péntek, január 15, 2010

Szépirodalom

Nem tudom miért, de a napokban nagyon nyűgös, ölikés a fiam. Egész nap rajtam lógna. Így hát olvastam.
C. S. Lewis felnőtteknek írt regényét, Míg arcunk nem lesz, (Harmat, 2008). Egyszerűen csak regény - nem kell mindenben keresztyén üzenetet keresni, de attől még lehet élmény a könyv olvasása. Nagyon kiváncsi voltam a könyvre Narnia, Csűrcsavar levelei, A szeretet négy arca, Csodák, A csendes bolygó, Zsoltárok könyve, A bánatról után. Néha nagyon szeretem az írásait olvasni, a gondolatvezetését.

Fülszöveg.

C. S. Lewis szépirodalmi munkásságának egyik legnagyszerűbb művéhez az író egy klasszikus mítoszt használt forrásként. Ámor és Psziché történetét Lucius Apuleius írta le először "Az aranyszamár"-ként ismert regényében.
A történetet Oruál hercegnő meséli el, a világszép Psziché megkeseredett és visszataszító külsejű nővére, aki húgát féltő szeretettel birtokolja. Oruál legnagyobb keserűsége, hogy Pszichébe maga Ámor szeret bele. A szent és a profán szeretet tusájának, a látható és a láthatatlan világ harcának Glóm királysága, egy barbár világ ad helyet. Oruál küzdelme addig tart, amíg rá nem ébred: az égiek akaratát mindaddig nem érthetjük meg, "míg arcunk nem lesz", s míg őszinteség nem lakozik szívünkben és lelkünkben.

Nem vagyok jártas a legendák világában, hiába volt háziolvasmány az Olümposz legendái, nem tudtam elolvasni, nem találtam érdekesnek. Így nem ismertem az alaptörténetet. De most már azt is elolvastam.
A regény felnőtteknek szól. Csak az olvassa, aki tud még mesét olvasni! Szerintem nagyon olvasmányos. Alig tudtam letenni! Szép. És van is min gondolkodni. Ajánlom elolvasni a kiadó oldalán a recenziót (bár én csak most olvastam utólag, és nekem így volt jó). A könyvet nem ajánlom, mindenki maga döntse el magának, el akarja-e olvasni. Én örülök, hogy elolvastam.

1 megjegyzés:

Mi a te véleményed?