csütörtök, november 01, 2007

Ma jövős-menős napunk volt

Fáradt vagyok. S ha körülnézek, azt kérdezem, mikor lesz itt rend. Persze a választ is tudom, holnap délutánra rend lesz. Csengi ma nem tudott rendesen aludni, s most este már harmadjára sírt fel.
Egy évfolyamtársam mondta, hogy még nem lehet tudni lesz-e vizsga tanév végén vagy csak a dolgozat megvédése vagy semmi vagy mindkettő. Majd kiderül talán jövő héten...
Találkoztam egy volt osztálytársnőmmel épp a kisbabájával sétált. Nyolc hónapos kisfiú, hat hónapra született 1 kilósan, két és fél hónapig voltak a kórházban... Szerintem ők hősök. Hát, örülök ennek a találkozásnak.

3 megjegyzés:

  1. Nekem is van egy ismerősöm aki korábban szült a kelleténél és a baba 1 kiló valamennyi és még veszitett a súlyából szülés után, ami normális, de megmondom őszintén, hogy hitetlenkedve állok az ilyen dolgok előtt, hogy megmarad-e az a baba és ha igen normális lesz-e? Persze ha rólam meg az én babámról lenne szó, biztos jobban hinnék abban, hogy minden jóra fordul és a legkissebb szalmaszálba is belekapaszkodnék. Valahogy a máséról olyan könnyű lemondani, ami meg a miénk ahhoz ragaszkodunk tüzön-vizen át, érdekes hozzáállás ez az "enyém" és a "tiéd" fogalmához.

    VálaszTörlés
  2. Hát én nagyon csodálom a pozitiv hozzáállást ilyen helyzetben. Mert ezek a gyerekek is éppúgy vágynak szeretetre, biztonságra. Szeretnivalók. Arra is gondoltam, hogy akármilyen kicsi problémától pánikba esem...

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?