Ezen a nyáron

valahogy sokkal kevesebbet társasoztunk, mint tavaly. Főleg a rövid, gyors játékok kerültek asztalra. Szeretem én ezeket is, de ha nem vagyok fáradt, én inkább a nagyobb, hosszabb játékokkal játszanék, ha van kivel.

A nyár egyik nagy kedvence a Cortex volt, amit nyár elején vettem. Amit hallottam róla, annak alapján gondoltam, hogy tetszeni fog a gyerekeknek. Lehet ketten vagy többen is játszani. A játék helyigénye is kicsi. Sokszor kint a terasz kis asztalánál játszottunk (csak ketten).

Egy másik kedvenc a Brain Box játokok. Az évek során három dobozt szereztünk be. Így a játék témája elég változatos. Nekünk ennyi elég. A játék hosszát mi határozzuk meg időben vagy addig játszunk, amig valaki begyűjt 3, 5, 10 lapkát. Én mókásnak tartom és tanulni is lehet vele. Tíz másodperc alatt igyekszem a legtöbb infót elolvasni és megjegyezni. Van, amikor semmire sem jutok. A legkisebbem amint kezébe veszi a lapot a színeket, tárgyakat nézegeti, azt hiszem meg sem próbál olvasni. S vajon kinek sikerül hamarabb több kártyát megszerezni? Itt nem mindig segít az olvasás.

Egy másik kedvencünk ezen a nyáron szintén egy régi játék, Idővonal, ami talán már tíz éve is polcon van. Sose szerettem a történelmet és dátumokat megjegyezni. Mégis szívesen játszom ezzel a játékkal. Tippelhetek a lent levő eseményeket látva, hogy a kártya amit épp le akarok tenni hogyan viszonyul a már lent levőkhöz. Ebben nem csak a történelmi ismereteim segítenek. A logikus gondolkozás is és végső soron a szerencse is. Szeretünk ezzel a játékkal játszani kortól függetlenül. 

Más játékok is előkerültek, egyszerűek és nagyszerűek, rövidebbek és hosszabbak, de mivel ezek kerültek elő leggyakrabban, ezekről írtam. Egy játék értékét nem az ára vagy a mérete határozza meg, hanem hogy milyen gyakran és jó kedvvel játszunk vele, kötődnek-e hozzá kedves emlékek, tanultunk-e valamit magunkról és másokról.

Ha tehetitek, társasozzatok. Játszani jó!