ma egy szokást erősítő kivételt tettem, szóval felfőztem 1 deci vízet sok-sok cukorral, mert épp nincs itthon tej, tettem bele egy kiskanál kávét (ez elég erős kávé? ki tudja, mert én nem kávézom)... azt kortyolgatom, mert a mai nap korán indult, hajnalban. Balázs annyira köhögött, hogy teljesen felébredt és vagy másfél órát feküdt(ünk) ébren. Aztán visszaaludtunk. De Csenge rendes időben ébredt. Gondoltam, ellesz egyedül egy ideig, de fel kellett kapcsolni a villanyt neki a másik szobában. Visszafeküdtem, de mindjárt jött szólni, hogy éhes, hogy ... rájöttem, nincs értelme engedni az ágy hívásának. Aztán volt egy kába, álmos délelőttünk, ki erre nayfogott, ki arra. Pedig tegnap is eldicsekedtem, hogy milyen jó, a két kicsi már eljátszik egymás mellett, így nyugodtan készíthetem az ebédet. Na de nem lehet minden nap egyforma.
Megpróbálom összeszedni gondolatim és szétszórt dolgaim, ha a cukor és kávé hatni kezd.
élvezem ezt a kávés dolgot:D azért egy picit finom volt?:)
VálaszTörlésEn is ezt kerdeznem!
VálaszTörlésHúha, de még mennyire! Annyi cukorral... nem is tudom, kávé vagy cukor íze volt :D
VálaszTörlésDe ez nem kávézás. Kávézás szerintem az, amikor az ízéért, az aromájáért kortyolgatja az ember, lehetőleg nem egyedül...