Tegnap este felé,

miután elállt az eső kimetünk sétálni. 37 csigát számoltunk, kicsiket és nagyokat és számtalan gilisztát csodáltunk meg, megzavarva a munkájukat. Csenge még meg is fogta volna őket, ha mi szülők nem vagyunk olyan elfogultak.

Ebben a rácsodálkozásban, békét és csodálatot éreztem Isten iránt. Pál írta: "Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Róma 1, 19-20)

És arra is gondoltam, hogy sokkal jobb a természetet csodálni, mint azt  a sok rossz hírt olvasni, ami olvasható, nem mintha nem lennének igazak, csak annyira lehangoló mindaz ami előttünk áll... talán azért, hogy ne érezzük annyira otthon magunkat itt, hanem, mint Ábrahám, vágyjunk a város után amelynek tervezője és alkotója Isten (Zsid. 11, 10).