Alig múlt el a hétvége,

Anita már azt kérdezi, mikor jönnek már hozzánk Adináék. :)
Nagyon szép volt a hétvége. Pénteken éjfél körül Csenge Boróka baba után sírt. Szombaton olyan jót játszott Barka, Ábel, Anita és Józsi a parkban, Csenge aludt a kocsiban, Boróka itthon. Anita ilyen sárosan még nem jött be a parkból, de nem is bánom, van víz. Olyan jó volt látni a gyerekeket, s ha Anita megbántódott a fiúk vígasztalták. :) Jó volt beszélgetni, együtt lenni. Csenge nagyon örült Borókának és tegnap délután, mikor kérdeztem tőle, hol van Boróka-baba, elindult keresni a lakásban, szólongatta: Baba, Baba, s hogy nem találta majdnem elkezdte a sírást, alig tudtam elterelni a figyelmét. Nem is említem neki egy darabig. Remélem lesz majd Csengének itthon is egy "baba" valamikor.
Vasárnap a gyüliben is nagyon jó volt. Amikor József énekel az több mint csak dallam és szöveg. Az üzenet lélektől lélekig. Jó volt énekelni. Érdekes, hogy az ének által megerősített üzenet jobban megmarad. Gondolatban feltör egy énektöredék, és eszembe juttatja az üzenetet. (...és Ő majd felemel... alázd meg magad Isten előtt... a hívő élet paradoxonja, hogy a felfele lefele van... alázat....)
Nagyon jól éreztem magam a hétvégén a vendégekkel. És mint ilyenkor lenni szokott, elfeljtettünk fényképezni, vagy elfelejtettük magunkhoz venni a fényképezőgépet. Csak hétfőn reggel indulás előtt készítettünk pár képet.