Két hét

telt el azóta, hogy elkezdtek jelentkezni a megfázásos tűnetek, amik végül covid fetőzésnek bizonyultak. Legkönnyebben legkisebbünk esett át a fertőzésen: néhány órán át 37,5 fokos láza volt, csak ült egyik ágyról a másikra, könyvvel a kezében és csendes volt. Mi a két szülő voltunk rosszabbul. Ahogy egy jó erős influenzakor. Nekem 4 nap volt lázam, első nap 38,3. Lepihentem és lement a lázam. A követkeső napokon már csak 37,5- 37,3.  Paracetamolt se vettem, csak  C-vitamint, D-vitamint, cinket, Quercetint, propoliszt. Főztem lázasan, közben izzadtam, de enni kellett adni a családnak. Nem is volt ezzel gond. Csak mikor már elmúlt a láz, akkor jött a nagy fáradtság, nem volt elég levegőm ha a megszokott lendületes módon felmentem a lépcsőn, a főzés is kifárasztott, bár már nem volt lázam. Az orvosnő szólt, hogy vigyázzak, mert a 7-14 nap között hirtelen rosszabbra fordulhat az állapotunk, pihenjünk. Hát... ez nem volt túl bíztató. Igyekeztem pihenni, nem törődni a kosszal és egyéb elvégzendő dolgokkal a házban, ház körül. Szép, napos, meleg volt az elmúlt két hét. Újra minden nap hálásak voltunk a kis udvarért. Kifeküdtünk a napra igazi D-vitaminért. És lassan éreztük, hogy minden nap jobban vagyunk, mint "tegnap". Tizenéveseink is különböző tűnetekkel átestek a betegségen. Voltak nehezebb napok, fáradsággal, de ők sem kaptak antibiotikumot, csak vitaminokat. A szaglással még nem állunk a helyzet magaslatán, de reménykedünk, hogy hamarosan mindenki élvezheti az ételek finom illatát, nem csak az ízét.

Hála Istennek, hogy semmiben nem szenvedtünk hiányt. Szüleim és a húgom bevásároltak. Eleinte nem is nagyon volt étvágyunk, alig ettünk. De ahogy jobban lettünk, az étvágyunk is fokozatosan visszatért. Kávét még nem kívánok. Édességet se nagyon. De jól esett a friss gyümölcs: szőlő, füge a kertből, alma, dinnye, barack, amit szeretteink hoztak. 

Hogyan sikerült összeszedjük ezt a fránya fertőzést? Egy jó kis csapattal voltunk a hegyekben mielőtt lebetegedtünk. Hideg volt. Közülünk az oltottak lettek először betegek. Nem is gondoltunk Covidra. Épp egy hideg hetet fogtunk ki, reggel néha csak 6 fok volt. Mivel hideg volt és fáztunk, úgy gondoltuk, hogy ez egyszerű megfázás. Főleg mert azok, akiknek kapart a torkuk, majd itthon elsőre lázasodtak be, már be voltak oltva covid ellen. Aztán miután hazaértünk a kedves oltottak kívácsiságból végzett gyorstesztjei pozítivak lettek. És aztán sorban betegedtek meg a nem oltottak is, itt is egy-kettő, ott is három-négy. Hála Istennek, senki nem került kórházba eddig közülünk. Úgy gondolom, ha nem most, bármikor elkaphattuk volna. Így, hogy átestünk a fertőzésen, egy gonddal kevesebb. Amúgy kontaktnak azt a személyt veszik, aki nem oltott, és legalább 15 percig, 1,5 méternél közelebb vagyunk hozzá, maszk nélkül. Tehát nem épp olyan könnyű megfertőződni.

Megtapasztaltam azt is, hogy a hit és bizalom erőt ad. Tudtuk, hogy Isten kezében van az életünk. Persze ez nem garancia arra, hogy nem leszünk rosszul, nem kerülünk kórházba vagy netalán ennél sokkal rosszabb is történhet. A születés öröme mindig magában hordozza a halál és veszteség ígéretét. De tudtuk, hogy életünk végső soron Isten kezében van, ő vigyáz ránk, képes megtartani a betegségben és gyógyulást adni. Amikor a kétségbeesés kerülgetett, látva, hogy nem szűnik a láz, a fejfájás, akkor ki máshoz, Istenhez kiáltottam. Jó volt hogy tartottuk a kapcsolatot azokkal akikkel együtt táboroztunk, bátorítottuk egymást, együttérzést, megértést kaptunk. Jó volt tapasztalni, hogy valaki rádkérdez, "hogy vagy", igazi érdeklődéssel. Egyedül sokkal rosszabb lett volna.

A mentősök, akik kijöttek tesztelni nagyon kedvesek és lazák voltak, már nem olyan űrhajósok, mint régen. Hatunknak három családi orvosunk van. A gyerekorvosnő viszi a pálmát, kedvesség, a mi érdekünk szem előtt tartása, állandó elérhetősége miatt. Baj esetén derül ki mennyit is ér egy orvos. Van akinek meg kellett mondani, mit is kell tenni, teljes érdektelenséget tanúsított, igaz, eddig nem alkalmatlankodtam betegséggel nála. Jó lesz új, jobb orvos után néznem, szükség idejére.

Végül, megmarad a hála a szívünkben ezért a tapasztalatért, Isten gondviseléséért, az igaz barátokért, akik mellénk álltak a bajban (szeretnék én is hozzájuk hasonló lenni), a jó szóért, a szeretetért.

Legyetek egészségesek!