Itthon vagyunk.
Kérdeztem a gyerekeket, hogy unatkoznak-e? Hová gondolsz? - volt a válasz illetve olyan csúnya nézés, ami azt jeleti: Anya, hogy kérdezhetsz ilyet? Nem látod, hogy túl hamar este lesz, nincs időnk mindarra, amit szeretnénk?
Pedig gondolkoztam azon, hogyan fogják megélni ezt a főként itthonülős nyarat a gyerkek. Vajon nem fognak panaszkodni, unatkozni? Kell én különleges programokat szervezzek hogy szórakoztassam őket? Eddig nem kellett. Egyszerűen éljük az életünket. A gyerekek úgy látom elégedettek, boldogok azzal ami van, ami elérhető.
Nagy örömmel fedeztem fel, hogy legkisebbem este lefekvés előtt olvas és reggel ébredéskor is egy darabig még olvas az ágyban. S már nem csak Geronimo Stilton könyveket. Aztán azt vettem észre, hogy napközben egyre gyakrabban leül itt-ott, kint vagy bent egy könyvvel a kezében és olvas.
A nagyok is sokat olvasnak magyarul, angolul, románul.
Tanulnak is a gyerekek, azt ami érdekli őket. Gondolom ez normális, én is szeretek olvasni, többet megtudni arról, ami épp érdekel. Társasozunk is néha, inkább a gyors, rövid játékokat választják, mert nincs sok szabad idejük a gyerekeknek. (Vakációban? Ezt nem értem.) De jut idő kipróbálni ezt-azt. Mindenkinek más az érdeklődési köre és így nagyon érdekes az élet. Hálás vagyok Istennek családomért.
Örülünk nagyon az udvarnak. Olyan jó, hogy van hová kiülni. Elkerítettük a kis veteményest, így a kutya sokat van szabadon, a kisebbek örömére. Nem szabad kint hagyjunk cipőt, papucsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?