Elolvastam

azt a könyvet, amivel könyvesbolti látogatásom alkalmával ajándékoztam meg magam. Koinonia kiadó (2008), Balázs Anna Magdolna: Magamnak örökre.  A kiadó oldaláról:

"Meg lehet-e számlálni a tenger cseppjeit? Hát egy élet megélt perceit, óráit, napjait? Elmondhat-e valaki mindent hiánytalanul? Azzal a szándékkal kezdtem el írásomat, hogy mindent elmesélek, amit megéltem az Úrral, de belátom, hogy ez lehetetlen. Bármennyit is írnék, beszámolóm mindig töredékes maradna. És ha holnap még tart az életem, még mindig lesz új és új mondanivalóm. Őneki soha nem lehet felmondani, hogy "kész, innentől már vége". Nem is akarok. Övé legyen az utolsó szó!"

Kisváradiné Balázs Magdolna (diakonissza-nevén: Anna testvér) 1924. szeptember 8-án született az Arad megyei Vadász községben. 1958-ban a kolozsvári Katonai Bíróság nyolc évre ítélte Krisztusba vetett hite bátor megvallásáért. Kolozsváron, Csíkszeredán, Aradon, és Nagyváradon raboskodott. 1964 áprilisában szabadult. Kis idővel szabadulása után kényszerlakhelyet jelöltek ki számára Topánfalván, 1965. márciusáig élt és dolgozott ott. 1965-1967-ben elvégezte az esti líceumot, majd letette a főnővéri vizsgát. Ezt követően nyugdíjazásáig az aradi árvaházban volt gyerekápolónő.

Tetszett a könyv. Arról mit tudott tenni Isten kegyelme egy ember életében, aki messze állt a jó, rendes vagy tökélestestől.