Hazajöttünk

és ezzel vége úgy nagyjából az idei szabadságozásnak. Nagyon jól telt Ipon, kivéve hogy mire hazajöttünk a gyerekek és én jól megfáztunk (magamról elmondhatom , hogy vagy 4 éve nem voltam ilyen rosszul), de lábadozunk...
Kilátás tata kertjéből: Olyan pihentető volt kiülni a kertbe, beszélgetni, közben őszibarackot és szőlőt enni, a lányok is élvezték.
Mindenütt szerettel fogadtak. Jártunk Somlyón és Lecsméren is. A gyerekek találkoztak két eddig nem látott unokatastvérrel is, Saloméval és Petivel.
Egy konyhasarok Lecsméren:Ugyancsak Lécsméren láttuk ezt is:Ez a kőolajkitermelő kút már nem működik, mert elfogyott a kőolaj, de arra sok helyütt lehet működő kutat is látni.
Eddig csak hallottam a parlagfűről, most láttam is Lecsméren. Azt mondják két evvel ezelőtt még ismeretlen volt arra.
Láttunk szép kutyát is.Házigazdánk fekete kiskutyáját Glazurnak nevezték el :D. Feriéknél láttam vagy öt kutyát, de azt mondják tíz van. A lányok félnek a kutyáktól, Balázs viszont nem, csak amikor megugatta az egyik, akkor ijedt meg, de elmúlt neki.
Somlyón van egy holokauszt emlékmúzeum, oda is elmentünk, de a lányok nélkül. Szomorú, hogy ilyenre is emlékezni kell.

Aztán ahogy elérkezett a szombat, szedtük a sátorfánkat és hazaindultunk, minenféle jóval megpakolva. Csengét kérdezték, hogy mikor jön még Ippra? Jövő héten - válaszolta határozottan. Jó lenne jövő évben újra eljutni Szilágyságban élő rokonainkhoz. Nagy élmény nekünk városiaknak falura menni. Addig is marad nekünk a szép emlék és a városi park, ahová kimehetünk, hogy kibírjuk a zajt, szennyezett levegőt s a nem tudom milyen felfújt, ízetlen gyümölcsöt.