kedd, szeptember 15, 2009

Mintha lábadoznék

pedig nem vagyok beteg, de fáradtnak érzem magam, a megfázásom elmúlt meg nem is, hol is tartok? Ma délelőtt egyszerűen aludtam Balázzsal, akire ráragadt az én hangulatom-állapotom és egész nap mintha lassítóval mozogtam. Ez nem a legjobb a gyerekeknek, de remélem jönnek még jobb napok. Mosolygok itt, hogy még olvasni sem volt erőm, pedig mindig van egy könnyű olvasmány a párnám mellett szoptatáskor-ra.

A két kicsi viszonylag jól van. Anita még elég sokat köhög, még mindig szedi az antibiotikumot (tíz napot írt elő az orvosnő, igaz öt nap után még nagyon rosszul volt), holnap is itthon marad, aztán csütörtöktől kezdjük mi is az iskolát. HÚ, megint megváltozik minden! Vége a laza napi programnak, délre ebéd kell legyen az asztalon... nem is lesz olyan rossz - remélem.

Azért a múlt héten olvastam egy jó könyvet a böjtről. Jentezen Franklin: A böjt (Immanuel Alapítvány, 2009). Egy blogon olvastam róla. Kíváncsi lettem. Aztán megrendeltem. Olvasmányos könyv. És mindenképpen elgondolkodtató.  Nekem, aki nem sokat éltem a böjttel.  Kamaszként azt mondták, gyomorfekélyem van, bár tudom, hogy a gyomorvérzésem egy  haragos gyerekorvosnő által felírt "gyógykezelés" következménye volt, de utánna  maradtam (vagy valőszínű addig is volt) a túl sok gyomorsavtermeléssel, évente kétszer másfél hónapig  gyógyszereztem magam jó pár évig, míg egy rendes szívorvos a  munkahelyemről már nem akarta felírni a szokott kezelést (csak azért fordultam hozzá, mert  nem akartam elfáradni a családi orvosig a kedvezményes receptért, a doki meg jó orvos és gyakran feljárt  a laborba), mert szerinte ez így nem jó, s elküldött gyomortükrözésre, s akkor kikezeltek a helicobaceter pyloriból (akkor még nem ismerték a  fertőzés vérből való kimutatását) s azóta nem volt gondom a gyomrommal. De böjtölni... ritkán ... Pedig  tényleg éltünk át csodát,  amikor a gyülekezetből többen imádkoztunk és böjtöltünk... de mintha elég  rég volt... Épp ideje újra és alaposabban elgondolkozni a témán és gyakorolni is. Kezdem azt hinni, hogy nélkülözhetetlen -nem is tudom, hogy írjam- lehetőség, eszköz, fegyver?  Mikor, kinek, mi.

3 megjegyzés:

  1. Nekem is gyomorsavtúltengésem lett egy gyógyszerkúra után, lehet, hogy hamarabb is jobban lettél volna.

    Lótúróst az ilyen haragos doktornénik fülébe! :o/

    VálaszTörlés
  2. Gyógyulást kivánok nektek. Esetleg, ha érdekel benézhetsz ide is: http://szekelytanitok.blogspot.com

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?