Fárasztó volt ez a hétvége. Tegnap 6 órát ültem a suliban. És ma reggel 8-tól újra suli. Fáradt vagyok. Délben Csenge aludt egy keveset ebéd előtt, mert a korai keléstől nagyon álmos volt, ebéd után, mikor én is pihentem volna már nem akart aludni.
Este fele úgy éreztem kidőlök. Mindjárt megyek és lefekszem 1-2 órára. Aztán szeretnék még felkelni.
Újra tavasz van. Jó meleg, napos idő. Nagyon tetszik.
És nayon örülök, hogy vásárolhattam magamnak cipőt, mert ez nagyon nehezen megy nálam. Egyrészt, mert széles a lábam, másrészt meg kell tetszedjen, kényelmes kell legyen, bőrből, elfogadható árban, mert pl. az első cipő, amin megakadt a szemem 259 Ron volt, na de amint megláttam az árát, le is tettem.
Anita jobban van. Csengének most kezd csorogni az orra. Kezdem megszokni, hogy először lebegszik Anita, mikor aztán kicsit jobban lesz, kezdi Csenge. Hála Istennek, ő nem szokott annyira belázasodni, lebetegedni, az étvágya se hagyja el, és általában nem kerül sor antibiotikumra se. Na, de holnap valószínű itthon ülünk, legalább délelőtt, mert Anita még csúnyán köhög.
Na, megyek, mert ez az éjszaka nagyon rövöd lesz. Nem értem, miért kell az óramutatókat ide-oda tologatni, de főleg előrevinni?!
Az óratologatást én sem értettem, de megmagyarázta a tv, hogy ez azért van, hogy árramot, energiát takarítsunk meg, mert ha későn sötétedik nem kell felkapcsolni a villanyt. Na de attól, hogy ezt tudom még nem könnyebb átállni.
VálaszTörlésKívánok neked sok erőt mindenhez. És állítólag a gyerekek 7 éves korukra kinövik ezt a sok betegeskedést.
Hát, majd megmondom, hogy ez Anitára is érvényes-e.
VálaszTörlés:)