Szabadságon voltunk!

Nagyon jó volt kicsit elmenni a városból, a melegből, zajból.

Krassó-Szörény megyében, Poiana Mărului-on voltunk egy szép kis 4 margarétás panzióban.

Első nap esett az eső, de amikor nem, kimentünk, a lányok hintáztak. Első éjjel, vagyis hajnalban nem tudtam aludni, így kiültem az erkélyre, csak úgy csendben lenni, nézni, hogyan száll fel a pára a hegyoldalról, hogyan vonulnak a felhők. Háromnegyed hatkor ébredtek a madarak... Olvastam is egy keveset. Olyan jó volt a csend, a friss levegő...
Ez itt a panzió.
És volt focipálya is. Józsi és Anita rugták is a labdát eleget. Mi Csengével mezítláb sétáltunk a pálya puha fűvén. De a focilabda rugásával is próbálkozott Csenge.

Utolsó három nap málnáztunk, a lányok nagyon élvezték, Csenge szerint a málna "zamatos". Megcsodáltuk a teheneket, lovakat, csikókat. Amúgy nem sokat jártunk, csak épp a panzió környékén, főként miattam és mert Csenge csak hintázni és játszani akart.
Újra egy kis eső és felhő.

Udvar, napfény és felhők.
Nekem nagyon hamar eltelt és nagyon örülök, hogy kicsit elmehettünk itthonról.

A nagy pakolás közben nekem itthon maradt a pénztárcám, nem is a pénz (ami nem volt benne) volt a gond, hanem hogy így itthon maradt a személyim is, amit persze csak a panzióban vettünk észre. Kismama nyolcadik hónapban, minden írat nélkül... Isten megőrzött, nem is volt rá szükség, de máskor figyelmesebb kell legyek.

Ami még hiányzott, az a gyümölcs, de bepótóljuk. Amúgy rendeltünk kompótot és gyümölcssalátát. Az ennivaló is finom és jó volt, senki nem éhezett.

Összegezve: rövid de szép volt, pihentünk, együtt voltunk. Jó volt.