a gyerekrészlegen, visszavittem a beíratkozáskor kölcsönzött könyveket. Akkor egy fiatalember volt szolgálatos, most egy középkorú hölgy, aki nagyon-nagyon kedves volt. Elmondta és megmutatta, hogy vannak elrendezve a könyvek, és beíratta, Csengét is, már csak azért, hogy több könyvet vehessek ki egyszerre ha már vannak ovodásoknak való könyvek. Sőt, azt mondta a hölgy, Balázst is beírathatom, de mondtam, még korai. :) Na, tehát jó nehéz lett a hátizsákom, mert 11 könyvet vettem ki, amiből kettőt fel is olvastam már, és még egynek a felét. Még jó, hogy el kellett oltani a villanyt, mert olvashattam volna, míg elfogy a hangom. De szeretem ezeket a gyerekkönyveket olvasni.
Elolvastam: Pom Pom Meséi: A magányos szamovár (Móra, 1988). Láttam rajzfilmben 1-2 PomPomos mesét, nem volt kedvencem. De így olvasni más. Szerintem jobb. Sokkal.
Aztán kellemes meglepetés volt: Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó (Móra, 1969). Megvettük nem olyan rég "A négyszögletű kerek erdő"-t és nekem egyáltalán nem tetszettek azok a mesék, arra is gondoltam, nem veszek, olvasok több Lázár Ervin könyvet, mert bár mondják, hogy jó, nekem nem tetszik (érdekes, hogy Anitának tetszett). De ez a feketerigós mese nagyon szép, a mese, a képek, a mondanivaló: fogadd el magad és ne akarj olyan lenni mint más.
jo, hogy Csengenek is vehetsz ki konyveket :) OOrult neki?
VálaszTörlésNálunk már kezd káosz kialakulni a könyvtári könyvek szempontjából, egy az, hogy mindig rengeteg könyvet hozunk el, de egy ideje Sára még külön is elmegy és akkor talicskával kell visszavinni már a cuccokat, meg össze is keverjük őket. Amúgy esős napokra remek program a könyvtárazás.
VálaszTörlés:D
VálaszTörlésde jót nevettem!