Az este Csenge belázasodott. Várható volt, de mégis reméltem, elkerüli a láz. Az orvosnő véleménye, hogy amíg nem kezd el köhögni, ne kapjon antibiotikumot, csak lázhúzót (algocalmin és panadol) szükség esetén, ha 38,5-nél nagyobb a láza, és 3x naponta nurofent. Az éjjel 38 foknál már beadtam a lázhúzót, mert virrasztásban nem vagyok a legjobb s így legalább mind jól aludtunk, már amennyire lehetett, mert Csenge többször megébredt.
Úgy nem szeretek nurofent és panadolt (paracetamolt) adni a lányoknak, mert ezek kész mérgek a májnak. Egyszer Anitának vettek vért 10-14 nappal azután, hogy nurofent szedett, és az ALT és AST a normálisnál nagyobb volt, s mivel Anita máskölünben jól volt, azt mondta az orvosnő, a nurofen és paracetamol ad ilyen eredményt.
Na, de ha sikerül Csengével antibiotikum nélkül átvészelni ezt a fertőzést, nyereség lenne az immunrendszerének. Így hát következik az orrszívás és a láz ellenőrzése.
Kicsit féltem, hogy elfogadja-e a kissé rossz ízű lázhúzot, de amint mondtam, hogy kap sziropot, azonnal felült. Megitta, bár látszott nem erre várt, és kérte menjünk a konyhába sziropért, a nurofent ugyanis ott kapta, az jobb ízű volt. A lázát álmában mértem meg. Ja, és az éjjel álmában egy versből idézett. Tegnap reggel meg első szava a "csigaleves" volt, és persze húslevest és töltöttkáposztát reggelizett.
Én sem maradharok ki a sorból, ezért nekem is fáj a torkom. Ha következetes lennék, lehet már nem fájna, de csak amikor már alig tudok nyelni jut eszembe és szakítok időt egy kis Svéd Cseppes gargarizálalsra.
Anita holnaptól megy oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?