Nincs kedvem

semmi épkézláb bejegyzéshez.

Csenge egy gyomorrontást próbál kiheverni, de ez így borzasztóan fárasztó, mert nem akar enni, állandóan nyafizik, fáradt és mindenkit kifáraszt.

Balázs tegnap óta tapsol :), nagyon aranyos. Csak a másik nyűgölődése miatt szegény néha kimarad a sorból. 

A dolgozatommal ezerszer lassabban haladok mint a csiga. Nem tudom, hogy ha újra halasztanám, pénzben mennyit jelentene. 

És rájöttem, vagyis már eddig is lassan megértettem, hogy nekem nagyon nehéz az elkezdett dolgokat befejezni. Nem akarok már kifogásokat keresni, igen, későn fogtam hozzá, lassú vagyok... És mi lesz ha egy kudarccal kell szembenézzek? Állítólag jobb, mint kifogások mögé bújni. Kérek egy kis napsütést!