szerda, november 07, 2007

...kint szürke köd/bent rosszkedv réme árt..

Mondd kedvesem, hoztál-e Napsugárt? (Füle Lajos)
Kint nincs köd, bent mégis rosszkedv...
kimondhatatlan
viszkető fülek
s ha mást ítélek, önmagamat kárhoztatom...
itt élnem s halnom kell-e?
hova mehetnék?

4 megjegyzés:

  1. mért haragudtál meg olyan nagyon?

    VálaszTörlés
  2. És kihez mehetnél, ha nem az ÚRhoz?

    VálaszTörlés
  3. Igen, csak az Úrhoz.
    Nem haragudtam csak szomorú voltam. Néha nagyon nem értem a dolgok alakúlását. S megbántódóm, mint egy kisgyerek, ha mások mást akarnak...

    VálaszTörlés
  4. Nemrég hallottam egy prédikációban az emmausi tanítványok történetéből kiindulva, hogy az életben nagyon ritkán történnek úgy a dolgok, ahogy mi elképzeljük... Aztán meg csalódunk, kesergünk...pedig az ÚR épp ott van mellettünk, tud mindenről, róla szólnak az események... ha ezt mi is észrevennénk, úgy járnánk ismét mint az emmausi tanítványok: gyorsan visszafutánk Jeruzsálembe jó hírt mondani...

    Na, ez jutott eszembe, aztán gőzöm sincs mit kell megemésztened. :) De ha már leírtam, lehet, hogy fog jönni nekem is újabb adag megrágnivaló :))

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?