem is kell. Csak úgy, önvédelemből. Vagy nem tudom...
Olvastam valahol azt, hogy "poroszos nevelés". Pro és kontra. Ez így érdekes. Más amikor saját bőrén próbálja az ember, s nem kezdheti újra, ha elrontotta.
Miért számít olyan sokat a mások véleménye? S hogy amit "hangoztatnak" az-e a 'többség'?
S hogy meg ne ártson a sok gondolkodás, jöjjenek a gyakorlati dolgok.
Ma este Klári segített a lányok fürdetésénél. És persze reggel vitte, délután hozta Anitát az oviból. -Tehát nagyon jó dolgom van.
Ma délután az édesanyám gyógyteája valóban gyógyított. :) Be kell szereznem egy jó teafüves könyvet.
Ma este mit se törődve a norbi update-tal, sütit ettem. Nem bánom, mert ezek a párosan járó bajok az előírtnál többet elvettek tőlem. :) Persze azért még nem lötyög rajtam a ruha.
Még alszok egyet arra a kérdésre, hogy holnap meglátogassam-e a dokimat.
S hogy mindezt leírtam, könnyebb lett a szívem. S most azon gondolkozom, hogy érdemes-e ilyen témátlan bloggal lopnom a rendes emberek idejét, hisz nincs benne semmi fontos, különös. Csak apróságok. Én nem tudom, egyesek hogy írnak olyan jó blogokat. S hogy szabad-e mindenfélét össze-vissza írnom?
Még megjegyzem, már csak hetet alszunk J. nélkül.
Mért lennének ezek semmiségek? Az élet ez. És a blogot elsősorban magad miatt írod, nem kötelező olvasmány, ha pedig olvassuk, az azért van, mert szeretünk és örülünk, hogy tudhatjuk mi van veletek. Na, fel a fejjel, a hét az már nem sok, gondolunk rád, nem vagytok egyedül!
VálaszTörlésKöszi. Olyan aranyos vagy.
VálaszTörlésMost mi van a lábadon? :D
hat csak irjal!
VálaszTörléses jo volt ez a poszt, mert ha mar nem tudom a bacilusaimat itthon hagyni, legalabb igy tudok rolad, rolatok :)
VálaszTörlésirjál továbra is,mindegy hogy mit,azt ami téged foglakoztat,én biztos elolvasom!!És jó éjszakát nektek a 3 lánynak!:)
VálaszTörlésKöszi, Marika, nektek is. :)
VálaszTörlésValami olyasmit mondanék, mint az előttem szólók, de amióta nincs véleményem, azóta hagyom, hogy mások jobban és szebben elmondják. Amúgy a bloggal kapcsolatban ugyanarról gondolkoztam, mint te, de mióta nincs saját véleményem stb. :))) És én még nem vagyok tibitlenül, de már valahol a szívem mélyén sírok utána. De ígérem, hogy nem fogok erről sokat írni, meg sajnáltatni magam, csak úgy mondom. :)))
VálaszTörlésNekünk van egy gyógyfüves könyvünk, amit szivesen odaadunk. Isten patikájában mindenre van megfelelő "gyógyszer". A hatásukat többször tapasztaltam.
VálaszTörlésJani, előre is köszönöm. :)
VálaszTörlés