Már vagy két éve elkezdtem olvasni Eric Berne Emberi játszmák című könyvét. A suliban nem foglalkoztunk vele, csak úgy említették a témát. Érdekelt, de nem tudtam 'átrágni magam' a könyvön. Egyszer pár napra kezembe került egy érthetőbb könyv a témában, románul, de akkor nem volt időm foglalkozni vele, elolvasni. Most gondoltam, újra megpróbálkozok a témával. A Jaffa kiadónál (2009) megjelent egy könyv, amiben négy pszihológus ír a játszmákról, Mindennapi játszmáink - Az emberi kapcsolatok pszichológiája. Néha előfordul, hogy egy könyv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Most így jártam. Persze azért nem bánom, hogy elolvastam. Főként, amikor a 113. oldalon azt olvastam, hogy (de azért nem ez a könyv témája, ez csak példa):
Állandó és értelmetlen vita folyik arról a mai napig is, hogy mi az örökletes és mi a környezeti. Csak egyetlen példát mondanék arra, mennyire összegabalyodik az örökletesség a környezeti dolgokkal. Örökletesen hozzuk magunkkal azt a képeséget, hogy ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer - tulajdonképpen egy biológiai anya -, amely stresszhelyzetben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem kicsi legyen a kilengés és ne károsítsa a szervezetünket. Az egészségpszihológia kimutatta, hogy ha a babát az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza - nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra -, akkor a gyereknek a későbbiekben jó eséllyel tűrőképesebb lesz az idegrendszere, kevésbé valószínűen lesznek pszihoszomatikus betegségei. (A párkapcsolat megtanulásától a játszmákig - prof.dr. Bagdy Emőke)De visszatérve a játszmákra, nem kaptam kielégítő választ a kérdéseimre. Azt hiszem újra nekifogok Eric Berne könyvének. A Mindennapi játszmáinkban olvastam azt is, hogy minden játszma és azt is, hogy azért nem lehet mindent így venni, mert hát az életben nem minden játszma. Jó nem elfogultnak lenni ezekkel a pszihológiai elméletekkel.
Azért jó lenne minnél gyakrabban megkérdezni elsősorban magamtól, hogy "ezt most miért csinálom, mondom?", "mit akarok a másikból kiváltani és miért?" vagy valami hasonlókat. Egy tanárnőm jut eszembe... Szóval jó lenne nem csak rohanni, hanem kérdezni és válaszolni.
Van még mit tanulnom.
Én is mindig erre a végkövetkeztetésre jutok: "Van még mit tanulnom". Akkor most szerinted érdemes elolvasni a könyvet?
VálaszTörlésNem. De szívesen elolvasnék egy jó könyvet a témában, magyarul, ami kicsit érthetőbbn magyarázza el az elméletet mind Eric Berne könyve. Nem tudom, az miért tűnt nehéznek - lehet nem a megfelelő időben olvastam, nem tudtam eléggé figyelni... Meg akarok próbálkozi azzal is újra.
VálaszTörlésKölcsön tudnád adni egyszer ezt a könyvet? A Berne könyvnek van folytatása is, Sorskönyv a címe.
VálaszTörlésA pszichológiában pont az a jó, hogy semmi sem biztos :) Sok nézőpontból lehet tekinteni egy adott kérdést, mindenki azt az irányt választja amelyiket járható(bb)nak tartja, és ez azért jó, mert az általad választott elmélet értelmezésébe magadból is egy kicsit beleadsz. Én legalábbis ezt szeretem benne.
Más szakirodalomnak utánanézek.
Szívesen.
VálaszTörlésA Sorskönyvről hallotam, de hát még az elsőt sem olvastam ki... Talán valami mást a témában vagy újra próbálkozom az Emberi játszmákkal. Ha tudsz ajánlani valamit, szívesen elfogadom.