... ha a szeretet

kézzelfoghatóvá válik...
...ez a zsiráf már majdnem egy éve itt van nálunk, de csak ma szántam rá magam (végre!), hogy képeket válogassak és elvigyem őket a fotóshoz, hogy ne szomorkodjon már itt... Balázs kapta a zsiráfot, T-től, és mikor láttam, hogy öt ablakja van, azt mondtam, nem csak balázsos képek lesznek benne, hanem mivel mostmár öten vagyunk, mindegyikünkől egy-egy kép. Persze, ahogy ezeket a sorokat írom, máris tudom, hogy amikor ki fogom cserélni ezeket a képeket (mert kell frissíteni), akkor minden ablakba Balázsos képeket fogok tenni: B és apa, B és anya, B és Anita, B és Csenge és B . De szerintem most így is nagyon szép. A lányokkal közösen döntöttünk, hogy kiről melyik kép kerüljön a zsiráf naykába. Érdekes volt, ahogy a szülős képeket választották.


Ezzel a scrapbook lapppal pedig K fogadott bennünket, mikor most ősszel hazajöttünk a szabadságból.

Magamnak:
-jó helyen lakunk, mert jó szomszédaink vannak
-a szeretet sokféle alakot, formát vesz magára, váratlanul meglep, szívünkbe lopózik a kulcslyukon vagy a küszöb alatt, hogy belülről segítsen ajtót nyitni a másik felé, mert csak így ragyohat be hozzánk a napsugár...