a laza programnak, pihenésnak, későn kelésnek, későn fekvésnek... Pedig nagyon szeretem a vakációt.
Újra korán kelni, délelőtt csak a két kicsivel lenni...
Kevesebb szabadidő. Jobban beosztani a 24 órát, jusson mindenkinek egy kicsi. Tervezni, valóra váltani... Az ebédet sem olyan könnyű elkészíteni, mert a hozzávalókat nem lehet "most" beszerezni, aztán délelőtt a két kicsitől nehéz főzni, de kell, de még jobb lenne ha nem kellene, ha esetleg máskor készíteném el az ennivalót. De mikor? Hisz mindig van valami...
Nem panaszkodni akarok, csak számbavenni a helyzetet, feladatokat. Azt hiszem tetszik ez a kihívás... csak néha úgy érzem, kicsúszott a talaj a lábam alól. És jobban kell vigyázzak magamra, mivel töltöm az időmet, s legyen elég idő pihenésre is (tehát kevesebb netezés, olvasás, kézimunkázás), mert ez nem csak nekem és a szopizó Balázsnak fontos, hanem mindnekinek jó egy pihent, jókedvű Betti. Így szép az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?