nem jutottam oda, hogy írjak, most próbálom bepótolni.
Reggel kimentem a lányokkal a piacra. Láttunk a járdán egy katicabogarat. Felvettem, hogy Csenge jobban megnézhesse, tetszett neki, és amikor leesett, már-már elkezdett sírni érte.
Vettünk nárciszt is. Csenge fogta a virágot a kocsiban. Mondta: virág lába. Anita kérdezte: akkor hol van a keze? Mondtam Csengének, hogy az nem lába, hanem szára. Erre ő mondogatta: lába, szára, lába, szára. Aztán maradt csak a szára. S ma már csak szárát mondott.
Tanulgatja a színeket. Néha eltalálja. Számol: egy, kettő, három, de nem hiszem, hogy érti is mi van a számokkal. De annyi-annyi mindent hall itt Anitától, hogy sok minden a fejében ragad.
Ma az imaházban játszott a babájával, és hangosan elénelekte az Áll a baba állt, aztán a Tente babát, próbálkozott a bú-bú-bú boci szomorúval, és a gá-gá-gá mehet világgával is. Egyesek szerint elég érthető volt. Nehezen érti, hogy csendben kell lenni. Igaz, hogy az utóbbi vasárnapokon többször nem voltunk istentiszteleten. Úgyhogy nem valami lelkesen fogok menni ma délután a gyülibe, mert ki tudja mi fog eszébe jutni?
Szerintem attól különleges egy istentisztelet, hogy még ilyen kis manók is megszólalhatnak. Azt jelenti, hogy otthon érzik magukat és az olyan jóóó... Egyik gyüliben épp ezért éreztem magam nagyon otthon, mert az ilyen gyerekekkel is bent voltak az anyukák az istentiszteleti teremben és noha néha megszólaltak és csitítani kellett őket, de ez senkit nem zavart. Abban a gyüliben azóta is rengeteg gyerek van :))
VálaszTörlésen elveztem :)
VálaszTörlésdelutan pedig egesz rendesen viselkedett :))