mindenféle

Hétfő, kedd, szerda, - Józsi még szabadságon volt. Ez nekem is szabadság, mert segített, kiment a lányokkal a parkba, addig én nyugodtan főzhettem, elpakolhattam, s ha itthon volt is segített. S jó volt együtt ebédelni. Itthon lenni. S egy pár járni valót is lejárni.

Szerda este a Hozsánna kórust hallgattam élőben. Az úgy volt, hogy...
Délben, délután még azt mondtam, nem megyek el Csengivel, kicsit csorog az orra, este már fáradt... Aztán indulás előtt fél órával azt mondtam: megyünk. S mentünk.
Nem voltak sokan, de voltak néhányan a liciből. Ami úgy nem esett jól: a díszterem ablakából láttam 3-4 tinit a gyüliből amint a suliudvaron a labdát rugják...
A koncert "Kell a fény", tetszett. Fényképezőgépünk itthon maradt, de majd próbálok képet 'szerezni'.
Eszembe juttatták Füle Lajos rég nem olvasott versét:
HOZTÁL-E NAPSUGÁRT?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
-Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
-Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?

Mert kell a fény, az újuló öröm,
hogy kulcs legyen a hús-vér börtön.

Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,

akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
-Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Rég nem hallottam, énekeltem ezt sem:

Sokszor úgy érzem összeroskadok.
Többé nem lesznek jó és szép napok,
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám
és én úgy érzem
megfojt a magány.
Félelem, fájdalom
kínozza lelkelm,
hogy el sem mondhatom.

Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek,
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag.
Ez sem oldotta meg a terhemet.

Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra szívárvány?
Lesz-e még megoldás
vagy csak a négy fal vesz körül és semmi más?

Van egy út, amit Isten készített.
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia
minden emberért életét adta.

Még ma jöjj ahogy vagy,
hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom megszünnek végre
s te élhetsz szabadon.

És még egy ismerős ének refrénje:

Uram, folytasd kérlek bennem a jó munkát!
Te kezdted el, te vidd véghez mit tervedbe foglaltál.
Nem számít mit tesznek mások,
én rendelkezésedre állok,
hogy szerető kezed érintése formáljon át.

Tíz óra lett mire hazaértünk. De Csengi jól bírta. A végén aludt is, nem csoda, mert addig a terem végében sétált, szaladgált. Anita este 11-kor ebédrevalót jól bevacsorázott.

Csütörtök délben a parkban.
1-2 kivétellel csak kocsiban ülő vagy totyogó gyerekek. Sok szabad tér. Csend. Napsütés. S a sok gyerek oviban, iskolában ahelyett, hogy a jó levegőn lenne -már amennyire jó a városi levegő. Azt hiszem megpróbálom néha majd délben kivenni Anitát az oviból...

Az este miután majd' egy órán át altattam Csengét, elaludtam. A szerda este felborított esti program zavarta meg? Nem tudom. Pedig nem volt szándékomban elaludni. A kagyló tele mosatlannal, a beszedett száraz ruhák össze-vissza. S a blog... Nem mintha csak másoknak írnék :), na, de jó, ha gondolnak az ember lányára. Akkor hát, most le is írom: ide, ebbe a blogba mindenfélét fogok írni, csak úgy, magamnak, kicsit nektek is. S ha nem akarjátok itt lopni a napot, nem fogok megharagudni. Ti tudjátok. De nekem írni kell. Néha. Vagy gyakran.